Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

140 13, országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. szag egyik-másik kérdésben velünk ellentétes álláspontra helyezkedett. T. képviselőház ! Mi ugy itt a házban, mint a delegáezióban, egészen határozottan kinyi­latkoztattuk, hogy, igenis, mi a hármasszövetség­nek vagyunk hívei, de nem nebántsvirágnak te­kintjük, olyannak, a mit érinteni nem volna sza­bad, sőt azt tartjuk kötelességünknek, hogy e szövetség, a melyért mi oly óriási anyagi áldo­zatokat hozunk, ha érdekeink ellen vét, azok megvédéséről a szövetség keretében gondoskod­junk. Mi csak jogos kritikát gyakorlunk és ebből egyáltalán nem vonható le oly következtetés, mint a minőt a t. képviselő ur levon; (Ugy van! balfelöl) sőt ez épen a mi álláspontunkat iga­zolja, a kik épen azért, mert súlyt helyezünk erre a hármasszövetségre, arra törekszünk, hogy az minden izében teljes, igaz és őszinte legyen. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Horánszky t. képviselő­társam beszédének további részében Rakovszky t. képviselőtársam beszédének azon részével fog­lalkozik, a mely a miniszterelnök urat személyé­ben érinti. Önérzetes hangon kél a miniszterelnök urnak védelmére és beszédének egész eszme­menete abban konkludál, hogy feledjük el a mul­tat, borítsunk arra fátyolt és tekintsük a jelent. E hangnak csak akkor volna jogosultsága, ha a t. képviselő ur be tudna igazolni oly párt­közi megállapodást, a mely a szabadelvű pártot a multak hibái alul felmenti. (Ugy van! a bal­oldalon.) Ha ilyet nem képes produkálni, akkor ne tessék érzékenykedni! A miniszterelnök ur közpályán működik, exponált állást foglal el; hadd szokjék hozzá a rózsának ne csak illatá­hoz, hanem töviseihez is. Hát a t. képviselő ur huszonöt éves működésében, a mely idő alatt kormányok jöttek-mentek, bírálatában csak egyes részleteket ragadott ki? Teljes egészében, rend­szerében támadta az akkori kormányokat, ugy-e bár? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nos, ugyanezt teszszük most mi ezen az oldalon és ebben vál­tozást nem idézhet elő az, hogy a t. képviselő urat most a szabadelvű párton mint politikai ellenfelünket tisztelhetjük. Mi, t. ház, erről az oldalról soha sem von­tuk kétségbe, hogy annak a nagy politikai küz­delemnek, melyet az akkori ellenzék kifejtett, eredménye ne lett volna. Ha ezt tennők, akkor dezavouálnók azokat a nagy eredményeket, a melyek egyedül az egyesült ellenzéki pártok ön­zetlen működésének köszönhetők. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Készséggel elismerjük, hogy voltak eredmények. A kúriai bíráskodásról szóló törvény megalkotása, a mely a választások­nak tisztaságát biztosította, továbbá az összefér­hetetlenségi törvény, a mely a politikai közerköl­csöknek megjavításához hozzájárult, pártközi egyezménynek voltak az eredményei, a melyek a politikai események kényszerítő hatása alatt ke­letkeztek és a melyeket opportunus szempontból az a többség is elfogadott, a mely kevés idővel azelőtt az azzal ellenkező álláspontot körömsza­kadtáig védelmezte (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) s igazat fog nekem adni a t. kép­viselő ur, mikor azt mondom, hogy ez a párt­közi egyezmény nem merítette ki mindazon fon­tos kérdéseket, a melyek ma napirenden vannak. Hát szóba jöttek a konferenczián az 1903-ban lejáró kereskedelmi szerződések, a melyek nem­zetünk léte ós nem léte felett fognak határozni ? Azt sem tagadhatja a t.képviselő ur, hogy továbbra is az a szabadelvű politika maradt az uralmon, a mely 30 éves működése alatt az országot az anyagi és erkölcsi tönk szélére juttatta. Azt sem fogja eltagadni a t. képviselő ur, hogy a mostani politikának, az u, n. uj rendszernek miniszterei és munkatársai ugyanazok, a kik az előtt voltak, s a kik a 30 éves szabadelvű politikában ré­szesek. Hát ha valaki most, mikor ilyen fontos, életbevágó kérdésekről van szó, mint az 1903-ban lejárandó kereskedelmi szerződések, a kormány iránti bizalmatlanságát azoknak a férfiaknak politikai múltjából vett motívumokkal igazolja, mint azt Rakovszky képviselő ur tette,... Horánszky Nándor: Joga van hozzá! Buzáth Ferencz: . . . akkor a miniszterelnök ur azt mondja, hogy az cselvetés, a mi történik s Horánszky t. képviselő ur sem mondhatja, hogy ez a szabadelvű párt egysége ellen intézett táma­dás. (Ugy van! a baloldalon.) Sem, t. képviselőház, nem azt mutatja ez, hogy Rakovszky képviselő ur a gyűlölködést akarta felszínre hozni, hanem azt, hogy nagyon is az önök politikájának elevenére tapintott. (Ugy van! a balközépen.) Bizonyítja azt, hogy a képviselő urnak minden erélyes tiltakozása daczára a mostani szabadelvű pártnak egysége még ma bem áll szilárd alapon; bizonyítja to­vábbá azt, hogy a mostani szabadelvű politiká­nak az erkölcsi alapja nem állja ki a tűzpróbát s végül, hogy a szabadelvű politikának a múlt­jában vannak olyan tények, — s ez dicsére­tükre legyen mondva, — a hol maguk is lát­ják, hogy nem illik bele azon szabadelvű poli­tika keretébe, melyet ma kéjtviselnek. Ha eze­ket az állapotokat felhozzuk, akkor a felelőssé­get ne tessék ránk hárítani, hanem azokra, a kik ezen tényeket, tetteket elkövették, a meny­nyiben mindenki saját fényeiért első sorban fele­lős. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Horánszky Nándor képviselő ur Rakovszky István képviselőtársam beszédének azt a részét támadja legerősebben, melyben azt mondja, hogy kompromittálva van a mi­niszterelnök urnak politikai múltja. Erre azt mondotta Horánszky t. képviselőtársam, hogy Rakovszky képviselő urnak ezt nem most kel­lett volna felfedeznie, hanem akkor, mikor a párt­közi egyezményt tárgyalták, mert — mondja — hogyan ülhetett akkor a képviselő ur egy asz­talhoz a miniszterelnökkel. Hát Horánszky Nán­dor t. képviselő urat emlékezőtehetsége egy kissé cserben hagyta, mert hogy a miniszterelnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom