Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

138 13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. képezze, ők bontották meg és ebbeli munkájuk eredményét nemcsak a felvidéki tót nemzetiségi képviselők bevonulásában, hanem Erdélyben is látjuk. Erdélyben, a hol a magyar állam kiépítésének nagy munkájában lehetetlen fel nem ismerni, hogy a magyar államiságnak oszlopa biztos oszlopon nyugszik, ott az erdélyi magyarság és a hol a magyar kormánynak is, de minden becsületes magyar embernek is nagy kötelességei vannak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A székelyekért nem tétek semmit önök!) Lengyel Zoltán: Csak addig törődnek velük, mig a kerületeket liferálják! (Zaj.) Engedik zülleni! Rakovszky István: Ne zavarjuk a szónokot! (Halljuk! Halljuk!) Győrffy Gyula: Bizalmatlanságot ébreszteni azokban, a kik azon a magyarságon odalenn segíteni akarnak, azt hiszem, nemzeti bün. (Igaz! Ugy van ! jobb felöl.) Mert bármily politikai hatalom uralkodjék Magyarországon, ha az magyar, ha a néppárt fogna felvonulni mint kormány, akkor is és minden kormánynak erkölcsi, becsületbeli és hazafias kötelessége a magyarság érdekében ezt a népet odalent támogatni. Minden kormánynak, mely a magyar állam kiépítésének munkájára vállalkozik, egyaránt kötelessége annak alapjait, hol az, mint Erdélyben, megrendült, fentartani és éj)ségben megtartani. És, t. képviselőház, mit csinál a néppárt és milyen eredményeket hozott létre ott is ? Azt, hogy abban a népben, a mely érzi saját gyöngeségét, a saját nyomorúságát és a mely iparkodik e nyomorúsággal szembeszállni, a saját társadalmát és a közeliemet, a melyre a trónbeszéd is utalt, megteremteni, abban a népben az imént ismertette politikai izgatásokkal a felekezeteket uszítja egymásra. Miért nem tud Erdély magyar társadalma megalakulni? Azért, mert beledobatott közébe a felekezeti féltékenység üszke. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát ezelőtt nem igy volt ?) Nem volt igy! B. Feilitzsch Arthur: Nem volt soha azelőtt! Győrffy Gyula: Látszik, hogy a t. urak, mikor politikát csinálnak, még saját hazájuk történelmét sem ismerik! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert Magyarország és Erdély története bizonyítja, és arra e házban állandóan utaltak is, hogy Erdély klasszikus földje volt a felekezeti türelmességnek. Ha sehol a világon, de. Erdélyben századok óta meg volt a felekezetek között a törvényes jogegyenlőség, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) sehol másutt a világon. És ezen a felekezeti türelmességen épült fel Erdély magyar társadalma, a hol soha senki sem kérdezte, ki melyik vallásfelekezethez tartozik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Csak most, az ujabbi időben, mióta a néppárt ott megjelent, kezd az erdélyi magyar társadalom, a mely évszázadok óta ilyen egységesen fejlődött, felekezetekre szétoszlani és a székelységnek eddigi I konszisztens egysége megtámadtatni, a legnagyobb bün, a melyet a hazafiság ellen elkövethetni. Az éket közibük legelőször is a felekezetis éggel akarták bevinni. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelöl.) Olay Lajos: Majláth püspök kinvezése volt a bün! Gryalázat! (Zajos éllenmondások a baloldalon.) Rakovszky István: Gyalázat ? Rendre! (Zajos felkiáltások a baloldalon; Rendre! Rendre! Ellenmondások a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) Hát megsérteni szabad valakit, a ki nem is tagja e háznak? (Nagy zaj.) Olay Lajos: Ismétlem, annak a kinevezése gyalázat. (Zajos éllenmondások balfelöl.) Elnök: Én mindenkinek igazságot fogok szolgáltatni, a ki méltatlanul, sértően megtámadtatott, akár itt van a házban, akár nincs. (Helyeslés.) De ez elnöki kötelességem teljesítésében senkitől direktívát el nem fogadok. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon. Mozgás balfelöl.) Győrffy Gyula: T. képviselőház! Az a politikai harcz, a melynek jellegét már volt szerencsém ismertetni, akadályozza meg a trónbeszéd ama felhívásának megvalósulását, a melyre ez a kormány vállalkozott, hogy a magyar nemzeti államot kiépítse. És mi oda lent nagyon fájlaljuk, hogy mikor ez a kormány — a mely nemcsak a trónbeszódben tesz erre nézve Ígéretet — de eljön oda, annak a fajnak, az erdélyi magyarságnak a segítségére, ós a midőn tettekkel bizonyítja be nekünk, hogy felismerte azt a veszélyt, a mely a magyar államot fenyegeti, ha ott a meggyengült magyarságon nem segít; és a midőn látjuk, hogy minő veszélyeket rejt magában, hogy ez a kormány a székelység nyomorúságában rejlő veszélyeket felismerve tettekkel iparkodik segítségünkre jönni és a bajoknak elejét venni, akkor mélyen elszomorodunk, ha e népet ily módon izgatják a kormány és egymás ellen, mert a kormány minden hatalma, minden ereje hatálytalan, ha munkájában az egységes nép és társadalom nem segíti, nem támogatja. Méltán kérdhetjük, vájjon ki dolgozik komolyan a magyar állam kiépítésének nagy munkáján, vájjon ki akadályozza meg azt, hogy a kormány, a mely erre a feladatra vállalkozik, sikert tudjon elérni? (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) Hát szabad, meg van-e engedve Magyarországon oly kormány, — akármely párt hozza is azt létre — a mely ezen érdekeket nem karolja ugy fel ? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) — mi el fogunk követni mindent, hogy még jobban felkarolja. Szabad-e pusztán pártpolitikai szempontból ennek a nemzetnek ezt a nagy nemzeti, politikai érdekét ily könnyelműen koczkára tenoi? (Tetszés a jobboldalon.) Hiszen, t. képviselőház, mióta ennek a háznak tagja vagyok, állandóan hivom fel az önök figyelmét arra, hogy mily veszélyek vannak odalent, állandóan utalok arra, hogy mit jelent a