Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-15
15. országos ülés Í90Í november 23-án, szombaton. 183 mely kérdés, sok vonatkozásánál fogva, nem oldható ugyan meg a költségvetés keretében, azonban oly nagy fontosságú, oly hatást képes gyakorolni az államháztartás eredményeire, hogy elkerülhetetlenül szükséges, hogy azzal már most, habár röviden, itt foglalkozzam. Midőn ez a mozgalom megindult, és meglehetősen zavaros hullámokat vetve, haladt előre s attól lehetett tartani, hogy túllép a megengedett korlátokon: én, mint a kormány azon tagja, a ki első sorban vagyok érdekelve a költségvetés és az államháztartás által, alkalmat kerestem magamnak arra, hogy szerény észrevételeimet erre a mozgalomra nézve elmondjam. Ez a nyilatkozatom, a melyet a tisztviselők iránti őszinte jóakarat sugalt, és a mely tulajdonképen egy szűkebb kör részére volt szánva, meglehetősen nagy port vert fel; igen nagy polémiákra, támadásokra, bírálatokra és kommentárokra adott alkalmat, a melyekről nem mondhatom, hogy nagyon igazságosak lettek volna, és azt kell hinnem, hogy a legtöbb kommentátorom és birálóm nem is olvasta el azt, a mit én szó szerint mondottam, mert különben nem jöhetett volna arra a gondolatra, hogy nekem oly állításokat és oly intencziókat imputáljon, a melyek tőlem mindig távol álltak. Nagyon könnyű lett volna. t. képviselőház, ezekkel a támadásokkal szemben álláspontom helyességét igazolni, azonban tartózkodtam minden felszólalástól, minden nyilatkozattól, minden polémiától, mert nem akartam álláspontomat gyöngíteni, mert bármiféle nyilatkozatot tettem volna is, az kétségkívül ismét félreértéesekr adott volna okot s ugy magyaráztatott volna, mint állásjiontom módosítása és nem akartam koczkáztatni azt a czólt, a mely engem vezetett, és a mely nem volt egyéb, mint az, hogy a tisztviselőket arra figyelmeztessem, hogy kívánságaik formulázásánál és effektuálásánál ä politikai, gazdasági és pénzügyi helyzet egzigencziáit ne téveszszék szem elől. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A mi azután következett, t. képviselőház : az a nyilatkozat, a melyet a t. kormányelnök ur a tisztviselőkkel szemben tett, azt hiszem, nem dezavouálta azt az álláspontot, a melyet én annak idejében elfoglaltam. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Ez a kérdés, t. ház, egyike a legnehezebb, legnagyobb fontosságú és legkényesebb kérdéseknek és miután rendkívüli sok s különböző vonatkozással bír, nagyon természetes, hogy nem oldható meg a budget keretében. És ezért nem is akarok per extensum e kérdésre kiterjeszkedni, hanem csak annak egy pár olyan oldalára, a melyek szoros kapcsolatban állnak a költségvetéssel, kívánom észrevételeimet megtenni. (Ralijuk! Halljuk!) Az egyik észrevételem az, hogy a reform., ha végre akarjuk azt hajtani ós pedig ugy, a hogy kell, jóval többe fog kerülni, mint a mennyire azt a tisztviselők a maguk memorandumában kiszámították. Az a 19 millió korona, (Halljuk! Halljuk!) a melyet ők kiszámítottak, a reform keresztülvitelére nem lesz elegendő, annál az egyszerű oknál fogva, mert a törvényhozás nem helyezkedhetik arra az álláspontra, a melyre a tisztviselői memorandum helyezkedik, a mely a tisztviselői kategóriáknak egész sorát egyszerűen kihagyja a fizetésrendezésből. (Helyeslés.) A kormány és a törvényhozás, ha hozzáfog ennek a kérdésnek megoldásához, egyforma méltányossággal s egyforma igazsággal kell, hogy eljárjon (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen) mindazokkal szemben, a kik magukat az állami tisztviselők, altisztek és szolgák kategóriáiba jogosan számithatják. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Második észrevételem az, t. ház, hogy az a fedezet, a melyet a tisztviselők a maguk memorandumában ezen uj és növekedő kiadással szemben kijelölnek, nem fogadható el alapul, mert nem megfelelő és nem képezhet bázist arra, hogy reá egy ilyen fontos épület építtethessék. (Halljuk! Halljuk!) A tisztviselők ugyanis egyszerűen utalnak arra, hogy az a többkiadás, a mely ezen rendezés következtében be fog állani, bőséges fedezetet fog találni azokban a többletekben, a melyek a költségvetéssel szemben a zárszámadásban évről-évre mutatkoznak; ők tehát egyszerűen a zárszámadási többletet jelölik ki mint fedezeti alapot. (Halljuk! Halljuk !) De, t. képviselőház, ez a fedezeti alap nagyon labilis és nagyon bizonytalan. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Az egyik évben vannak többletek, de lehet, hogy a másik évben már nincsenek, mig az a többkiadás, mely a rendezéskor be fog következni, állandó faktor, a melyet minden körülmények között ki kell fizetni, a melynek ki kell kerülni, akár van zárszámadási többlet, akár nincsen. Ennélfogva a megoldásnak ezen könnyűnek látszó módját nem lehet elfogadni. A fedezetet nem lehet másban találni, mint abban, a mire volt szerencsém egy alkalommal reá mutatni, t. i. először az állami bevételek természetes fejlődésének egy részéből, mert hisz azoknak egy része más fontos kiadások fedezésére fordítandó, és másodszor azokban a megtakarításokban, a melyek az adminisztráczió egyszerűsítésével és a létszám apasztásával kapcsolatban elérhetők lesznek. (Helyeslés jobbfelöl.) És én nem tehetek róla, t. képviselőház, ma is kénytelen vagyok azon az állásponton lenni, a melyen eddig voltam, hogy ez a kérdés csakis az egyszerűsítéssel és apasztással kapcsolatosan és egyidejűleg oldható meg. így állván a dolog, miután a tisztviselők maguk is perhorreszkálják azt, hogy az ő érdekükben uj adók hozassanak be, miután a tisztviselők maguk sem kívánják azt, hogy ő miattuk az államháztartás egyensúlya megbolygattassék, ennélfogva nem marad más hátra ennek a kérdésnek a megoldásánál, mint az, hogy a törvény-