Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 lom ezt azért, mert ennek az államnak. Magyarországnak a tradicziói mindig a nyugatra való támaszkodásnak tradicziói voltak; ösztönszerűleg a nyugatra támaszkodtak elődeink a kelet vonzó erejének visszautasitásával a magyaroknak ezeréves múltjának első századában; de vallom nemcsak ezért, hanem azért is, mert a mi monarchiánk az adott európai viszonyok között ebben a szövetségben találja meg leginkább a biztonságot, a mi minden szövetségnek czélja. (TJgy van! jobbfelöl.) Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy miben áll hát ennek a szövetségnek haszna? Hát abban, a miben minden szövetségnek a haszna áll: biztonságot nyújt, aránylag a legnagyobb, biztositékot a béke fentartására, ami pedig az országnak egyik legnagyobb kincse. (Igaz! Ügyvan ! jobbfelöl) Hogy pedig mi haszna, van belőle Németországnak ? Hát annak is az a haszna, hogy ez a szövetség az ő biztonságát emeli, az ő biztonságát fedezi. Kölcsönös érdek ez olyan hatalmak között, a melyeknek érdekei emberi számítás szerint belátható időkre összeütközésbe nem jönnek. Azért a német nagy közvélemény is átértette ennek a szövetségnek a fontosságát és ahogy ragaszkodunk mi ahhoz és első sorban ragaszkodik Magyarország óriási többsége, ugy a józan német közvélemény és a német vezető politikusok is ragaszkodnak ennek a szövetségnek a bensőségéhez. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondja és bizonyítja a képviselő ur, hogy lehetetlen, hogy őszinte legyen ez a viszony Németország és az Osztrák-Magyar monarchia között, mert Poroszország, a mint mondja, mindig a Habsburgok és ezen monarchia ellen tört és konspirált. És ebben igaza van: a múlt században ; de a t. képviselőtársam megállt itt, ós elfelejtette, hogy közbejöttek nagy világhistóriai események, közbejött a német birodalom megalakulása, már előzőleg közbejött az 1866-iki nagy és végzetes leszámolás. Igenis Poroszországgal, a mely a monarchiát Németországból ki akarta közösíteni, — mert arról volt szó, hogy kié legyen ott a főhatalom, kinek legyen fő pozicziója Németországban — ez a kérdés a sadowai ütközetben eldőlt, ennek a következései aztán a világtörténet folyásában mutatkoztak. Jött az 1870-iki nagy háború és a mi bölcs, a mi nagy fejedelmünk nagy kötelességtudásról és népei szeretetéről annyira tanúskodó, csak azt ismerő nemes állásfoglalása és magatartása: a monarchia állásfoglalása 1870-ben és a nagy német birodalom megalakulása. Mindezek oly históriai tények, a melyek azokat a régi porosz törekvéseket egészen más térre helyezték át és politikájukat, a német politikát tökéletesen módosították, átalakították. Sokkal nagyobb elmék vezetik — és első sorban a nagy német császár — ma Németország politikáját, hogysem felássanak régi, a múltból való, elavult, s a világesemények által összetört tradicziókat és aspirácziókat és november 18-án, hétfőn. 95 le ne vonják azokat a következéseket, a melyeket a világesemények Európában átalakító erővel létesítettek. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez a szövetség nekünk jó, érdekeinkre legbiztosabb. És a t. képviselő ur azért mondta, hogy híve, bár inkább az ellenkezőt mondaná, mert nem akarta bevallani, hogy nem híve, mert talán ezt kérdeztem volna tőle: akkor ajánljon nekünk e helyett másik szövetséget, a mely a monarchiának és az országnak biztosságát és érdekeit ép ugy megóvja. {Zaj. Elnök csenget.) Ez a szövetség igenis kielégítő, mert a biztosságnak ép oly mértékével bir mind a három szövetkező államra nézve, a minővel más nem birna, és mert oly természetű békeszövetség, hogy nem zárja ki a teljes egyetértést a többi | hatalommal, ahhoz támaszkod hátik, bár bele nem \ ment soha, nem is fog belemenni az ő tradiczióinál fogva Angolország is. És lehetővé teszi, hogy mi azon érdekekre nézve, a melyeket a hármasszövetség nem fedez, a Balkánt illetőleg a nemzetközi állapotok nyugalmas fentartásának alapján, s az ottani országok szabad fejlődésének alapján Oroszországgal is egyetértőleg járhassunk el és tudjunk egyetérteni, a hármas szövetség ezt nem akadályozza és azért jó, mert, a mint a világbékét biztosítja, nekünk is aránylag legtöbb biztosságot ad. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi pedig azt illeti, hogy minek fegyverkezünk, hát mi a magunk biztossága végett erősítjük védképességünket, mert a biztosság első feltétele saját erőnkben van. Elmondja a t. képviselő ur, hogy »A11deutsche Verein«-ok,s azok a tudósok és a halle-i diákok mit mondanak; és hogy azoknak a keze ide is benyúl, azok fejezik ki az igazi közvéleményt, meg a Schulverein és a Gusztáv-AdolfVerein. Gondolom: est distinguendum. Én csak köszönettel tartozom a t. képviselő urnak, hogy felemiitvén a kérdést, nekem alkalmat adott két kijelentésre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy kötelességszerüleg éber figyelemmel kisérvén az ügyeket, mihelyt azt vennők észre, hogy olyan pangermán, s a magyar állam és a monarchia, de első sorban a magyar állam integritása és a politikai nemzeti egység ellen támasztott aspirácziók, akár felül hordozva kezüket, akár pedig a föld alatt menve, ide benyúlnának: hát elébük fogunk állani minden körülmények között (Élénk tetszés a jobboldalon) és nem fogjuk engedni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy a magyar államnak azon igen hű fiait, a mi német nyelvű lakosainkat, azok az agitátorok^ akár Németországból jöjjenek, akár ennek az országnak valamely zugából, ettől a hűségtől eltérítsék, és más politikai irányba vigyék. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A másik kijelentés, a melyet teszek, az, hogy az én egészen hiteles és illetékes informáczióm szerint az effajta törekvések, a melyek azokat az »Alldeutsche Vérein*-okát,