Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

132 13.'országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. a módja. Minthogy a magyar nemzet nem ur a maga házában, minthogy ennek a nemzetnek sem sa­ját hadereje, sem gazdasági önállósága nincsen, a magyar állam kiépitésének és a magyar nem­zet megerősödésének egész más az útja és egé­szen más a módja. Azokon a nagy, kegyetlen hajokon, a melyek az országnak testét kínozzák, a melyek a nemzet életének fáját emésztik, tol­dozó-foldozó intézményekkel, apró-cseprő, dirib­darab munkálatokkal segiteni nem lehet, (Ug\ van! a szélsöbaloldalon.) A nagy bajokat, a nagy betegségeket csak gyökeresen lehet és gyö­keresen kell orvosolni. Meg kell menteni ezt az országot az idegen osztrák érdekek kapzsisá­gától ; fel kell szabadítani ezt a nemzetet az ő kegyetlen alárendeltségéből. (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Módot kell keresni arra, hogy ez az ország saját erejét a saját javára fordithassa, és hogy ne legyen kénytelen idegen oszti'ák érde­keknek adni azt, amit saját erejével megszerez és megszerezni képes. Fel kell állítani az önálló magyar hadsereget is, hogy a magyar nemzet az ő haderejének hatalmával tiszteletet tudjon pa­rancsolni^ ugy bel- mint külellenségeinek egy­aránt. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igenis ezek, az ilyen intézmények szüksé­gesek a magyar nemzet megerősítésére és a magyar államnak kiépítésére. (Elénlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azok, t. ház, a miket előadni szerencsém volt, nem uj dolgok, De nekünk, a kik a háznak ezen az oldalán ülünk, ezt az oldalát foglaljuk el a háznak, szent kötelességünk az igazságot annyiszor hangoztatni, és azt a nemzetnek szemei elé annyiszor odaállítani, míg azok az igazsá­gok általános elismerésre és érvényre nem jutnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk kötelességünk, t. ház, hogy a trónbeszéd szavai­val éljek, az is, hogy szünetlen és szakadatlan munkássággal azon buzgólkodjunk, hogy végre­valahára elismertessük necsak a nemzettel, hanem a kormánynyal, sőt a koronás királylyal is azt, hogy magyar czimer, nemzeti zászló, önálló hadsereg nélkül a magyar nemzetnek nincsen és nem lehet sem becsülete, sem tisz­tessége, sem tekintélye, sem ide benn, sem oda künn. (Elénlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Meg kell értetni mindenkivel, meg a kormánynyal, meg a királylyal is, hogy külön vámterület és önálló magyar nemzeti bank nélkül boldogul­hatás a mi számunkra nincsen. (Igaz! Ugy van a szélsöbaloldalon.) A magyar király a trón magaslatáról a trónbeszédben a magyar állam kiépitésének szakadatlan és szünetlen munkáját hirdeti és azt a szózatot intézi a magyar nem­zethez, hogy a magyar nemzetnek magának kell kitartó munkával, egészséges szellemmel megsze­rezni boldogulhatásának feltételeit. Mintha ő felsége a magyar király azt mondotta volna a magyarnak: segits magadon, az Isten is meg­segít. Mi függetlenségiek, a kik Magyarország állami önállóságának és függetlenségének kiví­vásán törhetetlenül, szakadatlan munkássággal buzgólkodunk, bízunk törekvéseinknek sikerében (Helyeslés a szélsöbaloldalon) és elveinknek tisz­taságában. Bizunk fegyvereink győzelmében, bízunk a jövőben, mert a jövő a mienk, remé­nyünk nagy. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen az egyházpolitikai törvények, a képviselőválasz­tások feletti bíráskodásról és a képviselői össze­férhetlenségről szóló törvények, nemzeti érde­keinknek ezen nagy vívmányai a függetlenségi párt kitartó munkásságának voltak dicsőséges eredményei. (Igaz! Ugy van a szélsöbalodalon.) így lesz ez, t. ház, pártunknak, a függetlenségi pártnak, többi nagy és magasztos eszméivel és elveivel is. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És minthogy, t. képviselőház, a függetlenségi párt képviseli egyedül a magyar nemzeti nagy esz­méket, minthogy a függetlenségi párt nevében Kossuth Ferencz t. kéj>viselőtársam által beter­jesztett javaslat mely a magyar nemzetnek jogos óhajtását, a magyar nemzetnek valódi szükségleteit és a magyar nemzetnek komoly törekvéseit leplezetlen nyíltsággal és őszintén tárja fel és fejti ki és kívánja a királynak tudo­mására juttatni, én, t. ház, ezt a felirati javaslatot pártolom és azt fogadom fel. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. utólag bemutatom a háznak a m. kir. Curia elnökségétől az ülés folyamában érkezett átira­tot, melyben értesít, hogy Brezovay László és Horváth Dezső képviselők választása ellen, a kik különben a mai napon lettek volna, a ha­táridő lejárván, igazolandók, kérvény adatott be. A kérvények másodpéldányát a Curia meg­küldi. Tudomásul vétetik és a nevezett kéjrviselő urak a kérvénynyel megtámadottak jegyzékében fognak nyilvántartatni. Pichler Győző képviselő ur kíván szemé­lyes kérdésben nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző: T. ház! Szives elnézést ké­rek, hogy, mint ujolag e ház tagja, első felszó­lalásomban személyes kérdésben kérek szót; de azt hiszem, a ház meg fog bocsátani ezért, hallva azt a rövid felszólalást, a melyet, köz­vetlenül Polczner Jenő képviselőtársam fejtege­tései előtt, Weisz Berthold képviselő ur jónak látott e házban megtenni. Felszólalására okot az adott, hogy én rövid néhány nap előtt, mi­dőn egy pártomhoz tartozó képviselőtársam fel­említette az ő nevét, én szórói-szóra ezt kiál­tottam közbe: »Még Weisz Berthold beszél? Az ő külön gazdasági erkölcseivel milliókat szerzett és most a pénzügyi latifundiumok ellen dolgozik!» T. képviselőház! Kijelentem, hogy ez a közbeszólás nem véletlenül csúszott ki számon,

Next

/
Oldalképek
Tartalom