Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 117 Magyarországon is. Hiszen az a nagy haladás a mit a t. javaslat emleget, nem volt egyéb, mint vásári lárma, a mig az elhibázott gazdasági politikával eladták az országot, eladták a nemzetet, a magyar földet, annak múltját és jövőjét, mig az 1867-iki kiegyezéssel és az azóta folytatott politikával telekkönyvi tulajdonunkra a német tőke adósságait kebelezték be és az osztrákra telekkönyveztették nemzeti becsületünket. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ma már vége a vásárnak; néptelen a vásár, néptelen a piacz. Mi eladók sirunk; mert arany helyett tantuszokkal fizettek ki bennünket. A vevők pedig tovább állottak és most egymás között veszekednek a jogi formák látszata alatt kicsalt prédán, és mégis minket állítanak oda eltartottnak. Azt tanácsolja a javaslat a magyar nemzetnek: vesd le az utolsó gúnyádat és add oda azoknak, hogy elhallgassanak; a helyett, hogy erős hangon odakiáltaná a gazdasági harczban ellenünk szövetkezett elleneinknek: adjátok vissza az elcsalt árut, vagyonunkat, nemzeti becsületünket, a jobb jövőbe vetett hitünket, adjátok vissza gazdasági önállóságunkat és intézze minden nemzet szabadon a maga sorsát; építsétek ki a saját államotokat a helyett, hogy rajtunk^ mint közös zsákmányotokon czivakodjatok. És ha áldozatról szólanak, áldozat ez, tömjénfüst a pogány istenek oltárán, bálványimádás a nemzet legszentebb jogainak árán és szégyenletes meghunyászkodás a dinasztia kéjwelt és nem valódi érdekei előtt. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Jogokról akarnak lemondani, a mely"ek a nemzettel együtt születtek, a melyek semmi áron el nem adók, jogokról, a melyekhez a 67-iki politikának megteremtője sem mert nyúlni. (TJgy van! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Megszentségtelenitése ez az ő nevének az ő aegise alatt; mert maga mondta, hogy azokat a jogokat, a melyeket a hatalom vesz el, vissza lehet szerezni, de a melyekről a nemzet önmaga mond le, azok örökre elvesztek. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az önálló vámterület nem önczél, hanem módozat. Igenis, még pedig oly módozat, a mely egyedül képes megvédeni bennünket szomszédainknak kizsákmányoló czélzatai ellen. Az a baj, azt mondja a miniszterelnök úr, hogy rázkódtatással jár. De hát a mostani állapot egyértelmű a teljes gazdasági tönkremenéssel, és akkor szivesebben elviseljük a rázkódtatást, mint a gazdasági halált. ( TJgy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Elismeri a miniszterelnök úr, hogy ma a közös vámterületből Ausztria ipara huz hasznot. De hát akkor miért lerakni a fegyvert e tárgyalások előtt? A jogi részben egyetértünk, mondja. Miben nem értünk hát egyet ? Erre is megfelelek. Abban, hogy e kérdésben a kormány kötött marsrutávaí utazik, Bécsből kiadták a jelszót, kiadták az utasítást, hogy le kell szerelni a magyarok mozgalmát már eleve. Éppen azért ugylátom, hogy kényszervita ez a t. túloldal részéről, a melyben nem a meggyőzés dönt. és az ellenérvek csak arra valók, hogy az utasítás látszatát eltakarják. Azt mondja Hieronymi igen t. képviselő ur, (Halljulc! Halljuk!) hogy nem a közös vámterület, hanem a nagyipar, a gépipar versenye tette tönkre a kisipart. Arra azonban nem felelt, hogy a gépipart, a nagyipart mi nem engedte kifejlődni ? Arra sem felelt, hogy az önálló államok nagyipara miért fejlődött ki és az önálló nagy államokban miért nem ment tönkre a kisipar ? (Halljulc! Halljulc! a szélsobaloldalon.) Az ország egész gazdaságának súlyos válságait beismerik. Oly nyomorúságról beszélnek, a melynek vége beláthatatlan. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) hangoztatják, hogy a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem súlyosan beteg, hogy a nemzet egész gazdasága végpusztulás előtt áll. Aprólékos javaslatokkal állnak elő az orvoslásra, az egyedüli biztos óvszerről pedig lemondanak. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ugy tesznek, mint az orvos, a ki az egész testében lázas beteg embert ugy akarja gyógyítani, hogy az ujjára flastroraot ragaszt. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Bezzeg igen sokan máskép beszéltek a tisztelt túloldalról a választások előtt, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) azokban a kerületekben, a melyek ellenzéki érzelműek. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon. Közbeszólás: Önálló vámterületet Ígértek !) Kíváncsi volnék, mily lelkiismerettel fogják megszavazni ezt a javaslatot, és a vámszövetségről szóló javaslatot, és kíváncsi volnék azoknak a gondolataira, is, a kik, mint többen a tisztelt túloldalról, — így, ha jól tudom, Sándor Pál, Weisz Berthold, Wolfner Tivadar képviselő urak, mint a nagyipar és nagykereskedelem képviselői, — a múlt hetekben részt vettek a Lipótvárosban a Kereskedelmi és Iparkamara ankétjén, a melyen arról tanácskoztak, hogyan lehetne segíteni a közös vámterület fentartása mellett a német vámtarifa túlzásain. És amaz értekezlet végeredménye oda lyukadt ki, hogy a közös vámterület mellett retorsióval élni teljesen lehetetlenség, mert retorsióval csak az iparczikkeknél lehet élni és ha ezt megteszszük, kiszolgáltatjuk magunkat az osztrák iparosoknak, és rosszabbat teszünk, mintha semmit sem teszünk. (Igaz! Ugy van a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Weisz Berthold beszél ? Weisz Berthold külön gazdasági erkölcseivel milliókat szerzett, s most a pénzügyi latifundiumok ellen dolgozik! (Zaj.) Lengyel Zoltán: A túloldalon lemondhatnak a nemzet jogairól, de mi nem követjük önöket ezen az utón. A nemzet azért küldött minket ide, hogy legszentebb jogait védelmezzük és mi e kötelességünket legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint erőnkhöz képest teljesíteni fogjuk. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.)
