Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

96 11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. azokat a meghibbant elméjű professzorokat, azokat a sörházakban politizáló ifjakat vezetik, nemcsak, hogy nem részesülnek a német -vezető köröknél semmiféle, sem morális, sem pedig más irányú támogatásban ... (Derültség balfelöl. Elnök csenget. Zaj balfelöl. Egy hang: Tábornokok és volt miniszterek a tagok !) ... hiszen én Holló Lajos urnak az álláspontját ismerem és nem őt akarom kapaczitálni; én Rakovszky urnak felelek kötelességszerüleg; ha Holló ur fog beszélni, neki is felelni fogok, őt azonban mindenesetre meg fogom hallgatni. (Helyeslés jobbfelöl.) És én mondhatom, még pedig közvetlen tapasztalatból — hiszen talán nem teszek oly kijelentést, a mely provokál bárkit, hiszen megnyugtató kijelentéseket akarok tenni — mondhatom, hogy egy német kormány sincs ezekkel összeköttetésben s a legtávolabb áll tőlük épen a porosz és a berlini kormány. Ezt mondhatom egész határozottan és egész pozitivitással. (Tetszés jobbfelöl.) Hát igen, én nem látok semmi okot arra, hogy attól a politikától, a mely a monarchia külpolitikájának gerincze, a mely Európa békéjének egyik nagy piveau-ja, Magyarország eltérjen, vagy annak minden irányban hatályos meleg támogatásából és az ehhez való

: ragaszkodásból legkisebb mértékben is engedjen. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelöl.) A mi a gazdasági viszonyt illeti, ott sok panaszt jogosultnak tartok. A német tarifajavaslat nehezíti a helyzetet és igen súlyossá teheti. A végén is azt hiszem, Németország magát az egész világ gazdasági közösségéből ki nem szakithatja. A politikai benső viszony is szenved a gazdasági háború alatt. Benső szövetség méltán követel konsziliánsságot és előzékenységet. Áttérek a beszéd személyes részére, (Halljuk!) mert habár ez a téma igen hálás volt arra, hogy a képviselő ur bizonyos éllel tegyen fejtegetéseket, de az nem volt neki elég pikáns; nem, kellett egy sokkal pikánsabb téma. Azzal találkoztam itt, a mivel már egyszer találkoztam. A t. képviselő urnak — én is jó értelemben mondom, mint a hogy ő tegnapelőtt a legnagyobb vád mellett mondotta ezt ón rám — egy nagy kedvtelése van. Egész modora, egész előadása, a mint őszintén elismerem, egyenes, nyilt és határozott; de a politikai diskuszió terén neki kedvtelése — és ebben művész — jó értelemben veszem — cseleket vetni. (Derültség jobbfelöl.) A t. képviselő ur pedig emlékezni fog rá, hogy egy ilyen cselvetéssel már tavaly és talán épen ilyenkor igen furcsán járt. (TJgy van! jobbfelöl.) Ezen a téren én találkoztam, én szembeálltam vele és hogy nem én estem bele a csapdába, nem én estem a verembe, azt mindenki tudja. (Derültség jobbfelöl.) Egy ilyen fajta cselvetéssel találkozom a képviselő ur tegnapelőtti beszédében is. A t. képviselő ur t. i. azt mondja nekem, hogy mondjam meg: szakítottam- e a múlttal vagy nem ? És az ő benső barátja, Beöthy Ákos (Derültség jobbról) t. barátom, ezt most megrepetálta. (Derültség jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur: miért nem vettem föl ezt programmomba ? Engedelmet kérek, azt vettem fel, a mit kötelességszerüleg jónak láttam felvenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt a programinot én elmondtam most már közel három esztendeje. Miért nem tetszett engem akkor kérdezni? (ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) Miért csak most, három esztendő után lett kíváncsi a t. képviselő barátom ? Miért nem akkor állott fel? Miért nem akkor mondotta: szerintem hiányzik valami abból a programúiból; nincs benne, vájjon a miniszterelnök ur szakitott-e a múlttal vagy sem. A t. képviselő ur most tér erre vissza, három év után. (Derültség jobbról.) És ebben kettős czélzat van : először engem akar sarokba szorítani, (Halljuk! Halljuk!) gondolván, akárhogy felel ez a miniszterelnök, barátai közül vagy az egyik, vagy a másik rész fog rá megneheztelni, (Tetszés jobbfelöl) őt pedig sarokba szorítom. S milyen gaudium lesz, milyen nagy vicz lesz, milyen juhé lesz, ha a miniszterelnök nem tud felelni, vagy kitér a kérdés elől. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Hát felelek. A. t. képviselő ur, majd Beöthy Ákos t. barátom ezt a kérdést azután még erősebben kihegyezik és azt mondják egész j)reczizen: mondjam meg van-e rendszerváltozás vagy nincsen ? Ok azt mondják, hogy nincsen, s kérdik, mondjam meg én. A mi először a rendszerváltozást vagy átalakulást illeti, mindenekelőtt nem vagyok egészen tisztában azzal, vájjon Rakovszky képviselő ur csakugyan lát-e vagy nem lát változást. Mert ha. lát, akkor igen sok abból, a mit mondott, összedől, s nem áll meg; és ha lát, akkor meg miért kérdezi ? Azonban a t. képviselő ur, mert neki ugy tetszik, lát ilyen átalakulást, mert szerinte hiányzott, hogy a trónbeszéd nem mondta meg, mekkora átalakulás történt, hogy a trónbeszéd erről hallgat. 0 tehát látja és hibául .rója fel, hogy azt a trónbeszéd nem emliti, a minek igen egyszerűen az az oka, hogy ez megnyitó trónbeszéd volt, mely tehát a jövővel foglalkozik, s nem a múlttal. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik trónbeszédben, mely bezáró trónbeszéd volt, s ennek a mostani trónbeszédnek „idejét megelőzőleg egy hónappal mondatott el O felsége által, benne volt — csak a t. képviselő ur olvassa el, — még pedig óvatos és okos szavakkal, de benne volt. Rakovszky István: Nagyon is okos! Széll Kálmán miniszterelnök: Nekem pedig, engedelmet kérek, kötelességem prudensnek lenni. (Nagy zaj a baloldalon.) Rakovszky István: És czirkumspektusnak! (Zaj a baloldalon!) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez kötelességem és mint a hogy a szentírás mondja, . . . . (Zaj balfelöl) ez a czirkumspektusság t. kép-