Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 121 jönni nem lehet, a miniszterelnök tehát törvénytelen törvényjavaslatot terjesztett be, és a képviselőház többsége, midőn ezt a törvényjavaslatot megszavazza, ellenkezésbe fog jönni az 1898 : I. törvényczikkel. Már most kénytelen vagyok okát adni, hogy miért tartottam én az ő egész beszédét és egész okoskodását közjogi szójátéknak. (Halljuk '.Halljuk !) Pusztán azért, mert a provizórium szónak akkoriban egészen más értelme volt, mint az ideiglenes rendezésnek. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a széls öbaloldalon.) Ha az 1898 : I. t.-czikkbe Magyarország beiktatta azt a politikai elvet, hogy többé provizóriumot Ausztriával nem csinálunk, annak nem az volt az oka, hogy 6—7—8 esztendőre szóló ideiglenes rendezkedést nem akart teremteni, hanem csak az, hogy a 6 és 12 hónapra szóló prolongácziók korát éltük akkor s a törvényhozás megunta azt, hogy egyik provizóriumból a másikba bukdácsoljunk. A magyar törvényhozás ezért mondta ki, hogy ilyen nagyfokú és veszedelmes labilitást ezentúl tűrni nem akar. Tehát ha a provizórium ellen tiltakozott az 1898-ik évi I. t.-cz., az nem volt az ideiglenes rendezkedés kizárása, mert hiszen akkor vámszövetséget sem köthetnénk, mert az is ideiglenes rendezkedés, hanem kizárólag a rövidlejáratú provizórium ellen van abban a törvényben tiltakozás. És ha t. képviselőtársam ezt a törvény szellemében magában nem találja meg, prókátor létére keresse a törvényczikk ráczió légisében, a javaslat megokolásában s e ház tárgyalásaiban, kipattan onnan ellenállhatatlan erővel az, hogy csak rövid pár hónapi rendezkedésre vonatkozik a törvényczikk tilalma. Már most, t. kép viselőház, a t. képviselő ur tegnap a miniszterelnök ur beszédébe ott, a hol az ideiglenes rendezkedésről beszél, közbe találta vágni ezt a mondatot: »tehát mégis provizórium van«, és a miniszterelnök ur a világ legártatlanabb hangján és a legnyugodtabb lelkiismerettel bízvást mondhatta rá, hogy sohasem tagadta, hogy ez provizórium. A legjobb lelkiismerettel mondhatta ezt, mert hiszen az a törvény a legjobb esetben 8 esztendőre szól. Visontai Soma: Na hát nem erre értette a miniszterelnök, hanem a recziproczitásra! Vészi József: Azt mondja Visontai kéjwiselő ur, hogy ez a recziproczitásra vonatkozott; hiszen Barta Ödön t. képviselőtársamnak azon igen terjedelmes beszédében is az van mondva, hogy ennek a provizóriumnak veszedelme épen abban rejlik, hogy minden nap megbomolhatik, mert ha Ausztriában a recziproczitást megszegik, akkor Magyarországnak egy lépéssel tovább kell mennie az önálló intézkedés utján. Molnár Jenő: Azt senki sem tagadja! Vészi József: Akkor ne méltóztassék minduntalan félbeszakítani, hanem méltóztassanak megengedni, hogy mondatomat befejezzem. Ha KÍPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. ezt senki sem tagadja, akkor mondja meg nekem t. barátom Barta Ödön, hogy ez a provizórium, a melyet ő annyira labilisnek tartott, hogy 24 órára is féltette a fennállását, nem-e hosszabb idő óta működik, mint azok a rövid lejáratú provizóriumok együttvéve, a melyek eddig létrejöttek . . . Pichler Győző: Bövid lejáratú váltók! Hiszen az épen olyan rossz! Elnök: Ne tessék a szónokot félbeszakítani! Vészi József: Dehogy az; már akkor inkább bianco váltó, mely 8 esztendő múlva jár le. Pichler Győző: r Annál rosszabb! Vészi József: Én valóban nem akarom a t. képviselőház türelmét hiába igénybe venni. Ha a t. túloldalon Molnár Jenő képviselő urnak, vagy bárkinek megjegyzései vannak, azokat szívesen meghallgatom és a mennyiben szükséges, tisztelettel felelni fogok rá. Atkanyarodom rövid megjegyzésem végére s azt mondom, hogy különbség sem akkor nem volt, sem most nincs a dolgok közjogi felfogásában és a provizórium szó logikai tartalmának kifejtésében közöttem és a miniszterelnök ur között. (Helyeslés jobbfelöl.) Ellenben különbség a provizórium közjogi jelentőségében és a szó logikai tartalma tekintetében akkor is volt és most is van köztem és igen t. barátom között. És ha az én igen t. barátom az ő megjegyzéseinek végén egy gracziózus bókkal a korona és a miniszterelnök felé fordul és magyar nyelven variálja a német költőnek ezt a mondatát: »Ich sei, gewähret mir die Bitté, in eurem Bunde der Dritte«, akkor azt kell a t. képviselő urnak mondanom, hogy azt az ő szerény aspiráczióját, hogy egy vonalban álljon azzal a két tényezővel, jogosultnak ismerem ugyan, de szíveskedjék e becsvágyának más jogczimet keresni, nem a közjogi felfogások azonosságát. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Elnök: Barta Ödön képviselő ur személyes kérdésben kivan szólam. Barta Ödön: T. ház! Személyes megtámadtatás czimén óhajtok röviden szólani, mert azt hiszem, elég bőven voltam aposztrofálva, hogy a t. ház szives türelmét kérjem arra nézve, hogy Vészi József t. barátom és képviselőtársam iménti, u. n. személyes válaszára, a melyet azonban felirati vita-beszéd alakjában mondott el, én is tegyek egy pár megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt tisztázzuk a helyzetet. Vészi József t. képviselőtársam nem volt itt felszólalásom alkalmával és ugy látszik, nem tudta azt, hogy én az ő nevét ebben a vitában nem említettem. Én nem neveztem meg az orgánumot sem, hanem miután t. képviselőtársaim közül többen kíváncsiak voltak, hogy melyik lap az, megneveztem a Budapesti Naplót. Vészi József: Nincsen abban semmi! Barta Ödön: Honorálom Vészi József t. képviselőtársamnak szolidaritásra valló felfogását. a melyet kifejtett mostani felszólalásában, hogy 16
