Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

122 12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. lapjával e tekintetben is szolidaritást vall, de én nem tudtam, hogy ő irta azt a kritikát annak idején. Egyet azonban vegyen tudomásul t. képviselőtársam, és ez az, hogy én nem játszottam kártyával, és igy nem adhattam renonszt; én nem kevertem a kártyát a politikában és igy nem adhatok renonce-ot. Én egyenesen és világosan, a parlamenti illendőségből kifolyólag szükségesnek tartottam helyreigazitani egy tegnapi közbeszólásomból esetleg származható és az én személyemre vagy politikai reputácziómra esetleg árnyat vethető kombinácziót. (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Eektifikáltam, hogy a t. miniszterelnök ur kijelentette, hogy sohasem tagadta a provizórium létezését, és én felszólalásomban még odáig mentem, hogy azt mondtam, hogy a t, miniszterelnök ur azt a kifejezést, hogy nincsen provizórium, expressis verbis sohasem használta,, hanem igenis az ő támogatói roppant erős védelembe vettek minden olyan argumentácziót, a mely abban kulminált, hogy mégis csak provizórium az az 1899: XXX. t.-cz. elnevezés alatt ismeretes megegyezés, vagy, nem megegyezés, hanem önálló rendelkezés. És igy most méltóztassék nekem megengedni, nehogy ebben a kérdésben köztünk homály maradjon, és nehogy ugy látszassák, mintha én közjogi álláspontom helytelensége mellett mégis be akarnék tolakodni abba az előkelő társaságba, a melyet iménti felszólalásomban akként neveztem meg, hogy azok közt a nem komoly politikusok közt, a kiket Vészi József t. barátom 1899. június 22-iki czikkében az ország elé állított, most igen jól érzem magam, mert a korona és a miniszterelnök mellett én vagyok a harmadik nem komoly politikus, mondom, méltóztassék megengedni, hogy rektifikáljak olyan dolgokat, a melyeket t. képviselőtársam most csak ugy odalökött. Azt mondja, hogy az ő támadása, a melylyel azon időben itt argumentáczióim ellen élt, azon sarkallott, hogy hiszen maga a vámszövetség is provizórium. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam kitűnő vezérczikk-irója ennek az országnak és bámulat tárgya ezen a téren. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Vezérczikkben meg lehet ezt igy irni, de a parlamentben, bocsánatot kérek, ha egy czikkre hivatkoznak, abból ezt az argumentácziót igy levonni nem szabad. Most én mondom el a t. képviselőtársamnak, hogyan áll az ő czikkével a dolog. 0 azt mondta: napnál világosabb,^ hogy itt nincsen provizóriumról szó, csak Barta Ödön nem látja, hogy ez nem jírovizórium. Hiszen igaz. — azt mondja czikkében tovább — átvitt értelemben a világon minden provizórium, még az önálló vámterület is. Ezt kifelejtette t. képviselőtársam, pedig a czikkében ez is benne van! Vészi József: Nem áll! Barta Ödön: És a hatálya addig tart, mig nem változtatjuk. Hát, t. képviselőtársam, ebben a kérdésben odajutott, hogy a midőn azt igyekezett kimutatni, mennyire nevetséges az a föltevés, amelyet én 1899. június 22-énfelállítottam, hogy itt mégis provizóriumról van szó, argumentumul bevonta a vámszövetséget is ép ugy, mint a külön vámterületet. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Nem áll! Barta Ödön: Igy van, tessék megnézni, rendelkezésére áll, elhozattam a főrendiházi könyvtárból, de itt van a képviselőházi könyvtárban is, tessék megnézni. (Derültség.) Hanem t. képviselőtársam azt mondja, hogy hiszen nem volt provizórium, sem jogi, sem gazdasági vagy nem tudom milyen értelemben, csak ideiglenes rendezés volt. Hát kérem, mondtam én, hogy az nem ideiglenes rendezés? Hiszen ha Madarász József t. képviselőtársam itt volna most, ahányszor a provizórium szót kimondom, mindannyiszor kikorrigálna, hogy nem provizórium, hanem ideiglenes rendezés. Hiszen provizórium nem egyéb, mint ideiglenes rendezés, ellentéte az állandó rendezésnek. Vészi József: Nincs állandó rendezés!. Barta Ödön: Hát ne játszszunk a szavakkal! Most én mondom, hogy ne játszszunk a szavakkal, mint ahogy t. képviselőtársam nekem két év előtt az ország szine előtt mondotta. Azt mondja, most megvan az állandó rendezés nyolcz esztendőre. A t. miniszterelnök ur maga nem mondja. Vészi József: Tartós, nem állandó! (Mozgás a szélsobaloläalon.) Barta Ödön: Sem nem állandó, se nem tartós ; sőt annyira nem tartós, hogy mig a provizórium fix határidőre szóló megállapodásokat tartalmazott az ország gazdasági ügyeinek legfontosabbjaira nézve, addig az 1899: XXX. törvényczikk sokkal labilisabb alapon áll, pedig ezt jDerhorreszkálja a t. kéj)viselőtársam,mert anynyira labilis, hogy elég, hogy az osztrákok bármiben is megsértsék a recziproczitást s akkor az általunk biztosított állandó rendezés kútba esett. Hát van-e ennél labilisabb rendezés, mint az, a mely minden perczben megszünhetik ? Csak egy kell hozzá, hogy egy kis érzékenység legyen bennünk, mert ha ez van bennünk, akkor az a rendszer rég megszűnt. Hiszen a járadékadó, hiszen az állategézségügyi egyezmény tekintetében az osztrákok részéről követett eljárás stb. már akár hányszor alkalmat adtak volna nekünk arra, hogy a recziproczitást megsértettnek tekintsük. De erről nincs szó, erről még lesz alkalmunk beszélni. Hanem arról igenis szó van, hogy Vészi t. képviselőtársunk azt akarta nekem megmagyarázni, hogy én a provizórium szót 1898-ban vagy 1899-ben nem értettem meg ugy, mint a hogy nekem ő magyarázta. Igen sajnos, hogy Vészi József t. képviselőtársam nyomban azután, még e viták tartama alatt, szintén tagjává lévén a háznak, nem szerezte meg azt az alkalmat, hogy megmagyarázza az 1899: XXX. és az 1898: I. t.-cz. garancziái közt lévő nagy különbséget, a melyet én gyarló eszemmel felfogni nem tudok.