Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-14
152 ík. országos ülés 1901 november %Í>.-én, pénteken. kész azokat elfogadni. Mi tudjuk egy idő óta, hogy Horánszky Nándor képviselőtársunk hajlandó némely oly dolgokat is elfogadni, a melyekkel szemben előbb állást foglalt. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Adunk mi önöknek, t. ház, produktív eszméket: (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk!) önálló magyar hadsereg, önálló magyar vámteriilet, (TJgy van! a szélsobalóldalon) önálló magyar kereskedelem, (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon) önálló magyar nemzeti bank, a progresszív adóztatás behozatala, a létminimumnak biztosítása, az 1848-as törvények életbeléptetése, az általános szavazati jog behozatala, az egyetemeknek szaporítása. Mindezek nagyon is produktív eszmék. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Azt mondja Horánszky Nándor képviselőtársunk,hogy van neki egy politikai Miatyánlrja: (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon) amagyar nemzet konszolidácziója, megerősítése. Régen ismerjük mi ezt a Miatyánkot, ez a mi imádságunk, de van nekünk emellett egy politikai Hiszekegyünk is, és ez az, hogy meg vagyunk arról győződve, hogy önök az eddigi utón ezt a czélt elérni nem fogják soha. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Hiszszük, hogy a czélt előbb-utóbb mégis el fogjuk érni, mert hiszszük és látjuk, hogy ezek az improduktiveknek nevezett eszmék utat törnek maguknak a nemzetnél, arra nekünk minden garancziánk megvan. Hiszszük és látjuk a jövőben, hogy ez a politika meg fogja teremni gyümölcsét, a nemzet fel fog eszmélni, fel fog ébredni, és jogaihoz el fog jutni. Hiszünk egy felsőbb hatalomban, a mely ellenállhatatlan és a melynek megnyilatkozását látjuk a nemzetek életében, történetében, a honnan azt olvassuk mi is, a mit egy nagy angol államférfiú olvasott, hogy a világ folyása a nemzetek souverainitásának érvényesítése irányában halad. S miveL ez a hitem, azért én egész nyugodtsággal fogadom el a függetlenségi és 48-as párt felirati javaslatát. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Nyegre László jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. ház! Megvallom őszintén, hogy a felirati vitában nem szándékoztam részt venni, nem pedig azért, mert az igen t. miniszterelnök ur oly nagy tudással és alapossággal ajánlotta a felirati javaslatot egész terjedelmében elfogadásra, hogy ahhoz semmit hozzáadni nem tudok. Azért nem akartam a felirati vitában részt venni, mert mint uj képviselő előtt teljesen megnyugtatók és teljesen megfelelők voltak előttem a helyzetről azok a kijelentések, a melyeket Horánszky Nándor t. képviselő-társam a háznak előadott. Az az alaposság, az az őszinteség teljesen megfelel azon érzelmeknek, a melyekkel én ezen párt kebelében képviselői minőségem és kötelességemnek eleget akarok tenni. (Helyeslés jobb felöl.) Mai felszólalásom indító oka azon jelenség, mely mind a válaszfelirati javaslatban, mind a legmagasabb trónbeszédben foglaltatik, hogy a korona ismerve és tudva az ország nyomasztó gazdasági helyzetét, már a legmagasabb trónbeszédben is felhívja a magyar nemzetet, a magyar társadalom összességét, hogy együttesen igyekezzék ezen válságos időszakban a haza javára dolgozni és a helyzetet enyhiteni. De nem elég, hogy itt a képviselőházban, a hol a pártok felvonulnak, egymás iránt lojális nyilatkozatokat tegyünk, egymást buzdítsuk és segítsük a közös munkában, hanem képviselői kötelességünk, hogy a vidéket is figyelemmel kisérjük. Igen helyesen tette Rakovszky István t. képviselő-társam, midőn a délvidéki germánizáló mozgalmat feltárta, igen helyesen és időszerűén tette tegnap Győrffy Gyula t. képviselő-társam és barátom, hogy az erdélyrészi megyékben a felekezeti és mondhatnám nemzetiségi izgatásokat a háznak és a kormánynak figyelmébe ajánlotta. A t. képviselő urnak ez a felszólalása indít engem arra, hogy ezen összes jelenségek közt a legveszedelmesebbre, a felvidéki tót nemzetiségi izgatásokra hívjam fel a t. ház becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk,! jobbfelöl.) T. ház! Nemcsak szerény politikai szereplésemben, de a vármegyén és a községi élet terén is mindig azt az elvet követtem, hogy minden kérdés a legegyszerűbben és a legjobban oldható meg akkor, ha a vitatkozók egymás irányában lojalitással viseltetnek és kölcsönösen tiszteletben tartják egymásnak véleményét. Ezeket előrebocsátva, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy röviden foglalkozzam a néppárt r programmjával. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Én ugy tudom és bizonyságot szereztem erről magamnak a néppárt felirati javaslatából, hogy a néppárt programmjának legfontosabb pontjai közé tartozik az egyházpolitikai törvények revíziója. Ezzel akarok röviden foglalkozni, miután a gazdasági kérdésekben, a kivitelre nézve is, igen sokban egyetértünk; igy tehát e felett talán majd a költségvetés részletes tárgyalása alkalmával beszélhetünk. Hogy a t. néppárt, fentartva eredeti álláspontját, az egyházpolitikai törvények revíziója alapján ment legközelebb a választási harczokba, ez ellen nekem semmi kifogásom nincsen, mert én a felvidék talaját nem tartom veszedelmesnek ezen mozgalom kifejtésére. Hanem — és eziránt kell tisztába jutnunk t. barátainkkal a túloldalon, — hadd tudja meg az ország, hogy azok az egyéb agitaczionális dolgok, a melyek eddig a néppárti sajtóban megjelentek, a párt tudtával, akaratával és egyetértésével látnak-e napvilágot. Mert, hogy állításaimat bebizonyítsam, fel fogok olvasni — a »Krestán« czimü néppárti lapból egyes czikkeket hű magyar fordításban, s utalok arra is, hogy különösen választókerületemben igen sokan vannak, a kik nincsenek tisztában az iránt, hogy a néppárt programurjában benne van-e az egyházpolitika revízióján kivül a tót nemzetiségi aspirácziók támogatása. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl. Mozgás balfelöl.)
