Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

120 12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. és az a hatalom, a mely e nemzet törekvéseit megvalósítani lenne hivatva, annak életerejére nehezedik (Ugy van! a szélsöbaloldalon) és megingott erejét a bilincseiket széttörni készülő népfajok minél szorosabbra fűzésében és egy állig felfegyverzett, hasznavehetetlen, élettelen tömegben, a hadseregben keresi, a helyett, hogy bátorsága volna oda fordulni egyetlen kutforrásához minden erőnek, a nemzeti erőhöz, és bizalma volna a magyar nemzet erejében, a melyet megérteni nem tudott és a melynek czéljait megvalósítani nem akarta soha. (Elénk tetszés. Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Beszédem végére értem. (Halljuk! Halljuk!) Önök, t. túloldal, megszavazhatják e javaslatot. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Meg is szavazzák!) Az igen t. miniszterelnök ur tovább is eldicsekedhetik a választások alatt aratott fényes győzelmével. És ha átadja a királynak azt az üdvözletet, én csak arra kérem, mondja el neki: Felséges Ur! Tanácsosaid elérték czéljukat. A nemzet, a mely térdet és fejet nem hajtott soha, lábaid előtt hever. Lerakta fegyverét, nincs többé veszteni valója; elküldte hozzád e feliratban múltjának dicsőségét, a jelenbe vetett hitét és jövőjének reménységét. Csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam felirati javaslatához. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Vészi József: T. képviselőház! A felirati vitában érdemleges fejtegetésekkel részt venni nem kívánok. Nem azért, mintha a vita anyaga reflexiókat és ellenvetéseket nem váltana ki belőlem, — Thaly Ferencz: Nem ? Vészi József: hanem azért — és azt hiszem, hogy ez Thaly Ferencz t. képviselőtársamat is teljesen ki fogja elégíteni, — mert e reflexióknak és ellenvetéseknek a nyilvánosság elé vitelében beérem a nyilvánosságnak azzal a másik fórumával, a mely újságírói hivatásomnál fogva mindig rendelkezésemre áll. Ha a t. képviselőház szíves türelmét mégis igénybe veszem, teszem azt azért, mert Barta Ödön t. képviselőtársam az ülés elején, amikor — fájdalom — még nem voltam jelen, egy személyes természetű felszólalásában ahhoz a taktikához folyamodott, hogy egy tegnapi közbeszólását megokolandó, a vezetésem alatt álló lapot — és így természetesen engem is — tromfként játszott ki a t. miniszterelnök ur ellen. Bátor leszek a t. képviselőház figyelmét csak néhány perezre igénybe venni és kimutatni, hogy a t. képviselő ur renonce-ot adott, és hogy ezzel a kártyával a miniszterelnök úrral szemben ütést csinálni nem lehet. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az ügy előzményeire kell kissé kiterjeszkednem. És azt hiszem, hogy bár ez csak személyes természetű felszólalás, de talán a vita későbbi alakulására, klarifikálni fog egyikmásik szempontot. A vita előzményei tehát ezek voltak: Az 1898 : I. t.-czikk kimondotta, hogy az Ausztriával való gazdasági viszonyunk tekintetében provizóriummal a magyar törvényhozás elé lépni többé nem lehet. 1899. június havában mi e házban tárgyaltuk azt a törvényjavaslatot, a mely később az 1899: XXX. t. ez. neve alatt iktattatott be törvénytárunkba. E törvényjavaslat tárgyalásakor június 22-én Barta Ödön t. barátom nagy beszédet mondott, a mely nagy beszéd voltaképen nem volt semmi egyéb egy terjedelmes közjogi szójátéknál. (Halljuk! Halljuk!) Nem volt egyéb közjogi szójátéknál, mert beszédében tisztán azon nyargalt, hogy a javaslat provizorium-e vagy sem. Ö azt mondotta, hogy provizórium, mert ellenzéki álláspontjából kifolyólag arra volt szüksége, hogy provizórium legyen! Hiszen ha provizórium, akkor a miniszterelnök •és kormánya megszegte az 1898. I. t. ez. törvényes parancsolatát, a mely megtiltotta, hogy provizóriummal lehessen a törvényhozás elé lépni. Ha tehát az a javaslat provizurium lett volna, akkor neki, mint a közjogi ellenzék egyik vezéremberének ez akkora örömöt szerzett volna, hogy ettől a reménytől — amint mosolyán látom — még ma is sugárzik az arcza. (Derültség jobbról.) Barta Ödön; Ettől a beszédtől sugárzik. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Én akkor nem ebben a házban, hanem — amint az én t. barátom az ő csodálatos emlékezőtehetsége révén még ma is tudja — az újságban szembeszállottam az ő közjogi fejtegetéseivel és kifejtettem az ellenkező nézetet. Legyen már most ugy a t. képviselőház, mint az én t. barátom a birája annak, hogy az én fejtegetésem volt-e helyes vagy az övé. Én azt mondottam, hogy az Ausztriával való gazdaságikapcsolatunkravonatkozó bármiféle rendelkezés más, mint provizórium nem lehet. Még hogyha vámszövetséget kötünk is Ausztriával, az 1867: XII. t.-czikk alapján az is csak provizórium, mert az 1867: XII. t.-czikk szerint e szerződés csak meghatározott időre szólhat, a mely meghatározott idő a gyakorlat szerint eddig tiz esztendő volt. Hogyha már most valamely rövidebb meghatározott időre bármiféle közgazdasági kapcsolat tekintetében megállapodtunk Ausztriával, természetesen az is csak provizórium lehet és Magyarország teljes elhatározási szabadsága a maga egész terjedelmében ennek a határidőnek lejártával újra feléled; bármiféle gazdasági viszony Ausztriával csakis provizórikus lehet tehát. Mert maga az 1867 : XII. t.-cz. még a vámszövetségről sem mondja, hogy állandó, S mi mindenféle állandóság ellen ezeken a padokon tiltakozunk. (Felkiáltások a jobboldalon: »Állandóbb!*) Igenis az »állandóbb« szó előfordul a trónbeszédben, de »állandóbb« más, mint »állandó.« Ez különben, t. képviselőház, nem tartozik a dologra. Erre a dologra csak az tartozik, hogy a t. képviselő urnak akkor az álláspontja mi volt ? Akkor ő azt mondotta, hogy ez provizórium, provizóriummal pedig a ház elé