Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
112 12. országos ülés 1901 tek azok a czélok, a mely czélokért ez a harcz folyt, és a mely czélok megvalósítása érdekében ugy a pártközi tárgyalások, mint a megállapodások létrejöttek. Ezen czélok — szószerint fogom felolvasni azon jegyzetekből, melyekkel birok, •— a következők voltak: a törvények uralma, tehát ezeknek szigorú megtartása; az administrácziónak minden állampolgárra leendő egyenletes és igazságos alkalmazása; a képviselőválasztásoknál, továbbá a törvényhatósági, a községi életben a batóságok jogtalan beavatkozásának és kényszerítő nyomásnak megszüntetése; az államkincstár és községek anyagi érdekeinek minden, ezektől idegen érdekkel szemben való oltalma; a képviselői állás összeférhetetlenségére vonatkozó törvény laza alkalmazásából származó bajok orvoslása; a gazdasági kiegyezésre vonatkozó közjogunk értelmének és rendelkezésének sértetlen lentartása. Mind megannyi legális törekvés, mehyet, merem állítani, a ház egyetlen egy pártja sem fog repudeálni, mert ezek oly czélok, melyek legális természettel bírnak, melyekre mindenkinek törekednie kell. Ez volt az a czél, a melyért a harcz folyt, és ezen czélok megalapításával végződött is. A megegyezés létrejött, de azt kérdem t. barátaimtól, hogy vájjon az, hogy ez a megegyezés létrejött, hogy a parlamenti élet békéje és nyugalma helyreállott, hogy azok a czélok, melyeket felolvastam, valóban elérettek, kinek az érdeme ? Nem-e r első sorban az igen t, miniszterelnök uré? (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Hiszen t. barátom, ha ő át nem veszi azoknak a tárgyalásoknak a vezetését, a mely tárgyalások erre a paktumra vezettek, vájjon el lett volna-e érve a czél? Rakovszky István: Mi lett volna? Horánszky Nándor: Meglehet, hogy további bonyodalmak állottak volna elő; meglehet az is, hogy valamiképen létrejött volna a kibontakozás, de hogy ugy jött létre, mint a hogy létrejött, az első sorban a miniszterelnök urnak érdeme, a ki, mondhatom, önfeláldozással vette át akkor a tárgyalások vezetését. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van!) És most már azt kérdem tovább, hogy a kibontakozás ezen sikeréből, a mely tényleg bekövetkezett, kinek van haszna ? Marjay Péter: Neki magának! (Derültség jobbról.) Horánszky Nándor: Vájjon a miniszterelnök urnak, a ki nap-nap után méltatlan támadásokban részesül ezen akcziójáért és nem az országnak? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy ez az állapot tényleg bekövetkezett, ennek a hasznát nem a közélet, nem a törvényhatósági élet esnem a köznyugalom, nem a béke viszi el? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A miniszterelnök ur, ki feláldozta magát, mert tanuja voltam ezeknek a dolgoknak és tényeknek, ebből vajmi kevés hasznot huz. Kötelességét teljesítette igenis és ez az ő igazi érdeme. (Tetszés november 19-én, kedden. I jobbfelöl.) De kellett is, hogy teljesítse, mert a kibontakozás e nélkül olyan gyorsan és sikeresen nem lett volna lehetséges, (Elénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Azt kérdezem továbbá a t. képviselőtársamtól, hogy vájjon akart-e ő miniszterelnök lenni? Nem mi gyakoroltunk-e rá baráti, erkölcsi nyomást, épen azért, mert ugy voltunk meggyőződve, hogy ő alatta és az ő kezében biztosan helyre fog állni nemcsak a parlamenti béke, és nemcsak a törvények uralma, hanem a közéletnek nyugalma is. (Igaz! Ugy van! jobbfelül.) Az igen t. miniszterelnök ur, midőn a pártközi béke létrejött, programmját a házban megadta és pedig az elsőtől az utolsó betűig abban a szellemben, a melyben a megállapodások létrejöttek. Ez, gondolom, kétségbe nem vonható. És mit mondottak akkor, t. képviselőház, a különböző pártoknak vezérférfiai, midőn a miniszterelnök ur a maga programmját megadta? Kénytelen vagyok felolvasni ezeket épen azért, mert ezekből merítem az erőt a visszautasítására, a visszavetésére azoknak a támadásoknak, a melyeket Rakovszky t. képviselőtársam ugy a többség, mint a miniszterelnök ur ellen intézett. (Halljuk! Halljuk! jobbról) Akkor, t. képviselőház, Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam egyebek között a következőket mondotta: »A miniszterelnök ur múltjából egy tényre emlékezünk, ami, fájdalom, igen ritkává vált már ezekben az utóbbi időkben. A t. miniszterelnök ur annak idején inkább elhagyta a hatalom polczát, semhogy lelkiismeretével és meggyőződésével alkuba lépjen. E tényből azt a reményt, sőt mondhatnám azt a biztonságot merítjük, hogy a pártközi egyezmények pontjai loyálisan, őszintén meg lesznek tartva a kormány által és azt a meggyőződést merítjük, hogy az elhangzott jwogramniszerü nyilatkozatok nemcsak üres szavak lesznek, hanem a kormányelnök és az őt környező kormánynak is erős, eltökélt szándókát tolmácsolják.* És mit mondott t. képviselőtársam pártvezére, vagy a párt akkori megbízottja, Molnár János ur: »A néppárt nevében, a melynek megbízásából szólok, igen melegen üdvözlöm az uj miniszterelnök ur nagybecsű személyét és pedig azon indokból, mert mind egyéni tulajdonságai, mind magánjelleme, mind imént elhangzott beszéde, — ugy véljük — elég garancziát nyújtanak a mi számunkra arra nézve, hogy higyjük ós reméljük, hogy az ő kormányzata alatt nem személyes invektivák, torzsalkodások, nem jogtiprás, avagy elnyomás, hanem mind a papíron, mind a valóságban, amint ő mondotta, törvény, jog és igazság fognak uralkodni. De bármily nagy tisztelettel viseltessünk is az ő becses személye iránt, mégis mivel nemcsak a modern szabadelvüség, de még azon szabadelvüség is, a melyre a miniszterelnök ur hivatkozott, egyenesen ellenkezik a mi elveinkkel, lehetetlenség,
