Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-14
ik. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. 155 annyi lojalitással és kötelességtudással, hogy reá nézve semmiféle nehézményt nem fogok tenni. Hogy a t. néj>párt hogyan jellemezte a kormánypárti képviselőket a képviselőválasztások előtt, arra nézve Győrffy Gyula t. képviselőtársam felolvasott ugyan egyes pontokat, de oly szakadozottan, hogy azt hiszem, nem lesz felesleges, ha egy rövidke, nem olyan hosszú czikket fel fogok olvasni a t. képviselőháznak. (Halljuk I Halljuk I jobbról.) A czime: A népképviselő. (Felkiáltások jobbról: Melyik lapból? A Krestyan-ból? Olvassa:) »A néppárti követek becsületes emberek. Nem ugy a liberális képviselő. Ez alá van vetve a miniszterek hatalmának, mert ezek választatták meg őt pénzen és erőszakkal. Nincs szabad akarata, mert csak azt szabad tennie, a mit a felette álló hatalom megenged és csak azt szabad az országgyűlésen beszélnie, a mit a miniszterek, az ő pajtásai, a fülébe súgnak. A liberális képviselők nem azért választatják meg magukat, hogy értetek, kézművesekért, s mezőgazdákért dolgozzanak, hanem hogy zsebeiket megtöltsék, hogy nagyratörő czéljaikat, a melyeket maguk elé tűztek, elérhessék, hogy önmaguknak, hozzátartozóiknak kényelmes, gondnélküli életet teremtsenek.« Érdekes, t. képviselőház, ha ez a tót népnek kerül a kezébe. (Ugy van! Ugy van ! jobbról.) »Négyszázon felül vannak, de azok közül csak egynémelyik nyitja ki a száját az országgyűlésen, az is haszontalanság, a mit beszél, mert minden beszédében csak a liberális kormányt dicséri. Mi szegény emberek, a kik életünket, vagyonunkat, keresményünket vagyunk kénytelenek a kormányhatalomnak feláldozni, legjobban tudjuk, milyen dicséretre érdemes az a hatalom. A többi liberális képviselők haszontalankodnak, járnak, szaglásznak, hogy hol kaphatnának valami zsiros hivatalt, egy rakás pénzt azért, hogy néha-néha egy igent vagy nemet elmekegnek. (Derültség és mozgás jobbról.) Lelkemre, haszontalan, gyalázatos, szemtelen paraszt lennék, ha ezért a czélért megválasztatnám magamat képviselőnek. De még az is haszontalan lump, a ki az ilyen semmirekellőre szavaz.« (Mozgás és derültség jobb felöl.) »Ajánlom nektek, hogy ez időtájt a miniszterelnök háza előtt lesbe állnátok. Ott látnátok a liberális képviselőket és képviselőjelölteket, kik kerületet, segélyt, akár pénzbelit, akár u. n. »erkölcsi támogatást«, azaz a hivatalnokoknak és zsidóknak korteskedéseért koldulnak. Ezek már elkoptattak egy pár kilincset a miniszter ajtaján és agyonnyalták kezeit.« (Derültség balfelöl.) Kérem, szó szerint fordítom. Ugyanezen lapnak 30. számában — s ezzel a czikksorozatot be fogom fejezni — van egy rövid czikk; az a mottója: a Judások. »A Judásoktól ne féljünk, a nép mindenütt a mi pártunkon van, lelkészek és esperesek, a kik nem restellik hiveikkel ellentétben a kereszttördelő pogányokat támogatni, magukra maradnak az egész világ csúfjára, kutyába se veszik őket. Ok nem fognak merészkedni a szószéken szemetek elé kerülni, ugy mint a Júdás uracskák szégyenlik ezt tenni a privigyei kerületben.« Erre nézve különben nem ismerem a viszonyokat. T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy ezen felolvasással szives türelmüket hosszasabban igénybe vettem, de ez képviselői kötelességem volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. képviselőház — megmondom nyiltan és őszintén — választókerületemnek minden községét ismerem, velük élek, közösen, kölcsönösen támogatjuk egymást. De én egy községben sem hallottam a néptől, hogy kéri az egyházpolitikai törvények revízióját. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Kubinyi György: Azt sem tudják, mi az! (Zaj bal felől.) Bornemisza Lajos: Egyet azonban meg kell mondanom teljes őszinteséggel, ez kötelességem: két-három községben arra kért engem a nép, hogy ha megválasztanak képviselőnek, kérjem az igen t. kormányt, hogy mivel vannak kerületek, a hol egyes községek a központoktól igen távol vannak, igyekezzék, hogy az állami anyakönyvvezetői hivatal könnyen hozzáférhetővé legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt meg is Ígértem. Ha a t. miniszterelnök ur ebben a tekintetben fog intézkedéseket tenni, a népet kielégíti és megnyugtatja, a Felvidéken szó sem lehet az egyházpolitikai reformoknak revíziójáról. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások bal felöl.) Rakovszky István : Ez r nagy mondás ! Bornemisza Lajos: Én a magam kerületéről beszélek, más kerület viszonyairól nem állok jót, mert azokat nem ismerem. De azt is meg kell mondanom, t. képviselőház, hogy ha a tót nemzetiségi agitáczió tovább folyik, ezt megakasztani, ezt elnyomni nem vagyunk képesek. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk /_ jobbról.) Buzáth Ferencz: Önök 34 év óta nem tettek semmit! (Zaj.) Kubik Béla: Valamit csak tehettek volna 34 esztendő alatt! Rakovszky István: Semmit sem tettek! (Folytonos zaj.) Kubik Béla; Mindig Összepaktáltak mindenféle nemzetiségekkel! (Ugy van ! balfelöl. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem, tessék a szónokot meghallgatni. (Halljak! Halljuk!) Rakovszky István: Ne gyanúsítson itt mindig ! Bornemisza Lajos: Ennél fontosabb kérdést a mostani parlamenti ülésszakban nem ismerek. A mi felvidéki népünk megszokta a nyomort. Soha még nem mozdult meg hazája és intézményei ellen, és most, daczára annak, hogy 20*
