Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. 131 azt kell kérdezni, hogy hát a haza javára az előbbi kormányok mit végeztek eddig, és mit végzett két és fél év alatt az ország boldogitására a Széli-kormány, ha még most is annyi a tenni és épiteni való? A trónbeszéd valóban, mondhatnám égbekiáltó mulasztásokat konstatál ami beléletünknek minden ágazatában. Nekem nem lehet szándékom sem azokkal a mulasztásokkal, sem az abban a programmban felhozottakkal egyenkint és pontonkint foglalkozni. Azonban mégsem hagyhatok szó nélkül egy lényeges és fontos kérdést, ami a belügyi kormányzatba, alkotmányos állami életünk egyik fó'életszervébe mélyen belevág s a melyről a trónbeszéd mélységesen hallgat és egyetlenegy szóval sem emlékezik meg. Értem a választási jogosultság anyagi feltételeinek egyenlősítését; a választó-kerületek igazságos és arányos beosztását és értem a választói jog kiterjesztését, a parlamenti reform ezen alapvető alkotó elemei és nagy gondolatainak kérdését. A képviselőháznak reformálása és átalakítása iránti törekvések létrehozták már a képviselőválasztások feletti kúriai bíráskodásról és a képviselői összeférhetetlenségről szóló törvényeket, ezeket a nagy alkotásokat, De mi ezen alkotásoknál nem maradhatunk meg, hanem a megkezdett müvet tovább kell folytatnunk és az igazi népképviselet elvén alapuló intézményekkel befejezésre kell juttatni. A választási jog gyakorolhatásának anyagi feltétele, a czenzus, az ország különböző vidékei szerint oly különböző, hogy mig néhol, főleg magyarlakta vidékeken 30 forint adó fizetése sem ad választói jogot, addig nemzetiségi vidékeken már 80 krajczár adó fizetése is választói jogosultsággal jár. A választókerűletek jelenlegi beosztása is főleg a magyarlakta vidékeket sújtja, még pedig oly aránytalanul, hogy mig a magyar vidékeken egynémely választókerületben 4—5000 választó polgár van, addig nemzetiségi vidékeken 200 vagy ennél is kevesebb polgárból alakuló kerület is küldhet képviselőt ebbe a házba. Ezeket a roppant aránytalanságokat ki kell küszöbölni és ezeket az igazságtalanságokat meg kell szüntetni, még pedig a jog fejlesztés és a jogok kiterjesztésének elve alapján a törvényhozás összealkotásának alapját képező választási törvénynek olyatén módosításával, hogy a képviselőház csakugyan a nemzet közakaratát fejezze ki. (Igaz! Ugy van! a szélscbaloldalon.) Ennek, t. ház, én az emiitett aránytalanságok megszüntetésén tul két módját látom. Az egyik az, hogy a választói jog kiterjesztessék. A másik meg az, hogy a községenkinti titkos szavazás behozassák. Szerintem a választói jogot ki kell terjeszteni talán egészen az általános szavazati jogig j mindenesetre azonban csak addig, a meddig a magyar faj uralmi és hatalmi állásának fentartását nem érinti és nem veszélyezteti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt tartva szem előtt, én hive vagyok az általános választási jog és a községenkinti titkos szavazás behozatalának, ugy azonban, hogy én a választói jognak gyakorolhatását a magyarul való írás és olvasás tudásának feltételéhez kötöm. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert szerintem a ki ebben a hazában, a mely a mienk, a mely a magyar fajé, politikai és hatalmi jogokat kivan gyakorolni, az legyen magyar, vagy legalább tanuljon meg magyarul írni és olvasni. (Tetszés és helyeslés a szélsobahläalon.) Mig ez a kormány, t. ház, még csak gondolni sem akar arra, hogy a választói jog terén üdvös, hasznos intézményeket kezdeményezzen, addig a közigazgatás terén oly nagy és igazán dicséretes munkaprogrammot vett fel, a melynek üdvös irányban való megvalósítása hivatva lenne hosszú idők mulasztásait pótolni és a nemzetet a rend és jogbiztonságnak nagy jótéteményeivel megajándékozni. Milyen irányban és miképen akarja azonban a kormány az ő munkarendjének egyes pontjait megvalósítani, azt, sajnálom, nem tudom. Nem tudhatom pedig azért, mert a kormány a trónbeszédben felvett kérdéseknek egyikére nézve sem vallott határozott szint. Jellemző e tekintetben a közigazgatás reformjának bejelentése abban az alakban, hogy a létesítendő reform alapeszméje az, hogy a közigazgatásban a törvényekben lefektetett állami akarat hatályosan érvényesüljön,és hogy ugyanakkor abban a közigazgatásban az erőteljes törvényhatósági és községi önkormányzat erős gyökeret verjen. T. ház! Ez szép is, hangzatos beszéd is, talán helyes is, de én mégis azt kérdezem, hogy ennek a beszédnek mi az igazi, a valódi értelme akkor, a mikor a törvényekbe lefektetett állami akarat már most is mindenütt érvényesül ugy, hogy hazánkban ma már más akarat tulajdonképen nincs is, mint csak állami akarat. Nehogy tehát ezen csábító előzmény és helyzet nyomán a közigazgatásnak bejelentett reformja az állami mindenhatóságra vezessen, a mely a szabadsági jogoknak nagy veszélyeztetésével jár, hanem hogy azzal a bejelentett reformmal csakugyan erőteljes törvényhatósági és községi önkormányzat létesíttessék, mi függetlenségiek, a kormány által beterjesztendő javaslatokat a legéberebb figyelemmel és a legbehatóbb bírálattal fogjuk annak idején kisérni és fogadni. A közigazgatás javításán tul, t. ház, a trónbeszédben még egy egész serege, egész rengetege van felvéve a különböző apró-cseprő, kisebb-nagyobb tervezeteknek ; elismerem készséggel, hogy mindmegannyi a haza javára ós boklogitásának előmozdítására irányzott nemes czélzattal. Ennek daczára azonban, habár abban a trónbeszédben a magyar állam kiépítéséről is történik megemlékezés, az a trónbeszéd mégsem olyan konczepczió, nem olyan alkotás, a mely egy szabad és nagy nemzethez méltó lenne. Azok a kitűzött apróbb czélok, habár sok hasznos is van közöttük, mondhatom, kicsinyek; nagyobb jelentőséggel talán összeségükben sem bírnak. A magyar állam kiépítésének nem ez az útja, nem ez