Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-12

í5. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. 113 lOgy mi tovább ne küzdjünk mindaddig, a míg elveink és eszméink diadalra nem jutnak.« T. képviselőház! Annak a pártnak a tagja, a melynek vezére akkor igy nyilatkozott, minden időközileg közbejött indok és inczidens nélkül, tehet-e a miniszterelnök urnak olyan szemrehányást, hogy az ő politikai múltja kompromittálva van? Hiszen ha az ő politikai múltja kompromittálva volt, akkor hogyan ülhetett t. barátom politikailag véle egy asztalhoz, hogy tárgyaljon vele. (Igaz! Ugy van! johbfelől.) Rakovszky István: Mikor önök bementek! Horánszky Nándor: Nem arról van szó, hanem arról, hogy ha a miniszterelnök ur politikai múltja kompromittálva volt, akkor t. képviselőtársamnak nem lett volna szabad ugy viselkednie, amint viselkedett akkor. (Igaz! Ugy van ! johbfelől.) Mert vagy akkor kellett volna megmondania, hogy nem bizik benne, hogy vele egy politikai asztalhoz nem ül, vagy ha ezt elfogadta, politikailag loyális kötelessége lett volna ma t. képviselőtársamnak, minden inczidens és indok nélkül olyan szemrehányásokat nem tenni, mint a milyeneket itt tett. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) De ugyanakkor be is lépett a volt nemzeti párt a szabadelvű pártba. Beléptünk proprio motu, mert azt láttuk, hogy azon programm alapján őt támogathatjuk. Beléptünk, t. képviselőház, ingyen, — és erre súlyt helyezek — mert hiszen nekünk a t. miniszterelnök ur semmi mással nem tartozik, mint azon programm megtartásával, amelyet itt a házban vallott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi tőle mást nem követeltünk, nem vártunk és nem várunk, és ha ezt — amiként meg vagyok győződve — teljesiteni is fogja, mi teljesen ki leszünk és ki vagyunk elégitve. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De viszont mivel tartozunk mi a miniszterelnök urnak? Tartozunk először azzal a szolidaritással, amely lyel vele együtt az ország ügyeinek vezetésében részt veszünk, tartozunk őszinteséggel, nyíltsággal és hűséggel. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Legyen is meggyőződve, hogy ebben csalatkozni egyáltalában nem fog. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Annakutánna mi beléptünk a pártba, nem azért, hogy azt szétbontsuk, hanem azért, hogy annak egységét erősitsük (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobboldalon) és ezt tettük a volt nemzeti párt határozata folytán és ezt megpecsételte az ország polgárainak szabadon megnyilatkozott választása. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ez ránk azt a kötelességet rója, hogy annak a pártnak egységére törekedjünk, azt megbontani semmi körülmények közt ne engedjük, még pedig azon politikai czélok érdekében, a mely czélokat a miniszterelnök ur programmja kijelölt. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A legnagyobb hűtlenség volna részünkről akár elfogadni, akár vissza nem utasítani minden olyan törekvést, a mely a pártnak megbontását czélozza. (Igaz! KÉPVII. HAPLÓ. 1901—1906. I. KÖTET. Ugy van! a jobboldalon.) Ez a párt egységes és szolidáris. (Hosszantartó, zajos helyeslés a jobboldalon.) Igenis, ami azóta történt, azért felelősségre lehet vonni e pártnak minden tagját, (Zaj balfelöl) ugy a volt nemzetipártiakat, mint a volt szabadelvüpártiakat, de itt különböző frakcziókról, különböző elemekről beszélni, ezt megteheti t. barátom, de azt mi egyszerűen visszautasítjuk. (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. képviselőház, támogatjuk nemcsak a kormányelelnök urat, hanem támogatjuk az egész kormányt. (Helyeslés a jobboldalon.) Miért ? Mert az a kormány, mikor beléptünk, már meg volt alakulva. Loyálisaknak kell tehát lennünk nemcsak ő iránta, hanem az egész kormány iránt. Miféle differencziák voltak a multakban közöttünk, azt nem vizsgálom. Ma differenczia nincsen. Épen azzal a hűséggel állok tehát legalább én — és biztosan hiszem, t. barátaim is mind — a t. kormány tagjainak háta mögött, mindaddig, mig azokat a czélokat, követik, amelyek kijelöltettek (Elénk helyeslés a jobboldalon) és mig abban a politikai irányban indulnak és mennek, a melyet mi jónak és hasznosnak tartunk. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nem férfiatlan, nem önérzetlen megadás ez, t. képviselőház, mert abban a pillanatban, mihelyest ezen politikától eltérés történik, vagy az ország érdekei nem oltalmaztatnának meg akkép, amiként mi azt az ország érdekeivel összhangban állónak tartjuk, volna annyi férfias bátorságunk, hogy megmondjuk: itt tovább nem ülünk, járunk a magunk utjain. De tennők ezt nyíltan, őszintén és loyálisan, a mi azt hiszem, minden komoly politikusnak, a ki önmagára súlyt helyez, egyszerű kötelessége. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) T. képviselőház! így áll a kérdés mi reánk. Hogy áll az ón igen t. képviselőtársamra ? A dolog ugy áll reá nézve is, ha le akarja vonni a konsequencziákat, — a mi iránt kétségein nincs, — hogy ő támadhat mindent, a mi azon időtől fogva történt és történik, a mióta ez a szabadelvű párt megalakult és a mióta a mai állapotok fennállanak. Ha a támadást ezen az alapon intézi, akkor felfogásom szerint nemcsak helyesen és jogosan, de loyálisan is cselekszik. De ha fegyvert akar kovácsolni t. barátom ezen mai párt ellen a multakból kifolyólag, akkor t. barátom lerontja azon álláspontnak erkölcsi súlyát és tartalmát, a melyet elfoglalt akkor, a midőn kooperált arra, hogy a mai állapotok létrejöjjenek. (Zajos tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Vagy akkor nem volt t. barátom — a mit nem hiszek és nem állítok, sőt annak ellenkezőjét hiszem — vagy akkor nem volt politikailag loyális, vagy ma támadt akként és ugy, a mely támadásnak semmiféle erkölcsi alapja és ennélfogva súlya sem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) 15