Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. 141 urnak politikai múltja kompromittálva volt, azt akkor is mondta Rakovszky István t. barátom, de mondta a t. képviselő ur is és mondta az akkor működött ellenzék minden egyes tagja. Mert hiszen, t. képviselőház, felolvashatom a naplóból, (Halljuk! Halljuk!) hogy a midőn Szentiványi Árpád t. képviselő ur egy nagyobb beszédben felemiitette a Tisza-lexet, ezt a következő szavak kíséretében tette: (olvassa) »Miután, t. képviselőház, bekövetkezett a legnagyobb, a hol már megtámadták egyenesen az alkotmányt ; a hol már ki akarták forgatni az alkotmányt a maga helyéből; a hol már megállapították a jakobinusok klubjának kormányzatát, következett a következő dolog: Hegedüs Sándor t. barátom ugyan nem mondja, hogy törvényjavaslat, hanem azt mondja csak, hogy »a beterjesztett manifestum«, azonban ez a czime: »Törvényjavaslat a kormánynak adandó felhatalmazásról*. És itt azután a Tisza-lex nevezetű törvényjavaslatot olvassa fel a t. képviselő ur s egyúttal felolva akkori szabadelvüpárti képviselők neveit, kik között ott van a t. miniszterelnök uré is, és a kinek neve felolvasásakor Tibád Antal közbeszólott: »Mit szólana hozzá Deák Ferencz?* De volt ennek a névsornak felolvasásánál még egy másik közbeszólás is, Ivánka Oszkár képviselő ur részéről, a ki azt mondotta: »Szép kis kompánia!« (Derültség a balés szélsobalóldalon.) Ivánka Oszkár (a néppártra mutatva): Szolgálunk majd szebbel is! (Derültség.) Rakovszky István: Én majd a legszebbet mutatom meg! (Mozgás.) Buzáth Ferencz: Hát, t. képviselőház, ha a t. képviselő ur mind ennek ellenére — mert hiszen kompromittálva volt a szabadelvű párt teljes egészében és részleteiben, — leülhetett a miniszterelnök úrral tárgyalni, akkor leülhetett Rakovszky István t. képviselőtársam is. (Mozgás jobbfelöl.) És, t. képviselőház, én itt a képviselőház előtt igenis igazságot akarok szolgáltatni a miniszterelnök urnak. Leülhetett tárgyalni annyival is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy egy pártközi megállapodásról volt szó, a melyben részt kellett vennie minden pártnak és igy az uralmon levő pártnak is. Ha tehát arról volt szó, hogy az akkori szabadelvüpártból valakivel tárgyaljanak, akkor igenis legszívesebben láttuk a miniszterelnök ur személyét, a kinek politikai múltjában ezen szépséghibák daczára, de egyéb tulajdonságaiban is a legnagyobb garancziákat láttuk arra nézve, hogy ezen pártközi egyezményt eredményre is fogja vezetni. (Elénk helyeslés a bal- és szélsobalóldalon.) És, t. képviselőház, e tekintetben nem is csalódtunk. És itt ismét azt mondom a t. képviselő urnak, mivel ő azt mondja, ho{;y a miniszterelnök urnak vannak ezen pártközi egyezmény létrehozásában a legnagyobb érdemei, hogy ezeket én is készséggel elismerem, a nélkül, hogy az ellenzéknek politikai működését ebben a kérdésben kisebbíteni akarnám. T. képviselőház! Nagyon jól tudom én, miért mondja a t. képviselő ur azt, hogy feledjük a multat és tekintsük a jelent. Azért, mert a t. képviselő urnak a múltnak felemlítése egyáltalában nem kellemes. Horánszky Nándor: Dehogy nem! Buzáth Ferencz: Hogy is lehetne kellemes, ha a t. miniszterelnök urnak azt mondja valaki a szemébe, hogy végigszolgálta a szabadelviiség összes kapituláczióját, oszlopos tagja volt mindig a szabadelvüpártnak; támogatta a Bánffy-féle politikát, aláirta a Tisza ex lexet; tudomása volt az ischli klauzuláról. (Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! Buzáth Ferencz: És, t. képviselőház, ha valaki azt mondaná Horánszky Nándor t. képviselő urnak, hogy ő mint volt nemzeti párti tag, ki minimumnak állította oda a nemzeti szinü kardbojtnak viselhetését és megszavazta a »Hier«szót, annak szószólója volt; hogy helyeselte a Hentzi-szobornak a katonai akadémia udvarába történt áthelyezését; hogy megszavazta a magasabb quótát . . . Horánszky Nándor: Nem szavaztam meg, csak eíválaltam az erkölcsi felelősséget! Buzáth Ferencz: ... ki tudom mutatni, — megszavazta a magasabb quótát, a mely ellen ugy itt a parlamentben, mint a kvóta-bizottságban a leghatározottabban nyilatkozott; és hogy ha, t. ház, míg a miniszterelnök ur azzal menti eljárását, hogy azt mondja, nem első aláírója volt a Tisza-féle ex-lexnek, hanem a 171-dik, és tette ezt azért, hogy az országot megmentse, a t. képviselő ur pedig azzal mentegetődzik, hogy megszavazta a magasabb quótát azért, hogy az országnak változó közállapotaiért ezt az áldozatot meghozza; akkor engedje meg nekem, ha én viszont azt mondom, hogy ez a szabadelvüpárti barátság, a mely önöket összeköti és ez a politikai ölelkezés az országnak rengeteg sok milliójában van és bár megérheti önök szemében az önök barátsága ezt a sok milliót, de nem éri meg az országnak. (Helyeslés balfelöl.) Kötelességünk nekünk ezen eljárást bírálnunk. Mi innen az ellenzéki oldalról egészen más szemüvegen át látjuk az ország állapotát, mint önök. Mi látjuk az ország pusztulását, anyagi, erkölcsi ós társadalmi téren. Látjuk, hogy az ország megmentésére az önök keze erőtlen és gyenge, mert nem a nagy többségben van az erő, hanem az igazságban, önök pedig mindennap vétenek az igazság ellen. Mi ezen a párton mindent el fogunk követni arra, hogy ezt a szabadelvű politikát lehetetlenné tegyük és megbuktassuk. (Derültség jobbfelöl.) Ivánka Oszkár: Sokat akarna a szarka, de nem birja a farka! Buzáth Ferencz: Ebben a küzdelemben a hareznak az emberei leszünk, mert azt tartjuk magunkról, a mit a katona, hogy a harcz edzi