Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
12. országos ülés 1901 ne vagyis a cenzus, mert először egyenlőtlen, másodszor magas. Egyenlőtlen, mert vannak községek, a melyekben 35 — 40 korona képezi a választójog gyakorolkatásához szükséges cenzust, mig vannak oly községek, a hol már 6 korona is megadja e jogot. Hát hol itt az igazság? De magas is a cenzus, mert hiszen Magyarország 19 millió lakosa közül al.g egy millió élvezi ezen jogot, 18 milliónak pedig nem adja meg az alkalmat arra, hogy beleszólhasson azon nemzet kormányzati ügyeibe, a melynek terheit pedig igen-igen nagyon viseli, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Ez a szabadelvű rendszer ! Hellebronth Géza: A választások kérdésével kapcsolatban, kegyes engedelmükkel, reflektálnom kell még Hieronymi Károly előttem szólott igen t. képviselő ur azon szavaira, (Halljuk! Halljak!) a melyekben a papságnak a választási küzdelmekben való viselkedéséről szólt. T. ház! Én nem vagyok néppárti; nem vagyok először függetlenségi érzelmeimnél fogva s nem vagyok másodszor azért, mert én az egyházpolitikai törvények behozatala alkalmával felkorbácsolt hullámokat nem akarom újra felkorbácsolni s az égig emelni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hanem igenis a vallási békénekvagyok embere, (Helyeslés a szélsöbaloldalon) és azt óhajtom, hogy Magyarország minden polgárát valláskülönbség nélkül a szeretet láncza kapcsolja össze. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A legbünösebb embernek tartom azt, a ki az ezerféle bajjal küzdő ország népei közé még a felekezeti villongás üszkét is beledobja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De azért avval a kijelenréssel sem értek ám egyet, t. ház, mert ismerem Magyarországnak sok olyan községét, a hol a vezető elemet, az u. n. intelligencziát képviseli a pap, a kántor, vagy tanító, a jegyző, meg a korcsmáros, már a hol van. A t. jegyző urakra nézve a törvény intézkedett, ők nem gyakorolhatják az irányítást a népre, politikai elveikre vonatkozólag a választások alkalmával. Marad tehát a pap meg a korcsmáros. Engedelmet kérek, de már most, ha a kettő közt választani kell, akkor mégis azt mondom, hogy az én lelkiismeretem nyugodtabb és ennek a hazának üdvösebb, hogyha ezt a népet politikai meggyőződésében inkább a pap vezeti, mintsem ha az átadatik a pálinkás hordókkal körülvett korcsmárosoknak. T. ház! Ezek azok a kívánalmak, a melyek szerintem Magyarországot ma eminenter foglalkoztatják. Azt óhajtom, hogy ezek a kívánalmak legyenek nyíltan, őszintén feltárva abban a válaszfelirati javaslatban, mert tudom azt, hogy az alkotmányos érzületében ós igazságérzületében páratlan alkotmányos királyunk, hogyha a nemzet nyíltan, őszintén megmondja neki azt a kívánságot, akkor az ő igazságórzete fel fog ébredni és utasítani fogja tanácsosait, hogy ezeket a betegségeket orvosolják, és gyógyítsák. Miután pedig (Halljuk! wember 19-én, kedden. 109 Halljuk!) az én meggyőződésem szerint ezeket az elveket, kívánalmakat és azt a nyomasztó helyzetet leghívebben feltárja az a válaszfelirat, a melyet t. barátom és elvtársam, Szederkényi Nándor nyújtott be, azt fogadom el, és tisztelettel kérem a házat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nyegre László jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. kéjmselőkáz! (Halljuk! Halljuk!) A válaszfelirati vita eddigi tartalma nem nyújt nekem sem elég ösztönt, sem elég anyagot arra, hogy ebben a vitában részt vegyek. Nem azért, mert hiszen én a felszólalások alkalmát immár nem keresem, bár kötelességeim elől ki nem térek; hanem egyszerűen azért, mert ez a vita, a mely itt folyik, gyakorlati haszonnal, legalább ez idő szerint, nem jár. Nem értem én ezt azokra, a kik a felirati javaslatokat benyújtották, mert azoknak époly nemes, mint elengedhetetlen kötelességük volt a felszólalás és a megindokolása azoknak a javaslatoknak, a melyeket ők benyújtottak. Ezt ők tették is a parlamentáris tárgyalások minden tekintetének figyelembe vételével, tették ezt akként, a hogy ezt nekik, ugy a válaszfelirati javaslatuk, mint pártállásuk előírja. Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert ezeken kívül olyan támadások intéztettek a jelenlegi állapotok és a jelenlegi rendszer ellen, a melyeket én hallgatással nem mellőzhetek. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal szólalok fel, mert felszólalásom improduktív természetű, azoknál fogva, amiket mondottam, de mert viszont abból a felszólalásból, a melyet Rakovszky t. barátomtól hallottunk, az ország ügyeire és érdekeire talán egy szempont kivételével haszon szintén nem háramlik, ugy bizonyára én is, a ki ezekre válaszolni akarok, ma improduktív szempontból és czélokból veszem igénybe a t. ház türelmét és figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) De igénybe kell vennem azért, mert részemről a legmesszebbmenő illoyalitás volna, ha fel nem szólalnék, sőt a félreértések egész sorozatára szolgáltatnék támpontot. Már pedig kötelességem nekem is beszavatolni azon mai politikai helyzetet, a mely ellen ezek a támadások intéztettek. (Halljak! Halljuk! jobbfelöl.) Mielőtt azonban tovább mennék, kell, hogy azt az egy szempontot, a melyet emiitettem t. barátom beszédéből, külön felöleljem és megvilágítsam, t. i. azon álláspontnak elfoglalását, a mit t. barátaim erről az oldalról (a baloldalra mutat) hangsúlyoztak. És ez a külpolitikai helyzet és a hármas-szövetségre vonatkozó viszony. (Halljuk Halljuk! jobb felöl.) Rakovszky István t. képviselőtársam súlyos vádakat emelt a szabadelvű párt ellen egyfelől a trónbeszédnek erre vonatkozó tartalma miatt, másfelől az ellenőrzésnek azon hiánya miatt, mely a ház többségének válaszfelirati javaslatában foglaltatik. A t. képviselőtársam azt mond ta, hogy a törvényhozás nem elégedhetik meg a
