Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-15
15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. 185 nyunk rendezetlensége folytán egész gazdasági életünkre ólomsulylyal nehezedik, daczára azoknak a kalamitásoknak, a melyeket gazdasági életünk, mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk szenvedett, daczára a veszteségeknek, a melyek a fillokszera pusztításai következtében a szőlőkre, a sertésvész és egyéb állati betegségek következtében az állatállományra nézve bekövetkeztek, daczára annak, bogy mezőgazdasági állam létünkre az évek bosszú sorozata óta egyetlen jó termésű évünk nem volt, (Igaz! Ugy van \) daczára annak, bogy az ipar az általános pangás és válság következtében óriási veszteségeket szenvedett, daczára annak, bogy a kereskedelemben az ingó értékek, az értékpapírok árcsökkenése és az ingatlanok árkanyatlása következtében óriási veszteségek állottak be; mondom, mindezen körülmények és csapások daczára azok a változások, a melyeket népünk fizetési teljesítési és fogyasztási képességében s életmódjának berendezésében észlelünk, habár kétségkívül súlyosan nehezednek is a népre, de nem jogosítanak bennünket arra a következtetésre, mintha a javulásnak lehetősége ki volna zárva; sőt ellenkezőleg Magyarországon, különösen a vidéken, talán éppen annak tulnyomólag agrikulturális jellegénél fogva, a rugékonyság, az ellenállási képesség, a képesség a csapások kibeverésére sokkal nagyobb, semmint a minőnek gondolnók. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Sálijuk ! Halljuk! a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Ezért, t. ház, nem szabad csüggedni, nem szabad kétségbeesni. A fődolog az, hogy el ne veszítsük a bátorságot és az önmagunkban való bizalmat; a fődolog az, hogy áthassa ezen nemzet minden produktív rétegét az a hit, az a tudat és meggyőződés, hogy az idegen segély, jöjjön bár az államtól, vagy bárkitől, csak másodrendű jelentőségű és alárendelt dolog, (Általános helyeslés) mely az önsegélyt, az öntevékenységet, az egyéni kezdeményezést soha, semmi körülmények közt pótolni nem képes. (Igaz! Ugy van!) Fődolog az, hogy áthassa a nemzet minden tagját ez a hit és meggyőződés, mindenki igyekezzék a létező erőfaktorok felhasználásával, munkával, szorgalommal, kitartással és mindenekfelett takarékossággal ; (Általános helyeslés) a maga helyzetén segíteni, a mihez hozzá fog járulni az állami támogatás, az államsegély is, ama határok közt, a melyek közt az egyáltalán lehetséges. És meg vagyok győződve arról, hogy akkor a mai letargiát, a mai tespedést uj élet, uj tevékenység, uj sikerek, uj eredmények fogják felváltani. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Mindezek után, t. képviselőház, {Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon) nem marad más hátra, mint az, hogy megköszönjem szíves türelmüket, a melyiyel előadásomat kisérni méltóztattak és kérjem a t. képviselőházat, méltózKÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. tassék az 1902-iki költségvetési előirányzatot a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter ur által beterjesztett 1902-iki költség-előirányzat, miután ki van nyomatva, szét fog osztatni, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Mielőtt, t. ház, a válaszfelirati bizottság javaslatának további tárgyalására térnénk át, jelentem a t. háznak, hogy Molnár Ákos képviselő urnak megválasztása óta a kérvényezésre meghatározott 30 nap letelt, a Curia elnökétől vett értesítés szerint a választás ellen kérvény nem adatott be, ennek következtében a házszabályok 21. szakasza értelmében, miután ellene sem, panasz, sem kifogás nem tétetett, Molnár Ákos képviselő ur a végleg igazolt képviselők jegyzékébe felvétetik. Következik a válaszfelirati-bizottság javaslatának (írom. 5, 6, 7, 8) tárgyalása, Kubik Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. ház! A magyar nemzetnek legjellemzőbb két, de egybeolvadó érzelme hűség a királyhoz és ragaszkodás az alkotmányhoz. A koronás király ajkairól 1884. május 20-án elhangzott e szavakkai, t. ház, jellemezve van a magyar nemzet egész története Árpád korától napjainkig és ezzel kifejezésre van juttatva a legelső magyar ember által az, a mit a magyar mindig érzett és tudott, hogy mikor alkományát védi, egyszersmind jó szolgálatot tesz a királynak is. Ugy de t. ház, az idézett királyi szavaknak szükségszerű folyamánya az, hogy mindannyiszor, midőn erre az alkalom adva van, a nemzet képviselete által őszinte nyíltsággal, férfias határozottsággal fejezze ki és mondja el mindazt, a mit érez, gondol és kíván, (Helyeslés a szélsöbaloldalon) mert kétségbevonhatlan igazság az, hogy a hallgatás és a miszticzizmus rendszere ép oly veszedelmes a nemzetre, mint a trónra nézve. A legmagasabb trónbeszédre, mely az országgyűléshez intézve van, a nemzet képviselői felelni tartoznak. Az alkalom tehát adva van arra, hogy a nép érzelmeit, jogosult panaszát és óhaját és azt, hogy a magyar nemzet a maga egészében mit kivan, óhajt és követel, nyílt őszinteséggel elmondhatjuk ő Felségének a királynak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Négy válaszfelirati javaslat fekszik előttünk. A t. ház többsége dönteni fog, bogy melyik terjesztessék fel ő Felségéhez, én azonban meg vagyok győződve arról, hogy a mellőzötteknek is meg lesz a jó hatásuk a jövendőre, mert azokban kifejezésre vannak juttatva azon vezéreszmék, melyek érvényesülni kívánnak a közéletben. Épen ezért a felirati vitát közérdekben állónak tekintem és jól átérzett kötelességből kifolyólag kívánok szót emelni azért, bogy álláspontomat és adandó szavazatomat indokoljam. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) 24
