Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

126 13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. miatt meg nem jelenbet. Fölkérem tehát a IX, biráló-bizottságot, hogy holnap d. e. 10 órakor helyettes-elnök választása végett jelenjék meg a házban és természetesen a helyettes-elnök választásának eredményét is jelentse be a háznak, hogy ez a bizottság is haladéktalanul megkezdhesse működését. Méltóztatnak ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Most következik az összeférhetetlenségi bizottság esküt még le nem tett tagjának eskülététele. Méltóztassék felolvasni annak nevét, a ki még nem tette le az esküt. Nyegre László jegyző: Bénák Károly! Elnök: Méltóztassanak az esküt meghallgatni. (A képviselőház tagjai felállatlak.) Nyegre László jegyző (olvassa az eskümintát. Bénák Károly leteszi az esküt). Elnök: T. képviselőház! Napirend előtt Weisz Berthold képviselő ur kivan személyes kérdésben nyilatkozni. Weisz Berthold: T. ház! Az »Országgyűlési Értesítőd tegnap megjelent számában közölt beszédekben két izben történik emlités nevemről, mind a két esetben személyes vonatkozással. Kötelességemnek tartottam napirend előtti felszólalásra engedélyt kérni, hogy ez az ügy tisztáztassék. Nevemnek két izben való említése Lengyel Zoltán t. képviselőtársam beszéde közben történt. Az egyik személyeskedés, a másik személyes vonatkozással bir. Engedje meg a t. ház, hogy mindenek előtt az elsőre térjek rá. Pichler Győző képviselő ur következőleg szólt közbe: »Weisz Berthold beszél? Weisz Berthold külön gazdasági erkölcseivel milliókat szerzett és most a pénzügyi latifundiumok ellen dolgozik.« A közbeszólás, t. ház, a fenforgott tárgygyal semmiféle összefüggésben nem állott. Ennélfogva ebből azt következtetem, hogy Pichler Győző képviselő ur velem össze akart ütközni. Kötelességemnek tartom már most kijelenteni, hogy minden dologra, minden ügyre vonatkozólag, a mely politikai természetű, a mely képviselői állásommal van összefüggésben, kötelességem itten, e helyen, a t. képviselőházban, az ország szine előtt nyilatkozni. Oly dolgokra, a melyek nem ide tartoznak, nem fogok reflektálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátérek már most a közbeszólásra. Az mondatott: »Weisz Berthold külön gazdasági erkölcseivel milliókat szerzett.« Büszke vagyok külön erkölcsi gazdasági felfogásaimra, büszke vagyok arra a gazdasági tevékenységemre, melyet addig folytattam, a mig az üzletben benn voltam. Mert tudvalevő dolog, hogy 1896 év végén, a mikor a t. ház tagjává lettem, ami szerencsémre szolgált és a legnagyobb megtiszteltetés volt rám nézve, hogy mint iparos és kereskedő bejuthattam a t. házba, — e tevékenységnek vége szakadt. Annak a tevékenységnek az volt a következménye és a gazdasági erkölcsök szem előtt tartásának az volt a hatása, hogy az országnak legkülönfélébb részeiben üzemek keletkeztek, a hol sok ezer munkás keresheti kenyerét, és azok között a legnagyobb, a legeslegnagyobb, terjedelmére és fontosságára nézve az, a mely a Csepelszigeten van, a melyet én 1893-ban kezdeményeztem és a melyet 1896-ban teljesen és minden tekintetben, minden jogkövetkezményekkel együtt az öcsémnek átadtam. Én azt hiszem, t. uraim, hogy ez a tevékenység nem ártott az országnak. De gazdasági erkölcseimnek más következménye is volt. En olyan gyárakat alkottam meg, a melyek oly iparczikkeket gyártottak, a melyek eddig Magyarországra csak a külföldről kerültek. Én azt hiszem, hogy ezáltal iparpolitikánkat, mint egyszerű, szerény iparos előmozditottam. Oda törekedtem, hogy másnak, a ki már benn van a munkában, a ki befektette tőkéjét üzemeibe, kellemetlen versenyzője ne legyen, és végül, mint emiitettem, mindig arra törekedtem, hogy lehetőleg sok ezer meg ezer munkás kenyeret találjon üzemeimben. E tevékenység, igaz, hogy előrelátással, megfontolással és az ügy iránt való odaadással történt; annak tulajdonithatom talán, hogy tevékenységem haszonnal is járt. Én alig hiszem, hogy Pichler Győző t. képviselő ur azért dolgoznék, hogy elveszítse azt, ami a keresete. Én abból indulok ki, hogy az ember becsületesen és tisztességesen dolgozzék és ha igy vagyonra tett szert, büszke lehet arra. (Helyeslés a jobboldalon.) De én ugy veszem ki a közbeszólásból, hogy nem annyira ezen körülmény bántotta Pichler képviselő urat, hanem valami más. Meglepő, hogy bár vele együtt öt év óta részesülök abban a szerencsében, hogy a t. háznak tagjai vagyunk, eddig, habár ő nagyon szeret érdekes lenni, még nem kapott bele személyembe. Most egyszerre mit mond Pichler Győző képviselő ur? Azt, hogy a pénzügyi latifundiumok ellen dolgozom. Meglepő, hogy gy demokrata, az a tisztavérü szoczialista Pichler Győző most megbotránkozik azon, hogyha valaki feláll és a jrénzügyi latifundiumok ellen dolgozik! Különösnek tekintem a dolgot; nincs okom azonban mélyebben bemenni a dologba. De mégis érdekes az a mozzanat, hogy, ugy látszik, Pichler Győző t. képviselő ur most a pénzügyi latifundiumokkal rokonszenvez, ami különben az ő dolga. Én ezt a közbeszólását ezzel teljesen tisztázva látom. Áttérek most a fődologra, arra t. i., a mely Lengyel Zoltán t. képviselő ur beszédében fordul elő. A t. ház engedelmével felolvasom Lengyel Zoltán t. képviselőtársam beszédének (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pálra, Wolfner Tivadarra és rám vonatkozó részét (olvassa): » Kíváncsi volnék, mily lelkiismerettel fogják megszavazni ezt a javaslatot, és a vámszövetségről szóló javaslatot, és kíváncsi volnék azoknak a gondolataira is, a kik, mint többen a t. túloldalról, igy ha jól tudom, Sándor Pál, Weisz Berthold, Wolfner Tivadar képviselő urak, mint a nagyipar és nagy-