Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

lí. országos iiíés Í901 november 2%én, pénteken. 159 t. képviselő ur másodszor is azt kérdi tőlem, helyeslem-e ezeket a czikkeket: Igen vagy nem ? Már előbb megmondtam . . , (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Engedelmet, én egész meritorius választ adok és nem akarok a kérdés elől kitérni, (Halljuk! Halljuk!) Kérem t. képviselő ur, én semmi felett sem tudok, de nem is akarok Ítéletet mondani, a mit teljesen és tökéletesen nem ismerek. Ha azokat a czikkeket nyugodtan elolvashattam volna, ha azokat a czikkeket komolyan és higgadtan átnézhetném, akkor igenis azonnal mondhatnék ítéletet, de igy nem tudok mondani. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Barta Ödön: Mi mindnyájan tudunk! (Zaj.) Olay Lajos: A szabadkai pánszláv lapra ki adta a kaucziót? (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Molnár János: Teljesen megnyugodhatik a képviselő ur feleletemben, mely abból áll, hogy ha én ezekben a czikkekben — komoly átolvasás után csak egy hajszálnyit találnék is, a mi akár nemzetiségi izgatás, akár az állam iránt való hűtlenség, (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Melyik állam ellen?) mondom a magyar, az egységes magyar állam iránt való hűtlenség volna: akkor én azokat elitélem, kárhoztatom, rosszalom. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Hát nincs-e az benne ?) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik: Kubik Béla jegyző: Darányi Ferencz! Darányi Ferencz: T. ház! Az igazság kutatása és annak szolgálata az emberiség legfőbb czélja és legelső eszköz ahhoz, hogy az emberek nyugodtak, megelégedettek és boldogok legyenek. És mit tapasztalunk ma a jog, törvény és igazság jelszava jegyében? Azt, hogy ez az ország koldus anyagilag és erkölcsileg egyaránt, még pedig azért, mert olyan uj rendszerű régibb rendszer nyomja a közállajDOtokat, a mely első és egyedül üdvözitő szabályként az u. n. szabadelvű pártnak fenmaradását, nem pedig az állam polgárainak erkölcsi és anyagi boldogitását tűzte ki czélul. (ügy van! balfelölj) A legfényesebb bizonyíték erre, hogy a hírhedt ischli klauzuláról hallgassak, a Tisza-lex, a melynek létrejövetelére nézve a t. miniszterelnök ur a november 18-án tartott ülésen a többek közt a következőket mondotta: »az volt a nézetem, hogy minden megoldás lehetetlenné válik ós szétfut mindenki. Azért irtani alá, a melyet nem akartam, hogy előterjesztessék és nem szeretem, hogy előterjesztetett*. T. i. a Tisza-lex. Ebből világosan az az igazság vonható le, hogy a mélyen t. miniszterelnök ur a legjobb meggyőződése ellenére irta alá azt a nyilatkozatot csak azért, hogy a párt és a pártfegyelem fenmaradjon. (Ugy van! balfelöl.) En ebből világosan látom a mai szabadelvű pártnak működési irányát és erkölcsi értékét. És ebből tudom megmagyarázni, hogy miként születtek meg az ország békéjét feldúló egyházpolitikai törvények, hogy miként keletkezett annak idején különösen a felekezetnélküliségről szóló törvény és hogy miért nem jeleztetett a mostani trónbeszédben és válaszfeliratban az ennek eltörlésére vonatkozó javaslat. Mert azt kizártnak tartom, hogy a t. kormány ne látná ennek a törvénynek káros és kóros hatását, a mely oly sürgőssé tette a kongnia rendezését, (Ugy van! balfelöl.) A kath. egyházat ma a felekezetnélküliségről szóló törvény közvetetlenül még nem fenyegeti nagy veszélylyel, de a hazafiasságáról rokonszenvesen ismert magyar református elem ennek a törvénynek a hatása alatt már kezd a maga valójából kivetkőzni, mert lelketlen izgatók biztatására kezdi már ennek a törvénynek áldásait igénybe venni, kilép az egyházból azért, hogy a nemzetközi hazafiatlan szocziálizmus karjaiba hulljon. (Ugy van! balfelöl,) Az embert két eszmény emeli különösen emberi méltóságra: a hazafiság és vallásosság. Ha e két elemnek csak egyike is lazulni kezd az ember lelkében, akkor ez visszaesést jelent a rossz felé, az anyagiság, kommunizmus felé. Joggal kérdezhetem tehát, hogy az egyházpolitikai törvények meghozzák-e az országnak azt a békét, a melyet azok megalkotásakor a t. szabadelvű párt indokul hozott fel ? Azt felelem, hogy nem! t Beöthy Ákos képviselőtársunk november 18-ikán tartott beszédében igen szépen kifejté, hogy habár az 1899: XV. tcz. megalkotása némi haladást jelent is az igazság felé való törekvésében a szabadelvű pártnak, ez még korántsem jelenti azt, hogy a választási harezban a mérkőzés fegyverei egyenlően volnának megosztva a kormánypárti és az ellenzéki jelöltek között. Erre a t. miniszterelnök ur azzal felelt, hogy visszaélések voltak, vannak, lesznek és különösen — a mi engem érdekel — hogy a néppárt összes képviselői, tehát jó magam is, egy hivatatlan, jogtalan vagy a mint ő nevezte: lelkészi beavatkozásnak köszönhetik mandátumukat. No, t. képviselőház, ez először is igazságtalan állítás ; másodszor az igazi szabadelvüséggel meg nem egyeztethető, mert eltekintve attól, hogy ezek a lelkészek, mint szavazattal biró állampolgárok, jogosítva vannak a választási küzdelembe befolyni, intelligencziájuknál fogva pedig különösen hivatvák is, hogy ezt gyakorolják. (Ugy van! a baloldalon.) Ettől eltekintve, nem minden lelkész néppárti, még azokban a kerületekben sem, a hol néppárti jelölt volt felállítva; másodszor pedig a kormány közegei oly bőségben vannak, hogy könnyen ellensúlyozhatják a lelkészek beavatkozását. Hogy példával szolgáljak, — nem pro domo akarok beszélni, csak a közállapotok jellemzésére, — saját kerületemet hozom fel. Az én kerületemben van tíz katholikus pap, hat református pap, van 8 jegyző, nyolez segédjegyző, két fó'szolga-