Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

184 15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. hozás a kormány előterjesztése alapján meg fog alkotni egy törvényt, a mely megállapítja a rendezés kereteit, megállapítja a minimális fizetést, megállapítja a fizetési fokozatokat, s ezzel biztosítja a tisztviselők jogos igényeinek kielégítését, azonkívül pedig minden egyebet fenntart, nyitva tart, és sem a kormány kezét, sem a maga kezét egyebekben meg nem köti, hanem azt, hogy azután évről-évre a reformnak hányadrésze valósittassék meg, hogy milyen összegek fordíttassanak egyik-másik évben ezen czél elérésére, azt a mindenkori pénzügyi helyzettől teszi függővé. Azt hiszem, ez az egyedüli módja a kérdés megoldásának, ugy, hogy az egyrészről czélját elérje, másrészről az államháztartásra veszélyekkel ne járjon. T. képviselőház! Kötelességem még egy pár jelentést tenni azokról az intézkedésekről, a melyeket a valuta-reform eredményeinek biztosítása és fokozása érdekéből tettünk. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt bejelentem a t. háznak, hogy a pénzváltási szolgálatot, a melyet eddig az állampénztárak végeztek, a két kormány megállapodásai folytán, ráruháztuk a jegybankra, miután ugy is a jegybank a monarchia egész pénzforgalmának főszabályozója, ugy a kérdés természeténél fogva, mint a bank statútumainál fogva is. És miután a jegybank a készfizetések felvételének időpontjától kezdve köteles a váltópénzt is átváltani értékpénzzé, vagyis aranypénzzé, ennélfogva nagyon természetes volt az az intézkedés, hogy az egész pénzváltási szolgálatot, a melyet eddig az állami pénztárak teljesítettek, a jegybankra, mint a pénzforgalom főregulátorára ruháztuk át. Továbbá igyekeztünk fejleszteni a giróüzletet oly módon, hogy most már nemcsak a központi állampénztár, hanem mindazok az állampénztárak és adóhivatalok, a melyek oly helyen vannak, a hol a jegybanknak valamely intézete létezik, beléptek a giró-forgalom kötelékébe és a posta- és távirda-pénztárak, valamint a jelentékenyebb vasúti pénztárak is tagjai lettek e köteléknek. Ez intézkedés nemcsak arra szolgál, hogy a pénzforgalmi eszközöket kíméljük, a pénztári kezelést egyszerűsítsük, hanem ezzel példát akartunk adni a közönségnek, hogy a készpénzfizetések helyett mind nagyobb és nagyobb mértékben a pénzhelyettesítő eszközöket vegye igénybe és mind nagyobb mértékben térjen át az utalványozási rendszerre. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon czél által vezéreltetve, hogy a jegybanknak ama működését támogassuk, melyet az pénzünk nemzetközi értékének fentartása körül kifejt, elhatároztuk, hogy az állami pénztárak aranybevételeinek kezelését, egyszersmind pedig az idegen pénzek bizományos beszerzését, tudniillik azon idegen pénzek beszerzését,amelyekre a két államnak a külföldi fizetések teljesítésére szüksége van, átruházzuk a jegybankra. Mindezen és más hasonló intézkedések, továbbá a váltóárfolyam, az aranytermelési és | árviszonyainak kedvező alakulása és az ennek következtében beállott arany-beözönlés lehetővé tették, hogy a kormány hozzáfogjon a valuta| rendezési akczió utolsó stádiumának megvalósitá! sához, t. i. az arany forgalomba hozatalához. Ez | az intézkedés is megtörtént és az arany a folyó i év nyarától kezdve 20 koronásokban, az utóbbi | idő óta pedig 10 koronások alakjában is tényI leg forgalomban van. Ha mindehhez hozzáveszj szűk azt, hogy a fedezetlen államjegyeknek még | forgalomban levő utolsó része is bevonás alatt ! van, és hogy ezekkel szemben folytonosan bocsátjuk forgalomba az aranynyal teljesen fedezett | bankjegyeket: konstatálni kell, hogy a valuta! rendezés akcziója, mely 1892-ben kezdődött | meg, ma már abba a stádiumba jutott, a melyi ben azt mondhatjuk, hogy a rendezés, ha for| mailag nem is, de lényegileg közel van a bei fejezéshez. A formai befejezés akkor fog meg! történni, midőn a forgalomban levő fedezetlen I államjegyeknek utolsó mennyisége is be fog vonatni, (üjlénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Előterjesztésem végére érve, csak egyetlen pontnál kívánok még egy perezre megállapodni, annál t. i., a melyből kiindultam: ez a mi gazdasági helyzetünk. (Halljuk! Halljuk !) Hogy gazdasági helyzetünk nem kedvező, hogy sok kívánni valót hagy bátra, azt senki sem tagadhatja s ezt en magam konstatáltam előterjesztésem elején. Ámde éppen, mert ez így van, a legnagyobb hiba volna elveszíteni bizalmunkat és elveszítve bátorságunkat, felhagyni a küzdelemmel. A nemzetek gazdasági életének története és így a mi gazdasági történetünk is mutat fel korszakokat, a melyek a mostanihoz többékevésbbé hasonlók. Csak nemrégen voltunk tanúi azon óriási küzdelemnek, a melyet egy állam a gazdasági bajok egész özönével szemben volt kénytelen folytatni, a hol a zilált állami pénzügyi viszonyokból és az általános gazdasági depresszióból származó bajokon kívül küzdenie kellett még a rendezetlen valutából és a jegybank-ügy teljes ziláltságából támadt krízisekkel is. És ez a nemzet nem esett kétségbe, hanem küzdött, és munkával, takarékossággal és kitartásával sikerült leküzdenie mindezen bajokat, és ma azt látjuk, hogy ismét a prosperitás utján halad előre. Ezért, t. ház, nekünk sem szabad elcsüg| gednünk; hanem szemébe kell néznünk a bajoknak és azokat sem túlozva, sem kicsinyelve, higgadtan kell megállapítani a helyzetet, a melyben vagyunk. Azok a jelenségek, a melyekből valamely állam gazdasági életének fejlődésére, vagy hanyatlására szoktunk következtetést vonni, a mi gazdasági szervezetünk bámulatos szívósságáról és kitartási képességéről tesznek tanúságot. Mert daczára azoknak a bajoknak, a melyekkel küzdenünk kell, daczára annak a bizonytalanságnak, a mely Ausztriával ós a külfölddel való viszo-