Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

162 lk. országos ütés 1901 november 22-én, pénteken. hogy azoknak tulajdonképeni hivatásuk betöltésére nem volt idejük. (Ugy van! balfelöl.) Ami az első felhozott indokokat illeti, erre nézve legyen szabad csak azt felemlitenem, hogy az egymásnak sokszor ellenmondó kormányrendeletek nemcsak köteteket, hanem egész könyvtárakat tesznek ki, ugy hogy ezeknek a törvényeken kivüli ismeretére alig elegendő egy a hivatalban eltöltött egész élet. (Ugy van! balfelöl.) Ezeknek a rendeleteknek sokaságában van lefektetve az a bonyolult, az a czopfos, az a bürokratikus eljárási rendszer, a mely már eddig is annyi és oly jogos panaszoknak lett kitéve. Igaz ugyan t. ház, hogy az igen t. belügyminiszter ur a legutóbbi időben kísérletet tett ezen közigazgatás egyszerűsítésére, azonban — engedelmet kérek, én tisztán egyéni nézetemet mondom el — ez a kísérlet nem vált be, hanem csak egygyel szaporította a végre nem hajtott rendeleteknek számát. (Ugy van! balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon roszszul tudja! Gr. Wilczek Frigyes: Különben, t. ház, hogy ezen egyszerűsítés milyen nagy, arra nézve legyen szabad azt az egyet felemlítenem, hogy a főszolgabírói hivataloknál épen azon időben, midőn ez a kísérlet napvilágot látott, napvilágot látott egyszersmind két kormányrendelet . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Még végre sincs hajtva! Gr. Wilczek Frigyes: ... a melyek ugy a kihágási, mint az ipari ügyekben uj statisztikai adatgyűjtést rendeltek el. Ha, t. ház, most a statisztikai adatgyűjtést emiitettem meg, ezzel tulajdonképen áttértem indokaim másodikára, arra t. i., hogy az állam, a tisztán állami funkcziókat — mert a statisztikát is annak veszem .— önkormányzati közegekre ruházza át. Vegyük még ehhez az uj bűnvádi perrendtartást —, minthogy a főszolgabírói hivatalokról már szóltam — és még tekintsük a községi és körjegyzőket. Ezek már előbb is az állami adókkal, azok összeírásával, a könyveléssel, az adók behajtásával, végrehajtásával annyira el voltak foglalva, hogy a járásbíróságok által reájuk ruházott teendők teljesítésére már nem értek rá. Ehhez hozzájárult még most a szerencsétlen állami anyakönyvvezetés, ugy, hogy bátran állithatom, még pedig személyes tapasztalatomból, személyes meggyőződés alapján, hogy egy több községből álló körben a jegyző és a segédjegyző akár egész nap ne tegyen mást, mint az adóval és az anyakönyvvel foglalkozzék. (Ugy van! balfelöl) Pedig, t. ház, a községek választják és azok fizetik a körjegyzőt és ennek tulaj dónképeni hivatása az volna, hogy a községi belélettel törődjék, a községi autonómiának vezetője, a községnek és a községi lakosoknak jogi tanácsadója legyen. (Ugy van! balfelöl) T. ház! Ha ezen két okon kivül a közigazgatás bajainak még egy más okát is látom, ez sajnos és előre ki kell jelentenem, hogy ezzel egy tisztviselői kart, egy testületet sem akarok érinteni, — egyes sajnálatos kivételek miatt — magukon a tisztviselőkön rejlik. Az általánosságban véve igen magas nívón álló tisztviselői karban és azon nagy és nehéz munkát teljesítő községi közegek közt fordultak és fordulnak elő oly sajnálatos kivételek, a melyek ezen tisztviselői testületek jó hírnevének aláásására alkalmasak. (Ugy van! balfelöl.) Hogy j:>edig ezen kivételek minél sűrűbben fordulnak elő, ennek okát én a közerkölcsi felfogásnak, az erkölcsi közérzületnek, a vallástalansággal párhuzamosan haladó hanyatlásában látom. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Ennek remédiuma pedig nem az államosításban, hanem a közerkölcsiség regenerálásában van. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! azért, mert közigazgatásunk nem felel meg mindenben a követelményeknek, azért még nem indokolt annak alapját, az önkormányzatot megbolygatni. (Igaz ! Ugy van !) Hisz akkor ép olyan joggal követelhetné valaki a képviseleti rendszer megingatását is, azon az alapon, mert a választások sem jók, azok sem felelnek meg a követelményeknek. Mielőtt tulajdonképeni tárgyamat folytatnám, t. ház, legyen szabad itt egy pár szóval a választásokra kitérni, a mire annyival inkább meritek bátorságot, (Ralijuk! Halljuk!) mert hiszen a válasz feliratok, vagyis a válaszfelirati javaslatok többségében ezen választások szintén előfordulnak. (Halljuk ! Halljuk!) Köztudomású, hogy mennyire aránytalanul és egyenlőtlenül vannak a kerületek beosztva. Annyira köztudomású ez, hogy ismétlések kikerülése végett bővebben nem akarok ezekre kitérni, de egynéhány példával szolgálok a t. háznak e tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) Azon 66 kerületben, a melyben a most lefolyt választások alkalmával a néppárt jelöltet állított, és a hol szavazásra került a dolog, beadatott összesen 127,166 szavazat, ebből a szabadelvű pártra esett 58,270, a néppártra 57,053 és a többi pártokra 11,843 szavazat; megválasztva lett 38 szabadelvüpárti, 22 néppárti és 6 képviselő a többi pártokból. Ebből kiviláglik, t. képviselőház, hogy a szabadelvű párt, noha a szavazatoknak jóval kisebb részét, mint felét kaj>ta, mégis jóval több, mint a kerületek felében került ki győztesként, és a néppárt, habár csak 1000 szavazattal kapott kevesebbet, mégis csak 16 kerületből küldött képviselőt. (Felkiáltások a baloldalon: Igen érdekes statisztika!) Eelhozok még egy másik példát is, t. ház; (Halljuk! Halljuk!) és itt mellesleg megjegyzem, hogy természetesen az egyhangú szavazatokat statisztikámnál nem vettem figyelembe. A néppárt 57,053 szavazattal, 22 képviselőt küldött az országgyűlésre, a t. függetlenségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezetése alatt álló része pedig 101.041 szavazattal, — itt