Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

154 lk. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. génnek, nem házinak, veszélyesnek. Nos hát, hogyan érezze magát ez a nép otthonosnak? S ha mindehhez naponkint még azt is tapasztalja, hogy nem engedik érvényesülni, sőt félnek minden szellemi haladását czélzó lépésétől, hogy görhe szemmel nézik minden betűjét, minden újságát, minden könyvét, tankönyvét, ugy mint imakönyvét, mely (tótul) saját nyelvén van irva: nos ilyen átkozott rendnél ne essék kétségbe ez a nép? vájjon nincs-e ily módon annak a legnagyobb veszélynek kitéve, hogy elveszti az emberek iránti bizalmát, s jövője iránti reményét, s hogy ezt veszni látva megrendül még a saját hitében is? »A nép tehát azért megyén el ily óriási seregekben, mert nem érzi magát otthon övéi között, hanem egész környezete kiáltja neki, hogy ő itt csak indígena. S minthogy egyik szerencsétlenség a másikkal karöltve jár, azért ez a kivándorlás kedvet ád az otthon maradottaknak is a további kivándorlásra. Mert tudnunk kell ám, hogy ez a »buta tót« az idegenben kedvesen látott ember, mert szorgalmas és csendes munkás. Itt haragusznak reá, hogy az Isten őt tótnak teremtette, s Amerikában szabad neki lenni — s az is — a legtüzesebb tótnak, a legszélsőbb határokig tótnak! Nemcsak sokkalta nagyobb a keresménye, de a tótságáért sem kell semmi gyalázatot tűrnie mint itthon. Ott a mi embereink iskolákat, templomokat emelnek, mind-mind tót, tiszta tót intézmények. Vannak dalegyleteik, kaszinóik, segélyegyesületeik, mindmind szüz-tiszta tót nyelvvel, tiszta tót. talán túlhajtott tót! Amerikában az emberek nem bolondulnak a »hazafiság után!« Ballagi Géza: Hisz ez felhívás a kivándorlásra! (Mozgás a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Eégi nóta! (Egy hang jobbfelöl: De igaz!) Bornemisza Lajos: (Mozgás jobbfelöl.) De a hazafiság szónál méltóztassanak megengedni, t. ház, hogy felolvassam, mit ért ez alatt ugyanezen lapban egy helyen a czikkiró, miután a szerkesztő úrral még nem vagyok tisztában, hogy az ő tudtával történt-e vagy nem. (Olvassa): »Megint egy hazafi. (Olvassa): »Zase hazafik.« Kollonay Gyula ujhelyvidéki jegyző (Zemplén megye) felfüggesztetett állásától, s fegyelmi vizsgálat indíttatott ellene más számlájára.« Molnár János: Nem halljuk kérem, pedig nekünk tetszik beszélni! Bornemisza Lajos: De folytassuk az előbbit. (Tovább olvassa): »Ott jól tudják, hogy a hazát nem lehet szeretni és fenntartani az államnyelvvel, mint a hogy azt itt gondolják keresztül vihetőnek. Ott minden népeket ural az egyenjogúság. Ott tiszteletben tartják az Isten rendjét; ott, a kit Isten tótnak teremtett, annak szabad tótnak lennie, szabad mindenütt tótságát megvallania, s mint tótnak érvényesülnie. Ott a katholikus egyház is, s különösen a hatóságok, tehát a püspökök és papok abban a szent meggyőződésben élnek, hogy elvenni valakinek azt az anyanyelvét, a mit az Úristen adott neki, az egy borzasztó gonosztett, bűn a Szentlélek Isten ellen. Ott csak egy »hazafiságot« ismernek: tisztelni az állam törvényeit, dolgozni és becsületesen élni. Ott gyönyörködnek abban, ha valaki szereti a nemzetiségét és saját nyelvében él, mert tudják, hogy a nemzetiségének hű emberének van becsülete, s az ilyen becsületes ember az egész államra nézve hasznos egyén. Nem irigylik tőle, ha tökéletesedik, s emelett esetleg meggazdagodik, mert hisz ezáltal maga az állam is tökéletesedik és vagyonosodik! »Nálunk ilyen szabadságokról ennek a szegényke nyomorult népnek fogalma sincs. 8 azért nem csodálom, hogy ezek a mi embereink egyik a másikat csábítja Amerikába — de hát ki is nyomorogna — kedvetekért, ha még ezeket az istenadta jogokat is elraboljátok tőle? »Bizony-bizony a nép mind el fog lassacskán szökdösni, s ti itt maradtok a ti drága zsidaitokkal. Azokat a leveleket, melyeket nekem Amerikából küldenek, nem is merem nyilvánosságra hozni, félve attól, hogy ez is elősegítené a kivándorlást. (Derültség bal fel öl és felkiáltások: Ez hát a csábitás a kivándorlásra?) »Az egyik épen Sáros vármegyéből való írja nekem, hogy hazajött Amerikából, s otthon már magyarul prédikáltak a templomban. Neki ez nem tetszett, zúgolódott, s ezért a szolgabíró megbírságolta 10 forinttal. A szegényke összeszedte magát, s elment újból Amerikába, s ott átkozza azokat a híres magyar szabadságokat, hogy a föld is reng bele.« (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Rakovszky István: Hisz Bánffy alatt valamennyien átkoztuk. (Zaj.) B. Feilitzsch Arthur: Semmi köze hozzá! (Zaj.) Bornemisza Lajos: T. ház! Én a Felvidék hivatását ugy fogom fel, hogy a szegény népet, a mely állandóan Ínséggel küzd, ezt a népet hazájának megtartsa, hogy a nemzeti állam kiépítésének hatalmas támasza legyen. (Tetszés a jobboldalon.) Mi, t. képviselőház, föld birtokosztály, elszegényedtünk. Nekünk a birtokaink] és kúriáink legnagyobbrészt már idegen kézen vannak. De azért mi feladatunk magaslatán állunk; ha szegények vagyunk is; mi meg fogjuk védeni a felvidéki / tótokat. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És ha nagy megrázkódtatásokon ment is keresztül az a vidék, fentartotta az a szegény jó nép a hazafiságát, most is igyekeznünk kell azt fen tartani; idegen apostolok agitácziójára nem szorulunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Én kijelentem, hogy teljes lojalitással bevárom és kíváncsian várom a t. néppárt tagjainak és különösen Molnár János t. képviselőtársam nyilatkozatát, hogy tud-e ezekről a czikkekről? ha nem tud, vagy az ő tudta és beleegyezése nélkül jelentek meg ezek a czikkek a »Krestyan« czimü lapban, én vagyok