Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
108 12. országos ülés 1901 november 19-én, kedden. sitette eddig. Nem ezekkel a szavakkal mondja, de ez az értelme. Hát én nem hiszem, hogy volna olyan t. képviselőtársam, a ki nekem meg tudná azt mondani, hogy az igen t. kormány a múltban miféle jóindulattal viseltetett az autonómia iránt, vagy miféle támogatásban részesítette a kath. autonómiát. Én figyelemmel kísértem a mozgalmat, de nem támogatást, hanem ellenkezőleg akadékoskodást láttam a t. kormány munkájában. Már pedig annak a katholikus egyháznak teljes joga van követelni azt a katholikus autonómiát. A megváltozott viszonyok folytán ma nem állami vallás többé, tehát joga van követelni, hogy az állam egyenlő mértékkel mérjen, s amit a többi felekezetnek megadott, azt adja meg a katholikus egyháznak is. Az állam iskoláit nem félti a többi egyháztól, csak a katholikus egyháztól, a vagyonkezelés jogát megadta a többi felekezetnek, csak a katholikusnak nem. Mért csak a katholikusokat tartja ilyen kiskorúaknak, kiknek mindenben gyámolitásra van szükségük ? Hol itt az igazság ? (Helyeslés a haluldalon.) Nem az irigység beszél belőlem, mert szivemből-lelkemből örülök, hogy a többi felekezetnek megvan az autonómiája. Reformátusok közt élek, ismerem viszonyaikat, és tudom, hogy egyházaiknak felvirágzására szolgál az autonómia, az államnak pedig nem válik belőle kára. Ugyanakkor azonban követelem, hogy a katholikus egyháznak is adják meg ugyanazon jogokat és a t. kormány hatalmi vagy bármiféle okokból ne akadályozza annak létrejöttét. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Holló Lajos: Nem adja ki az állam a püspökkinevezés jogát! Hellebronth Géza: Még egy kérdést leszek bátor felemlíteni. Olyan kérdés az, mely a közvéleményt odakinn nagyon foglalkoztatja, de a melyet a t. többség, s az annak kebeléből alakult kormány agyonhallgatással szeret mellőzni, ami kilátszik a válaszfelirati javaslatból is, mert abban sincsen említés téve róla. Ez, t. ház, a választási törvény revíziója. (Ugy van! Elénk helyeslés a haloldalon.) A mai választási törvény rossz, költséges, és igazságtalan. Költséges azért, mert azokkal a novelláris intézkedésekkel, a melyekkel elrontották a 48-ban alkotott s eredetileg alapjában jó törvényt, olyan terhet róttak a képviselőjelöltekre, a melyeket alig lehet megbírni, s a melyek hozzá még demoralizáló hatásúak, mert azt a képviselő-jelöltet nagy fuvarossá, korcsmárossá tették meg. (Helyeslés a 'baloldalon.) E mellett a kúriai bíráskodásról szóló törvény homályos, és tág teret nyújt a bírói önkénykedésnek. Ilyen az a passzus, mely azt mondja, hogy nem tekintendő etetésnekitatásnak, a mikor szokásos alkalmakkor a képviselő-jelölt, vagy valaki más az ő érdekében megvendégeli a választókat; csak a szokásos mértéket tul ne haladja. Hát igen t. ház, mondja meg nekem bárki, e hogy mikor van hát az a szokásos alkalom, (Elénk helyeslés a baloldalon) vagy meddig tart hát az a szokásos mérték ? Ez tisztán a Curia bölcs belátására van bizva. (Mozgás a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) De e mellett a bölcs belátás mellett tág tere nyílik a birói önkénykedésnek is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És oly költségessé tették önök a választási aktust, hogy, ha ezt a rendszert sokáig fentartjuk, oda fogunk jutni, hogy ebbe a házba a milliomos bankár urak fognak beülni; (Ugy vem! Ugy van! a szélsobaloldalon) azok a t. urak, a kik aranynyal telt erszényükkel meglepik az addig soha sem látott kerületeket, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon) és ellátják magukat politikai vigéczekkel, a kik a községeket összejárják, meglepik az ő aranynyal telt zacskóikkal és fényes, hizelgő nyilatkozataikkal, — mert hiszen annak a szegény elárvult parasztnak mi kedvesebb, mint a pénz — meglepik oly híresztelésekkel, hogy »20,000 frt van lármára, 60,000 frt telekvásárlásra; gyere hát, óh nép, és borulj r a mindent boldogító bankár ur karjaiba!« És ennek, t. ház, csak egy orvossága van; nem a Curia bármily szigorú Ítélkezése, mert mindig akad ember, a ki azt mondja, hogy »ha a Curia ugy itélt, én tanulok rajta, vagy máskép játszom ki a törvényeket*, hanem igenis van egy orvossága, s ez a községenkinti választás (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon) és a titkos szavazás behozatala. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Holló Lajos: Ugy van! Ezt nem engedjük el! Hellebronth Géza: Az elsővel, tudniillik a községenkinti szavazással elérjük azt, hogy nem kell annak a képviselőjelöltnek nagyfuvarosnak és korcsmárosnak lennie; nem kell csendőr, nem kell katona azokra a választásokra, és nem fog vér folyni a választások alkalmával; a titkos szavazással pedig el fogjuk érni azt, hogy a tisztelt milliomos bankár urak bejöhetnek ugyan a házba, de csak hazafiságuk, tanultságuk, műveltségük és eszük folytán, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon) nem pedig a pénzes zsákjukkal, nem az aranyborjú segítségével. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De igazságtalan, t. ház, választási törvényünk már azért is, mert a választási kerületek beosztása ma már nem felel meg a követelményeknek. Ami 1848-ig jó lehetett, az a mai viszonyok között már nem felel meg. Mert hol van ott az igazság, hogy vannak kerületek kétháromszáz választóval, ott a nagy magyar Alföldön pedig vannak négy-, öt-, hatezer választóju kerületeink s ennek az az eredménye, hogy itt e teremben, Magyarország legelső házának termében épen a magyar elem van a legkevésbbé képviselve, mert a magyar vidékeken vannak a legnagyobb választókerületek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igazságtalan, t. ház, a választási törvénynek azon passzusa is, a mely a választási jogosultság feltételét tartalmazza,
