Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 119 nemzet szeretetétől környezve régi fényében és dicsőségében éljen és uralkodjék? (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Sok minden nincs a javaslatban. Nem látok egyetlen egy lépést sem a nemzeti ideálokhoz, nem látok egyetlen egy lépést sem az önálló nemzeti állam felé. Egyetlen szikrája sinc3 a javaslatban a közszellem ébredésének, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) egyetlen irányadás sem felülről, mely haladást jelentene a múlttal szemben, egyetlen hang sem, mely kifejezést adna a nemzet szivevágyának, elfojtott sóhajának, a mely megtestesíteni engedné az igét. (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) Szavakat hallottunk, de a mi tett készül azok leple alatt, a mi ebből kiviláglik, az, hogy e szavak nem a nemzeti eszme ébredését jelentik, hanem pusztán csak arra valók, hogy port hintsenek az amúgy is elvakult közvélemény szemébe, (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon) hogy megadjon az áldozatot kérő bálványnak mindent, és hogy elfeledjen mindent, a miért sajátmaga eseng. (Élénk helyeslés a szélsőbaldalon.) Jog, törvény és igazság, tiszta választás, fényes győzelem a szavakban — kvótaemelés, adóemelés, a végenyészetet jelentő vámszövetségujonczjutalék felemelése, a közös hadsereg számára Q-otterhalte, fekete-sárga zászló a tettekben. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi ez, ha nem betetőzése annak a négy évszázados j)olitikának, a mely a nemzetet megérteni nem akarta, a mely tanulni nem akart és feledni nem tudott soha! (Igaz! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Mivel jobb ez a kormányzat, mint az előbbiek, a melyek idegen utján pusztitották e nemzet szervezetét, üldözték ki legjobbjainkat, bitófára vitték a nemzet nagyjait, vagy az azután jövő, a mely az alkotmányos formák leple alatt taktikázással, a másik, a mely erőszakkal és ez a mostani, a mely bársonysima formulákkal, uj rendszeres régi módszerrel és régi módszeres uj rendszerrel, (Élénk tetszés a szélsobaloldalon) kábitó jelszavak alatt viszi tovább az országot az összbirodalmi ábránd utján oda, a hol a német és szláv fajok uralkodói e nemzetnek sirját megásni akarják. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert a nemzetek és fajok, miként az egyes emberek, ugy alakulnak ki a maguk egyediségében. Ügy fejlesztik ki erejüket, érvényesitik azt másokkal szemben; és a faji erő, mint a nemzet életének nedvkeringése vonja magához mindazokat az elemeket, a, melyeket a politikai kényszerhelyzet és az alkotmányok mesterkélt válaszfalai egymástól elválasztanak. A világ uralmáért két mindjobban kialakuló, önbizalmában meghatalmasodott faj küzd egymással; nyugatra tőlünk az angol-szász germán faj, keleten a szlávok rettentő hatalma. A magyar nemzetet a teremtő mintegy a maga egyediségében különálló, önálló sajátoä nemzeti életre hivatott, egyik nemzettel sem rokonfajt ugy ültette oda, a két világfajnak ütköző pontjába. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A történelmi alakulás, a viszonyok mesterkélt hatalma körülvette egy másik birodalommal, a mely széttagolt földrajzi állapotában arra volt pusztán hivatva, hogy magában egyesitse az egyesülni törekvő, világuralomért küzdő népfajok minden elemét, a szláv, germán, latin fajokat, állandó vágyakozása tárgyául mindezeknek, a melyek mint hatalmas mágneses tömegek magukhoz vonni igyekeznek a hozzájuk rokon fajokat. (Igaz! TJgy van.' a szélsobaloldalon.) Ezen egyoldalú vonzás nem talált eddig viszonzásra. Mert az osztrák császári ház e hitbizományának népei önálló nemzeti, faji életük tudatára nem ébredtek. Azért ezt a mesterkélt gépezetet, a melyből a lélek hiányzott, a divide et impera elvével sokáig lehetett hajtani; de a mióta beléjük, mint a biblia szerint Ádám testébe, a nemzetek Istene lelket lehelt, mióta önálló létük tudatára ébredtek, megromlott a gépezet, megszűnt önálló működése, megérezte mindegyik faj a maga mágneses vonzását, és most nincsen nagyobb vágyuk, mint széttörni azt a bilincset, a mely mindegyiket a saját fajától elválasztja. Ugy állnak most a Habsburgok uralma alatt álló népek és országok, mint állandó osztozkodási tárgya minden szomszéd hatalomnak, mint ütköző pontja a világnemzetek törekvéseinek. Halálát hirdetik minden vonalon, már is térképeket rajzolnak a szláv, a germán, a latin fajoknak jövendő örökségéről, a melyet maguknak kivannak. Csak egy pont van szilárd ebben a zűrzavarban : ez az egy ország Magyarország, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) ez" az istenadta magyar föld, a Duna-Tisza közén, a melynek népei egyikhez sem kívánkoznak, mert nincs egyéb vágyuk, mint együtt maradni és nagygyá tenni az Árpádok birodalmát. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) És ezt a független Magyarországhoz való jogot, a melyet mi hirdetünk, a melynek eszméje bennünk ól, velünk született, ezt a jogot még ezek a külföldi nemzetek is elismerik. Elismerik, igen, de mikor leszünk biztosítva az ellen, hogy azok, a kik le akarják szedni már ma a magyar nemzet testéről a szabadulás akadályát, részt ne követeljenek maguknak Szent-István birodalmából és darabokra tépve meg ne próbálják kipusztítani a magyart? Mert ez a veszedelem nem agyrém, és ez ellen csak egy segítség van: a magunk ereje, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) és csak egy oltalom: a sürgősen kiépített erős önálló Magyarország. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Mégis mit látunk? A közvélemény tehetetlen, elernyedt, az ország anyagi helyzete kétségbe ejtő, intézményeink nem a nemzeti élet talajából sarjadtak, idegen érdekeket szolgálunk, az iskolák és a hadsereg levezető csatornája a nagy német törekvéseknek. (TJgy van! a szélsőbaloldalon) a kormányzat tehetetlen a felülről jövő nyomással szemben