Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

194 16. országos ülés 1901 november 25-én,, hétfőn. állampolgárainak jólétét kell szem előtt tartania és a nép verejtéke, mint javító anyag magára az anyaföldre hull vissza. (Élénk tetszés a szélsöhaloldalon.) Ezért köszönöm meg a pénzügyminiszter urnak ezt az argumentumot, mert kétségbevonhatatlan igazsággal dokumentálta a ház előtt, hogy az olyan ország, melynek önállóságát el nem veszik, mely a maga önállóságát oda nem dobja, kiheverheti a súlyos kríziseket is; az olyan lekötöttségben levő ország azonban, a milyen mi vagyunk, csak évtizedek nyomoruságai után vergődhetik ismét valamelyes jólétre. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, ha talán kissé eltértem a tárgytól, legalább attól a témától, a melyet beszédem tárgyául kijelöltem. A magyar állam kiépítésének és megerősítésének nagy czélját kitűzni, ezt nagy czélul elismerni, s ugyanakkor a feliratunkban felhozott nagy szocziális kérdések érdemét szóra sem méltatni, negligálni, szerintem ellenmondás nélkül lehetetlen. Széll Kálmán miniszterelnök: A trónbeszédben benn van. Szól a szocziális politikáról! Barta Ödön: A trónbeszédben a baleset biztosításán kívül egy betű sincs a szocziális kérdésekről. Ha ezt kétségbe vonná a miniszterelnök ur, rögtön felolvasnám. jSTem szándékozom, t. képviselőház, mindazokkal a kérdésekkel foglalkozni, a melyeket feliratunk e tekintetben felölel; egy beszéd keretében mindezt lehetetlen is volna elmondani. Hiszem, remélem, lesz alkalmam, talán a közel jövőben egyik-másik kérdéssel, a t. ház szíves figyelmének kikérése mellett, bővebben foglalkozni, ezúttal csak egy pár olyan kérdéssel akarok foglalkozni, a melyekről hallgatnom kötelességmulasztás nélkül lehetetlen, habár nagyon szívesen dokumentálnám a t. ház előtt, hogy a t. pénzügyminiszter urnak a takarékosságra intő tanácsát szívesen fogadtam és mindenekelőtt a t. ház idejével óhajtanék takarékoskodni. Az egyik kérdés, a melylyel szintén nem kimeritőleg, de mégis valamivel bővebben akarok foglalkozni, mint a hogy a feliratban történt, a kis- és törpe birtokos súlyos helyzetének javítása. Feliratunk röviden, de határozott vonásokkal érintette ezt a kérdést és megjelöli az orvoslás módját is. A legkevesebb, a mit ezen elsőrendű államvédő és államfentartó nagy elem érdekében várhatunk az, hogy a t. kormány legalább nyilatkozzék, jelentse ki, igaz-e, hogy az állam, a nemzet összességének elsőrendű kötelessége erejét latba vetni azoknak megmentésére, a kik Önerejükből magukat megmenteni nem lévén képesek, a kivándorlást, mint egyedül üdvözítőnek hitt utat követik. Itt, t. ház, tenni kell; (Ugy vari! Ugy van! a szélsöhaloldalon) itt a sopánkodás nem ér semmit; a takarékosságra intő tanács abszolúte semmit sem ér. A kivándorlók zömét a kis- és törpe-birtokosok százezrei szolgáltatják, a kik súlyos gazdasági helyzetük felett kétségbeesve, látván a segítség teljes hiányát, vándorbotot ragadnak kezükbe, s önök, t. kormány, válogatnak a kivándorlást gátolható kétes értékű orvosszerek között, a helyett, hogy a baj gyökeres orvoslásának terére lépnének. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon,) Az abszolút korszak uralma alatt kiszipolyozott országnak volt annyi ereje, t. ház, hogy a földtehermentesités czéljára 200 millió forintot áldozott és ennek az önök uralma alatt felvirágzott boldog nagy Magyarországnak (Derültség a szélsöhaloldalon) összes erejéből nem telik ki annyi, hogy legalább az állam garancziájának latbavetésével lehetővé tegyék annak a súlyosan megadóztatott és súlyos terhek alatt nyögő, elviselhetetlen teherrel már nem is küzdn, mert kivándorló nép százezreinek a koldusbottól, a kivándorlástól való megmentését. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Nem is áldozatról van szó, t. képviselőház, legfölebb az állam hitelének minden koczkázat nélkül, vagy pláne csak kezesi hitelének latbavetéséről. És nem is kell azt egyszerre végrehajtani ; önök úgyis szeretik a fokozatos fejlesztést. (Derültség a szélsöhaloldalon.) Ám mutassák meg a kivezető utat, mentsék meg a nép százezreit, mert a kis és törpe-birtokos elemet importálni nem lehet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöhaloldalon.) Hisz van ennek az országnak elég ereje. Az osztrák államadósság fejében fizet ez az ország évenkint 30 milliót gavallériából, és ezen a czimen az önök uralmának korszaka alatt többet fizetett el ezer milliónál, (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon) és arra, hogy önök garancziát vállaljanak ezért az elnyomorodott népért, nincs ennek az államnak elég ereje. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ismerem a jó tanácsokat, a miket e tekintetben kapunk. Utalnak a szövetkezetekre. Hát kérdem: van itt a t. háznak egyetlenegy tagja is, a ki azt mondaná, hogy a szövetkezetek jelen helyzetükben, azokkal a gyarló, nyomorúságos eszközökkel, a melyeket az állam rendelkezésükre bocsát, ezt a nagy kérdést megoldani vagy csak kezdeményezni is képesek? A bankterhek alól megszabadítani a népet, elodázhatatlan kötelesség. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Mert a bankteker a gazdának nem való, s a kisgazdának még kevésbbé való, mert nem tehet avval befektetést. A gazda csak otyan tőkét használhat befektetésre, a mefyről tudja, hogy a felvétele után bizonyos visszatérő időszakokban fizetendő részletekben kell azt törlesztenie, és más veszélynek kitéve nincs. Ha ezt nem tudja, sem befektetést, sem gazdasági életében egyéb természetű berendezéseket nem tehet. Sürgetőleg kérem a t. kormányt, méltóztassék ebben a kérdésben állást foglalni. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Horánszky Nándor t. képviselő ur szepsii