Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 117 Magyarországon is. Hiszen az a nagy haladás a mit a t. javaslat emleget, nem volt egyéb, mint vásári lárma, a mig az elhibázott gazda­sági politikával eladták az országot, eladták a nemzetet, a magyar földet, annak múltját és jövőjét, mig az 1867-iki kiegyezéssel és az azóta folytatott politikával telekkönyvi tulajdonunkra a német tőke adósságait kebelezték be és az osztrákra telekkönyveztették nemzeti becsületün­ket. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ma már vége a vásárnak; néptelen a vásár, néptelen a piacz. Mi eladók sirunk; mert arany helyett tantuszokkal fizettek ki bennünket. A vevők pedig tovább állottak és most egymás között veszekednek a jogi formák látszata alatt kicsalt prédán, és mégis minket állítanak oda eltartottnak. Azt tanácsolja a javaslat a magyar nemzetnek: vesd le az utolsó gúnyádat és add oda azoknak, hogy elhallgassanak; a helyett, hogy erős hangon odakiáltaná a gazdasági harcz­ban ellenünk szövetkezett elleneinknek: adjátok vissza az elcsalt árut, vagyonunkat, nemzeti becsületünket, a jobb jövőbe vetett hitünket, adjátok vissza gazdasági önállóságunkat és intézze minden nemzet szabadon a maga sorsát; épít­sétek ki a saját államotokat a helyett, hogy rajtunk^ mint közös zsákmányotokon czivakod­jatok. És ha áldozatról szólanak, áldozat ez, tömjénfüst a pogány istenek oltárán, bálvány­imádás a nemzet legszentebb jogainak árán és szégyenletes meghunyászkodás a dinasztia kéjwelt és nem valódi érdekei előtt. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Jogokról akarnak le­mondani, a mely"ek a nemzettel együtt születtek, a melyek semmi áron el nem adók, jogokról, a melyekhez a 67-iki politikának megteremtője sem mert nyúlni. (TJgy van! TJgy van ! a szélső­baloldalon.) Megszentségtelenitése ez az ő nevé­nek az ő aegise alatt; mert maga mondta, hogy azokat a jogokat, a melyeket a hatalom vesz el, vissza lehet szerezni, de a melyekről a nemzet önmaga mond le, azok örökre elvesztek. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az önálló vámterület nem önczél, hanem módozat. Igenis, még pedig oly módozat, a mely egyedül képes megvédeni bennünket szomszédainknak kizsákmányoló czélzatai ellen. Az a baj, azt mondja a miniszterelnök úr, hogy rázkódtatással jár. De hát a mostani állapot egyértelmű a tel­jes gazdasági tönkremenéssel, és akkor sziveseb­ben elviseljük a rázkódtatást, mint a gazdasági halált. ( TJgy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Elismeri a miniszterelnök úr, hogy ma a közös vámterületből Ausztria ipara huz hasznot. De hát akkor miért lerakni a fegyvert e tárgyalá­sok előtt? A jogi részben egyetértünk, mondja. Miben nem értünk hát egyet ? Erre is megfele­lek. Abban, hogy e kérdésben a kormány kötött marsrutávaí utazik, Bécsből kiadták a jelszót, kiadták az utasítást, hogy le kell szerelni a magyarok mozgalmát már eleve. Éppen azért ugylátom, hogy kényszervita ez a t. túloldal részéről, a melyben nem a meggyőzés dönt. és az ellenérvek csak arra valók, hogy az utasítás látszatát eltakarják. Azt mondja Hieronymi igen t. képviselő ur, (Halljulc! Halljuk!) hogy nem a közös vám­terület, hanem a nagyipar, a gépipar versenye tette tönkre a kisipart. Arra azonban nem felelt, hogy a gépipart, a nagyipart mi nem engedte kifejlődni ? Arra sem felelt, hogy az önálló álla­mok nagyipara miért fejlődött ki és az önálló nagy államokban miért nem ment tönkre a kis­ipar ? (Halljulc! Halljulc! a szélsobaloldalon.) Az ország egész gazdaságának súlyos vál­ságait beismerik. Oly nyomorúságról beszélnek, a melynek vége beláthatatlan. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) hangoztatják, hogy a mező­gazdaság, az ipar, a kereskedelem súlyosan beteg, hogy a nemzet egész gazdasága végpusztulás előtt áll. Aprólékos javaslatokkal állnak elő az orvoslásra, az egyedüli biztos óvszerről pedig le­mondanak. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ugy tesznek, mint az orvos, a ki az egész tes­tében lázas beteg embert ugy akarja gyógyítani, hogy az ujjára flastroraot ragaszt. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Bezzeg igen sokan máskép beszéltek a tisz­telt túloldalról a választások előtt, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) azokban a kerületekben, a melyek ellenzéki érzelműek. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon. Közbeszólás: Önálló vámte­rületet Ígértek !) Kíváncsi volnék, mily lelkiismerettel fogják megszavazni ezt a javaslatot, és a vámszövetség­ről szóló javaslatot, és kíváncsi volnék azoknak a gondolataira, is, a kik, mint többen a tisztelt túloldalról, — így, ha jól tudom, Sándor Pál, Weisz Berthold, Wolfner Tivadar képviselő urak, mint a nagyipar és nagykereskedelem kép­viselői, — a múlt hetekben részt vettek a Lipótvárosban a Kereskedelmi és Iparka­mara ankétjén, a melyen arról tanácskoztak, hogyan lehetne segíteni a közös vámterület fen­tartása mellett a német vámtarifa túlzásain. És amaz értekezlet végeredménye oda lyukadt ki, hogy a közös vámterület mellett retorsióval élni teljesen lehetetlenség, mert retorsióval csak az iparczikkeknél lehet élni és ha ezt megteszszük, kiszolgáltatjuk magunkat az osztrák iparosok­nak, és rosszabbat teszünk, mintha semmit sem teszünk. (Igaz! Ugy van a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Weisz Berthold beszél ? Weisz Berthold külön gazdasági erkölcseivel milliókat szerzett, s most a pénzügyi latifundiu­mok ellen dolgozik! (Zaj.) Lengyel Zoltán: A túloldalon lemondhatnak a nemzet jogairól, de mi nem követjük önöket ezen az utón. A nemzet azért küldött minket ide, hogy legszentebb jogait védelmezzük és mi e kötelességünket legjobb hitünk és meggyőző­désünk szerint erőnkhöz képest teljesíteni fog­juk. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom