Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 119 nemzet szeretetétől környezve régi fényében és dicsőségében éljen és uralkodjék? (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Sok minden nincs a javaslatban. Nem lá­tok egyetlen egy lépést sem a nemzeti ideálok­hoz, nem látok egyetlen egy lépést sem az ön­álló nemzeti állam felé. Egyetlen szikrája sinc3 a javaslatban a közszellem ébredésének, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) egyetlen irány­adás sem felülről, mely haladást jelentene a múlttal szemben, egyetlen hang sem, mely ki­fejezést adna a nemzet szivevágyának, elfojtott sóhajának, a mely megtestesíteni engedné az igét. (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) Szava­kat hallottunk, de a mi tett készül azok leple alatt, a mi ebből kiviláglik, az, hogy e szavak nem a nemzeti eszme ébredését jelentik, hanem pusztán csak arra valók, hogy port hintsenek az amúgy is elvakult közvélemény szemébe, (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon) hogy meg­adjon az áldozatot kérő bálványnak mindent, és hogy elfeledjen mindent, a miért sajátmaga eseng. (Élénk helyeslés a szélsőbaldalon.) Jog, törvény és igazság, tiszta választás, fényes győzelem a szavakban — kvótaemelés, adóemelés, a végenyészetet jelentő vámszövetség­ujonczjutalék felemelése, a közös hadsereg szá­mára Q-otterhalte, fekete-sárga zászló a tettek­ben. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi ez, ha nem betetőzése annak a négy évszázados j)olitikának, a mely a nemzetet megérteni nem akarta, a mely tanulni nem akart és feledni nem tudott soha! (Igaz! TJgy van ! a szélsobal­oldalon.) Mivel jobb ez a kormányzat, mint az előbbiek, a melyek idegen utján pusztitották e nemzet szervezetét, üldözték ki legjobbjainkat, bitófára vitték a nemzet nagyjait, vagy az azután jövő, a mely az alkotmányos formák leple alatt taktikázással, a másik, a mely erőszakkal és ez a mostani, a mely bársonysima formulákkal, uj rendszeres régi módszerrel és régi módszeres uj rendszerrel, (Élénk tetszés a szélsobaloldalon) kábitó jelszavak alatt viszi tovább az országot az összbirodalmi ábránd utján oda, a hol a német és szláv fajok uralkodói e nemzetnek sirját meg­ásni akarják. (Igaz! TJgy van! a szélsobal­oldalon.) Mert a nemzetek és fajok, miként az egyes emberek, ugy alakulnak ki a maguk egyedisé­gében. Ügy fejlesztik ki erejüket, érvényesitik azt másokkal szemben; és a faji erő, mint a nemzet életének nedvkeringése vonja magához mindazokat az elemeket, a, melyeket a politikai kényszerhelyzet és az alkotmányok mesterkélt válaszfalai egymástól elválasztanak. A világ uralmáért két mindjobban kialakuló, önbizalmá­ban meghatalmasodott faj küzd egymással; nyu­gatra tőlünk az angol-szász germán faj, keleten a szlávok rettentő hatalma. A magyar nemzetet a teremtő mintegy a maga egyediségében különálló, önálló sajátoä nemzeti életre hivatott, egyik nem­zettel sem rokonfajt ugy ültette oda, a két vi­lágfajnak ütköző pontjába. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A történelmi alakulás, a viszo­nyok mesterkélt hatalma körülvette egy másik birodalommal, a mely széttagolt földrajzi álla­potában arra volt pusztán hivatva, hogy ma­gában egyesitse az egyesülni törekvő, világura­lomért küzdő népfajok minden elemét, a szláv, germán, latin fajokat, állandó vágyakozása tár­gyául mindezeknek, a melyek mint hatalmas mágneses tömegek magukhoz vonni igyekeznek a hozzájuk rokon fajokat. (Igaz! TJgy van.' a szélsobaloldalon.) Ezen egyoldalú vonzás nem talált eddig viszonzásra. Mert az osztrák csá­szári ház e hitbizományának népei önálló nem­zeti, faji életük tudatára nem ébredtek. Azért ezt a mesterkélt gépezetet, a melyből a lélek hiányzott, a divide et impera elvével sokáig lehetett hajtani; de a mióta beléjük, mint a biblia szerint Ádám testébe, a nemzetek Istene lelket lehelt, mióta önálló létük tudatára ébredtek, megromlott a gépezet, megszűnt önálló műkö­dése, megérezte mindegyik faj a maga mágneses vonzását, és most nincsen nagyobb vágyuk, mint széttörni azt a bilincset, a mely mindegyiket a saját fajától elválasztja. Ugy állnak most a Habsburgok uralma alatt álló népek és orszá­gok, mint állandó osztozkodási tárgya minden szomszéd hatalomnak, mint ütköző pontja a világnemzetek törekvéseinek. Halálát hirdetik minden vonalon, már is térképeket rajzolnak a szláv, a germán, a latin fajoknak jövendő örök­ségéről, a melyet maguknak kivannak. Csak egy pont van szilárd ebben a zűr­zavarban : ez az egy ország Magyarország, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) ez" az istenadta magyar föld, a Duna-Tisza közén, a melynek népei egyikhez sem kívánkoznak, mert nincs egyéb vágyuk, mint együtt maradni és nagygyá tenni az Árpádok birodalmát. (TJgy van! a szélso­baloldalon.) És ezt a független Magyarországhoz való jogot, a melyet mi hirdetünk, a melynek eszméje bennünk ól, velünk született, ezt a jo­got még ezek a külföldi nemzetek is elismerik. Elismerik, igen, de mikor leszünk biztosítva az ellen, hogy azok, a kik le akarják szedni már ma a magyar nemzet testéről a szabadulás akadályát, részt ne követeljenek maguknak Szent-István birodalmából és darabokra tépve meg ne pró­bálják kipusztítani a magyart? Mert ez a vesze­delem nem agyrém, és ez ellen csak egy segít­ség van: a magunk ereje, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) és csak egy oltalom: a sürgő­sen kiépített erős önálló Magyarország. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Mégis mit látunk? A közvélemény tehe­tetlen, elernyedt, az ország anyagi helyzete kétségbe ejtő, intézményeink nem a nem­zeti élet talajából sarjadtak, idegen érdeke­ket szolgálunk, az iskolák és a hadsereg le­vezető csatornája a nagy német törekvéseknek. (TJgy van! a szélsőbaloldalon) a kormányzat tehetetlen a felülről jövő nyomással szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom