Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-15
188 15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. De jegyezzék meg jól, t. uraim, hogy jó közigazgatási szervezetet teremteni mindaddig nem lehet, mig önök a minden közigazgatásnak kvintesszencziáját és előfeltételét képező szolgálati pragmatikát, szigorú fegyelmi szabályokat és pártatlan közigazgatási bíróságot nem teremtenek, (Ugy van I Ugy van! a szélsőbaloldalon) a mely, t. ház, közötte állana az elöljáróságnak, közötte állana a népnek, és közötte állana a hatalomnak is azért, hogy ott, a hol a népet kell védelmezni, a népet védje meg a tisztviselők túlkapásai ellen, a hol pedig a tisztviselőt kell védelmezni akár a nép túlereje, akár a felsőbb hatóság elnyomása ellen, legyen meg annak is a védelme. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Méltóztassanak tehát mindenekelőtt ezekkel a kérdésekkel előhozakodni. Csak a midőn ezek meg lesznek oldva, akkor beszélhetünk Magyarország közigazgatási kérdéseinek a megoldásáról. Előre is kijelentem azonban, t. ház, hogy már annál az áldatlan és szerencsétlen közjogi viszonynál fogva is, a melyben Ausztriával egybe vagyunk kapcsolva, én azt a rendszert, a mely a Szapáry-féle törvényben elvileg kifejezést nyert, Magyarország érdekében helyesnek, jónak el nem ismerhetem. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nekünk, t, ház, a nép, a nagyközönség és a nemzeti egység érdekében fenn kell tartanunk a választási rendszert, csak az a kötelezettségünk, hogy annak kinövéseit lenyesegessük. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Külügyi kérdésekkel foglalkozva, Rakovszky István t. képviselőtársunk bizonyos előterjesztéseket és szemelvényeket olvasott fel arra nézve, hogy miként szándékoznak, törekszenek és iparkodnak a magyar nemzetet megfosztani azon németajkú polgártársainktól, a kik érzelemben eddig magyarok voltak. Erre vonatkozólag az igen t. miniszterelnök ur szó szerint a következő kijelentést tette (olvassa): »Elmondja a t. képviselő ur« — t. i. Rakovszky ur — A hogy az Alldeutscher Vérein«-ok s azok a tudósok és a hallei diákok mit mondanak ; és hogy azoknak a keze idáig benyúl, azok fejezik ki az igazi közvéleményt, meg a Schulverein és a Gusztáv-Adolf Vérein. Gondolom : est distinguendum. Én csak köszönettel tartozom a kéjjviselő urnak,hogy felemiitvén a kérdést, nekem alkalmat adott két kijelentésre; az egyik az, hogy kötelességszerüleg éber figyelemmel kisérvén az ügyeket, mihelyt azt vennők észre, hogy olyan pangermán, s a magyar állam és a magyar monarchia, de első sorban a magyar állam integritása és a politikai nemzeti egység ellen támasztott aspirácziók, akár felülhordozva kezüket, akár pedig a föld alatt menve, ide benyúlnának ; hát elébük fogunk állani minden körülmények között « Nos, t. ház, sokkal korábban megjött ez az alkalom az elébe állásra, sem mint gondoltuk volna. Itt van nevezetesen egy eset, melyet a lapokban közöltek, egy berlini tudósról. Alighanem épen akkor történt ez, a mikor az igen t. miniszterelnök ur ajkairól az idézett szavak a házban elhangzottak; (olvassa): »"Wagner Adolf titkos tanácsos, a berlini egyetemen a nemzet- és államgazdaságtan professzora, kinek mint tudósnak Németországban és Németország határain kivül is páratlan tekintélye van, a minap államgazdaságtani előadása körében Ausztria és Magyarország gazdasági és pénzügyi kapcsolatával foglalkozott óriás hallgatóság előtt. Közben természetesen politikai érzelmei nyilvánításától sem tartózkodott. "Wagner professzor következetesen tisztán Ausztria pénzügyeiről és adórendszeréről beszél, a mely némileg eltérő nyugoti Ausztriában (West-Oesterreich oder Gislajtanien) és keleti Ausztriában (Ost-Oesterreich, Translajtanien, oder Laender der Ungarischen Krone). A pénzügyi viszonyok és nyomasztó adók ismertetése után a quótakérdéssel foglalkozott és erős kifejezésekkel illette keleti Ausztria szűkkeblűén alacsony hozzájárulási arányát, a mely annál igazságtalanabb, mert bárha a közös költségek fedezéséhez csak 34°/o-kal járul, mégis a Gesammt-Monarchie vezetésében nem 34, hanem 66%-ot arrogál magának. Ez a j:>raepotenczia annál igazságtalanabb, mert Translajtánia nemzetiségei között a vezető nemzetiség (die Magyaron) számbelileg nincs abszolút többségben és igy a csodálkozásnál csak a megütközés lehet nagyobb, hogy a magyarok a Gesamrntstaat (értsd Osztrák-Magyar monarchia) vezetésében diktálni merészkednek a német elemnek megalázó melló'ztetésével. A monarchia súlypontja Budapestre siklott át és most, hogy a monarchia vezetésében a magyaroké a túlsúly, a monarchia egész külső tekintélyét maguk számára akarják lefoglalni a monarchikus egység folytonos lazításával, a mi a paritás bomlasztó jelszava alatt történik. Eme kesergő méltatlankodás után a tanár ur még abbeli reményének adott kifejezést, hogy sikerül majd a germán szellemnek ismét megszerezni a hegemóniát és csorbítatlanul fenntartani a Gesammtstaat egységét,* (Mozgás a szélsobaloldalon.) Nos hát, t. miniszterelnök ur, magas állásával járó nagy kötelességeinél fogva és itt ünnepélyesen tett kijelentéséhez képest is, én arra kérem, méltóztassék, a mi kedves, de nagyon drága szövetségesünknél oda hatni, hogy az ifjúság nevelésére hivatott egyetemi tanár szerezzen magának tájékozást arról, hogy Magyarország igenis Ausztriának egyáltalán nem kiegészítő része. Madarász József: Egy tanuló meg is felelt neki! Babó Mihály: Még egyet, t. ház! A trónbeszéd felhívja az országot arra, hogy a magyar állam kiépítésén dolgozzék. Én, t. ház, erre, a teljesen jogosult ós nagyon szép felhívásra azonban két kérdéssel felelek. Kérdem először azt, vájjon 1848 után kinek nevében ós kinek tudtával rontották le a magyar államot? És kérdem másodszor azt, hogy ennek következtében kinek képezi első és legszentebb feladatát az, hogy a
