Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-13
13. országos illés 1901 november 21-én, csütörtökön. 137 pártnak felvonulása szerintem az a végzetes hiba. a mely a magyar állam kiépítésének egyik nagy és igen veszélyes akadályát képezi. Méltóztassanak végig tekinteni a t. néppárt tagjain, hogy a revízióval kezükben és a felekezetiséggel ajkukon minő helyzetet idéztek elő az országban. 1896-ban még nem volt észlelhető, de most 1901-ben már ott a nemzetiségi vidékeken a néppárti programúiból ma már a nemzetiségi képviselők vonultak ide be. (Egy hang jobb felöl: TJgy bizony!) Azon politikai pártküzdelmek során, a melyeket a néppárt ezen nemzetiségi vidékeken vivott, hozta az be a magyar egység nagyobb veszedelmére a tót nemzetiségi r képviselőket. És vájjon csupán csak ez volt-e az eredmény ? Tekintsünk szét; mindenütt ebben az országban, a hol a néppárt saját izgatásaival — bocsánat, jó értelemben veszem (Halljuk/ Halljuk! balfelöl) — politikai törekvéseivel fellépett, megbontotta a magyar elemeket is, felekezetekre osztván szét őket, a magyar fajok ellen is törtek, ha azok az ő politikai programmját nem osztották, törtek pedig olyan módon, hogy nemcsak a felekezeti féltékenységet gyújtották lángra, hanem még azon hitet is, a melylyel a nép saját vezérei, vezetői iránt viseltetni szokott, iparkodtak lerombolni, hogy annál jobban izgathassanak azon politika ellen, a mely Magyarország számára még mindig jobb, — még ha az ő felfogásukat fogadom is el, — mint ha az nemzetiségi velleitásokkal lenne szaturálva. Hogy az agitácziók minő jellegűek voltak, hogy ez a politikai harcz, melyet a néppárt folytatott ebben az országban, minő hangon tartatott, e tekintetben legyen szabad pár Ízelítőt bemutatnom. (Halljuk! Halljuk!) Itt van pl. »A Nóppárt« czimü újságban, a mely a választások idején nem tudom hány százezer példányban osztatott szét. . . . Rakovszky István: Két millió ötvenezer. (Derültség balról. Zaj.) Győrffy Gyula: ...a következő felhívás (olvassa): »Éljen a revízió! Polgártárs, keresztény ember vagy? Kell-e neked a zsidó reczepczió, állami papot is akarsz fizetni, annyi a felesleges pénzed ? Szükséged van-e polgári házasságra ? Felekezetlen, semmihitü akarsz lenni? Nem! Meg kell másítani ezeket a törvényeket.« Ez az enyhébb. (Halljuk! Halljuk!) Jön a második czikk. (Olvassa): »Ki éljen ? Hiszékeny balgák, nyelveskedő szájhősök és hályogos szemű vakondokok szavazhatnak Kossuthpárti liberális jelöltre is. (Zaj és derültség a szélsöbaloldalon.) Arra valók! A ki azonban férfinak tartja magát és a kinek esze is van és használja is az eszét, az most azt kiáltsa r egy szívvel-lélekkel: éljen a néppárt!« (Zaj.) »Eljen a néppárt! Keresztény honfitársak! Választópolgárok! A liberálisok öt éven át csak akkor ismernek, mikor szavazni, meg adót kell fizetni.« (Zaj.) KÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. Rakovszky István: Ez igaz! (TJgy van! balfelöl.) Győrffy Gyula: »Kossuthék álnok szóval tartanak ! A szoczialisták pénzt kérnek! A néppárt a javadat akarja, a néppárt öt éven át lankadatlanul küzdött érted. Ország-világ előtt, a hatalom basáskodó zsarnokai ellenére is bátran síkra szállt a népjogokért, a nép érdekeiért! Mi néppártiak nem kérünk a néptől se pénzt, se bankhivatalt, se egyéb ilyen halotti tort! Csak egyet! Ne szavazzon a nép saját ellenségére.« (Mozgás.) Ez az enyhébb. Rakovszky István: Ő azt nem mondta, mikor ellenzéki volt? (Derültség a baloldalon.) Győrffy Gyula (olvassa): »Hiszékeny, álomszuszék, öblös torkú szájhősök és hályogos szemű vakondokok (Zaj. Derültség.) szavazhatnak Kossuthpárti liberális jelöltre is.« (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ki irta ezt ? (Zaj.) Győrffy Gyula (olvassa) : »Jellemtelen mamlaszok, száraz torkú korcs ma-hősök, koncz-leső talpnyalók, lelketlen élősködők szavazhatnak valamennyien liberális jelöltre! Bánja a kutya!« (Zaj.) »A ki jobban szereti a kóser liberalizmust, a zsidó uralmat mint Istenét, üdvözítő hitét, az maradjon liberális. Az uzsorások, a zsebrákok, a vigéczek, börziánerek, meg a többi jó madarak szavazzanak mincl a kormányra.« Ivánka Oszkár: Ezt Molnár apát irta! A stílus rá vall! (Zaj!) Molnár János: Molnár apát ezt nem irta! Barta Ödön: Hát ki irta? (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ki irta ? Halljuk a szerzőt!) Győrffy Gyula: Hogy ki irta, t. képviselőház, azt nem tudom. Megjelent a népjjárt lajuában, a melynek felelős szerkesztője Eakovszky István képviselő ur. (Zaj és derültség a jobb- és szélsöbaloldalon.) Megjegyzem azonban, hogy én nem tételezem fel ő róla, hogy neki hasonló kifejezésekhez köze volna, vagy hogy azokról tudomása lenne. (Zaj.) De tény az, hogy az ő nevével jöttek forgalomba ezek a felhívások a néphez és teremtették meg azt a helyzetet, hogy azokat az embereket, a kikre az írott betűnek csak annyi hatása van, hogy másoktól meghallják, ami nyomtatásban van, mert nincs nagyobb intelligencziájuk: azokat az embereket egyenesen uszítják mindenki ellen az országban, a ki hivatalból, meggyőződésből, saját erejéből tényleg ezért a népért és országért akar is, tud is, szokott Í3 dolgozni. Felingerlik a felekezeteket, felingerlik az emberek önérzetét olyan pártokkal szemben, a melyek felekezetiséget nem ismernek és távol állanak attól, hogy bármely felekezetet magukévá fogadnának. Ez a hang Magyarországon eddig ismeretlen volt, ezt a hangot a néppárt hozta be, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon) ezt a modort ő honosította meg és ismétlem, ezzel azt a társadalmat, a melynek egységessége kell, hogy mindnyájunknak feladatát 18
