Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. 187 zánk nemzetközileg önállóan érvényesüljön. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1867-iki kiegyezésnek kétségtelenül bekövetkezni kellett kátrányairól és káros következményeiről a t. többség és a kormány felvilágosítani tartoznék a magyar királyt, s erre legalkalmasabb mód és eszköz volna a válaszfelirat ; de mert ezt felirata nem teszi, hitem és meggyőződésem szerint a nemzet rokonszenvére nem számithat. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Nern is számit rá! Babó Mihály: És miután meg vagyok győződve arról is, hogy a Kossuth Ferencz kép- I viselőtársunk által beterjesztett válaszfelirati javaslatnak ez a kijelentése, hogy: »Eljött az ideje és nemzetünk minden érdeke azt kívánja, hogy szűnjék meg végre-valahára az a fonák viszony, mely Magyarország és Ausztria között a magyar államiság kárára ez idő szerint fennáll*, az igazi magyar közvéleményt fejezi ki, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon) már ezen egyetlen oknál fogva is azt fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az igen t. pénzügyminiszter ur az imént végigvezetett bennünket közgazdasági életünknek ezen ünnepélyes alkalomra meglehetősen rendbehozott és diszbokrokkal körülültetett utjain. De a midőn megengedte azt, hogy betekinthessünk a termő talajra, szomorú képét festette ő maga is az állapotoknak, és kénytelen volt elismerni azt, a mit erről a helyről hirdetünk mi, hogy Magyarország közgazdasága válságos helyzetben van. (TJyg van! a szélsöbaloldalon.) A földbirtokos, az iparos, a kereskedő küzd a megélhetés nehéz gondjaival és már-már alig képes előteremteni a mindennapi szükségletet. Nekünk, a törvényhozásnak, nem áll módunkban, hogy ezen a bajon segitsünk, mert az eszköz, t. i. az önálló vámterület és az önálló nemzeti bank hiányzik. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a pareziális intézkedések pedig, a melyekkel egyszer a földbirtokos, másszor az iparos, és harmadszor a kereskedők érdekében tétetnek intézkedések, a nemzet vagyoni érdekeit nem szolgálhatják. Mert kétségtelen az, t. ház, hogy a földbirtokos, a kereskedő és az iparosok egymásra utaltságuknál fogva abban a szoros érdekeltségben vannak, hogy ha az egyiken vagy másikon segíteni akarunk, akkor segíteni kell mindegyiken. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. kormány és a t. többség, hogy az önálló vámterületet életbeléptetni nem lehet, mert hite és meggyőződése szerint elvesztenék a mi kedves szomszédunkat Ausztriát, mint fogyasztót. Ez ggodalom, t. ház, nem bir semmiféle jogosultsággal, mert ne méltóztassék ám a t. többségnek azt gondolni, hogy az az agyafúrt és a saját érdekei iránt oly finom érzékkel biró osztrák gyáros azt fogja tenni, hogy ő többé Magyarországra elárusitásra árukat nem szállít. Nem azt fogja tenni, hanem önző érdekénél fogva is arra fog törekedni, hogy Magyarországon gyárat állítson, a mi aztán tőkét hoz be az országba és munkát teremt itt is t. képviselőház, a megélhetésre. Ezt az eredményt pedig közgazdasági szempontból kicsinyelni nem lehet és nem szabad, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A legmagasabb trónbeszéd, t. ház, felhívja az országgyűlést arra, hogy a véderő fejlesztéséről gondoskodjék. Mit jelent ez, t. ház, más szavakkal ? Ez azt jelenti, hogy azt a közös hadsereget, a mely egyetlen egy részéhen sem magyar, mint legföljebb abban, hogy ott a magyar emberek kénytelenek katonai szolgálatot teljesíteni, mondom semmi másban nem magyar, t. ház, hogy ennek a létszámát szaporítsuk és az azzal járó terheket fedezzük. Hát, t. ház, csodálatos, hogy a t. többség, a mely 34 esztendő óta uralkodik Magyarország felett, nem nézte meg az 1867 : XII. t,-czikket, a melyre minden nap esküdözött és esküdözik. Ebben ide vonatkozólag az mondatik, hogy a magyar hadsereg az összes hadseregnek kiegészítő része, és a közös védelemnek második eszköze. Hát még a törvény is magyar hadseregről beszél. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egyetlen egy szóval sem mondja azt, t. ház, hogy Magyarország és Ausztria hadserege közös, hanem a dolgok természeténél fogva ez csak annyit jelent, hogy ez a hadsereg, miután az uralkodó személye a két állam között egy és ugyanaz,, kapcsolatban van egy másik hadsereggel is. És a mikor, t. ház, a hadseregre a nemzettől ujabb és ujabb anyagi áldozatokat követel a kormány, akkor a nagyhatalmi állásra hivatkozik. Nos hát, t. uraim, erre nézve ajánlom önöknek a szives figyelmébe, hogy méltóztassék megnézni és figyelemmel elolvasni az 1867-iki királyi trónbeszédet. Ebből meg fogják önök, t. többség, tanulni azt, hogy a nagyhatalmi állást megoldottnak és biztosítottnak nyilvánította a király azzal, hogy kimondotta és kijelentette, miszerint a nagyhatalmi állás a két állam együttes birtoklásával teljesen be van fejezve és biztosítva van. Ujabb áldozatokat követelni tehát, t. ház, erre nézve egyáltalában nem felel meg még annak a politikának sem, a melyet önök támogatnak, de legkevésbbé annak, a melyet mi szivünk és lelkünk szerint kárhoztatunk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A trónbeszéd még rámutat arra, hogy a közigazgatás rendezésével is foglalkozzék a törvényhozás. Nem uj dolog ez, t. ház; én azonban részemről azt hiszem, hogy ennek az országgyűlésnek a folyama alatt ez a kérdés alig fog megoldást nyerni. Mert szüksége van a t. kormánynak és a többségnek arra, hogy ez, mint a politikai agitácziónak leghatalmasabb eszköze és a többség biztosítására legalkalmasabban vezető ut és mód továbbra is függő kérdésnek maradjon. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) 24*