Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

l'i. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. 163 sem számítva az egyhangú választásokat, — 57 kerületben győzött. A mig tehát a néppártnál egy képviselőre 2590 szavazó esett, a függetlenségi pártnál egy képviselőre 1770 szavazó jutott. Ne vegye rossz néven tőlem az igen t. függetlenségi párt, hogy itt a belső ügyeivel foglalkozom, de midőn ezt teszem, ez tisztán azért történik, hogy a választókerületek beosztásának, és az egész választási rendszernek tarthatatlanságát kimutassam. (Helyeslés a baloldalon.) Mert t. ház, ebből világos, hogy ily körülmények mellett illuzóriussá válik a népképviseletnek egyik főelve, hogy t. i. a választók többségének akarata érvényesüljön, necsak az egyes kerületekben, hanem a kerületek összességében is. (Helyeslés a baloldalon.) A válaszfelirati vita folyamán egyik t. képviselőtársam, Hieronymi Károly, minapi felszólalásában a kúriai bíráskodásról szóló törvényt szerencsétlen alkotásnak nevezte. Az én nézetem e tekintetben, habár csak egyes részletekre nézve, a képviselő ur felfogásával meg-, egyezik. Szerencsétlen alkotásnak tartom, azért — és ezt parlamenti állajiotainkra jellemző körülménynek tekintem, — hogy a képviselőház, mintegy nem bizva saját magában, saját szuverenitásán ütött csorbát, és azonkívül, t. ház, azt tartom, hogy azon remények, a melyek a kúriai bíráskodásról szóló törvényhez fűződtek, nem váltak be mind. Ennek igazolására legyen szabad hivatkoznom egyik kormánypárti lapra, a mely a választások alatt szerzett tapasztalatokat reasszumálván, arra a konklúzióra jut, hogy a választások általában tiszták, de drágák voltak. A t. czikkiró tudja, de én nem, hogy e kettő hogyan egyeztethető össze. (Derültség a baloldalon.) A t. képviselő ur, a kinek beszédére volt szerencséin az előbb áthidalni, a szóban levő törvény egyik fogyatékosságát abban látja, hogy a törvény a köztisztviselőket a korteskedésektől eltiltja, a lelkészeket azonban nem. B kérdésben azonban kénytelen vagyok a magam részéről a törvényt védelembe venni, mert nézetem szerint teljes egyenlőséggel jár el mind a két testülettel szemben. Egyik testületet sem zárja ki a választásokban való részvételtől, hanem igenis azt akarja megakadályozni, hogy a hivatalos hatalmat ne használhassák fel arra, hogy a szavazatok befolyásoltassanak. T. ház! Különben általános szólam az, hogy a tisztviselők el vannak tiltva a korteskedéstó'l. Ez nincs benn a törvényben értve a tisztességes korteskedést; a törvényben egyetlen egy szóval sincs megemlítve. Ha pedig a köztisztviselők el vannak attól tiltva, hogy valamely pártnak a jegyzői vagy elnökei legyenek, hogy részt vegyenek azoknak az intézésében vagy kisérjék a kerületben a képviselői jelöltet, és ez nem terjesztetik ki a lelkészekre: ez természetes ; mert hiszen a tisztviselők sincsenek attól eltiltva, hogy a szószéken hozzanak politikai dolgokat napvilágra. Azonkívül ha el is kell Ösm érnünk, hogy egészen egyenlően jár el a törvény az egész testülettel szemben, az egészen más kérdés, vájjon méltányos volt-e ugyanazt a mértéket alkalmazni mindkét testületre, holott a lelkészek az állami végrehajtó 'hatalomnak r nem részesei. (ügy van! ügy van! balfelöl.) És ép a t. ellenpárton a legtöbb esetben nem szokás az, hogy azoknak közhivatali minőségét elismerjék. Hogy gyakorolnak a lelkészek már példaadásukkal is erkölcsi befolyást a választásokra, természetes, és nagyon szomorú jelenség volna, ha nem gyakorolnának. Ezt azonban megváltoztatni nem lehet, hacsak a szabadelvüség nem jut el annyira, hogy kinyilatkoztatja, hogy műveltségben, szellemi energiában sincs különbség többé az emberek között, (Derültség a baloldalon.) Minden befolyásolástól különben, t. kéjiviselőház, a választókat megvédeni nem lehet, nemcsak hogy a szellemi befolyástól nem, hanem még az anyagitól sem. Vegyük csak azt. hogy a vidéki, földmiveléssel foglalkozó választók sokszor legvitálisabb érdekeikben függnek a helybeli nagyobb földbirtokostól; és mindnyájunk előtt ismeretes, hogy ezen függési viszony bizony nagyon sok esetben felhasználtatik a szavazatok irányítására. Pedig nemcsak hogy nincs módunkban és a törvényhozásnak sincs módjában ezen az állapoton változtatni, de arra még igen természetesen kísérlet sem tétetett, (ügy van! ügy van ! a baloldalon.) T. képviselőház! Épen most is kezemben van egy levél, a melyben választók arról panaszkodnak, hogy az ottani nagyherczegi uradalomnak főerdésze kinyilatkoztatta és szavának is áll, hogy olyan választónak, a ki a néppártra szavazott, fát nem ad. (Nagy zaj a baloldalon.) Pedig ezen az egész vidéken másutt a földmiveléssel foglalkozó nép fát egyáltalában nem kap. És nemcsak nekem, de azt hiszem, senkinek sincs módjában, hogy ezen, a szabadelvüségnek sem nagyon megfelelő állajjoton segíteni, hacsak azon bizonyos berezegi uradalomnak a tisztelt főbérlője, a ki az ellenpárt padjain ül, (Felkiáltások a baloldalon: Ki a.?'? Ki as?) kimondhatom Mandel Pál képviselő ur és a kiről előzetesen ki kell jelentenem, hogy feltétlenül meg vagyok győződve, hogy ezen intézkedésről neki tudomása nincs, nem lesz szives ezen az állajjoton segíteni. Rakovszky István: Deputáczióba megyünk hozzá! (Nagy zaj a, baloldalon.) Gr. Wilczek Frigyes: Tartozom annak kijelentésével is, hogy én ezt a dolgot, mint egyoldalú informáczión alapulót, tökéletes igazságnak el nem fogadom; de nincs is módomban megvizsgálni a dolgot behatóbban. Ha azonban az igen t. képviselő ur lesz szives érdeklődni az ügy iránt, leszek bátor neki a kezemben levő adatokkal szolgálni. Rakovszky István : Nyúzzák a népet! (Ellenmondás jobbról.) 21*