Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

240 '!$• országos ülés 1901. június 18-án, kedden. zácziót nyújtson annak az embernek, ha az ártatlanul volt büntetve ? Talán ez is magától értetődik ? Barta Ödön : Hát a beszámítás kérdése'? Szalay Károly: Nem tudom, magától értetődik-e az is, hogy a rendőri büntető eljárás is kontempláltatok-e, vagy nem ? Mert én nem tudom határozottan megérteni, hogy a büntető eljárásban is két egybehangzó határozat ellen fellebbezésnek helye van-e, vagy nincsen-e ? Én azt hiszem, hogy nincsen, mert a 22. §. melyet az igen tisztelt miniszter úr tegnap felolvasott, világosan azt mondja, hogy a felebbezós korlátozására való tekintettel törtónt a szabályozás. Miután ez a második czím, mely a rendőri bíráskodásról szól. azon általános szabály alól, hogy két egybehangzó határozat ellen felebbezés nincs, kivételt nem statuál, azt kell hinnem, hogy az kontemplálta/tik, hogy rendőri büntető ügyben sem lehet a másodfokú határozatot megfelebbezni. Annál inkább kell ettől tartanunk, mert még egy intézkedést tartalmaz ez a 22. §. tudniillik azt, hogy akkor, a mikor a. rendőri büntető eljárás részleteire nézve intézkedni fog a miniszter úr. akkor nem szükséges tekintettel lennie az egyes törvényekben eddig szabályozott eljárási módra. Árról, hogy micsoda álláspont az, hogy rendelettel törvényt lehessen megváltoztatni, majd később talán egypár szóval meg fogok emlékezni. Most csak azt szeretném tudni, vájjon nekem van-e igazam, a ki ebből a törvényjavaslatból azt olvasom ki, hogy kihá.gási ügyekben sem lesz két egybehangzó határozatnak helye, vagy pedig nem. Ha nekem van igazam, hogy csakugyan ez szándókoltatik, akkor a t. miniszterelnök vírnak, a ki, mint tegnap említette, ex asse ismeri a közigazgatást, figyelmébe ajánlom, hogy elhiszi-e a t. miniszterelnök úr azt, hogy annak a főszolgabírónak és alispánnak kihágási ügyekben hozott határozata két határozat? (Halljuk! Halljuk!) Papiroson kettő, lényegileg azonban eg}" ós ugyanaz. Megmondom, hogy miért. Azért, mert bizonyára nem egyszer méltóztattak látni az akták között bizonyos titkos jelentéseket, a mikor a főszolgabíró nem az ítélet indokolásában, hanem külön jelentésben mondja meg azt, hogy ezt miért tette így ós így. Széll Kálmán miniszterelnök: Kihágási ügyekben ? Szalay ' Károly: Kihágási ügyekben! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem exisztál! Szalay Károly: Bocsánatot kérek, ha nem hiszi a t. miniszterelnök úr, majd szerzek egyet ... Széll Kálmán miniszterelnök: Jó lesz! Szalay Károly: ... hol világosan ki volt mondva az, hogy azon indokain felül, a melyeket ő az ügyben előadott, még ezen indokai lennének, a melyeknél fogva kéri, hogy helybenhagyják a határozatot. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez prívative, levélben történhetett! Szalay Károly: Bocsánat, azt mondta a t. miniszterelnök úr az elébb, hogy ilyent még nem látott, most meg azt mondja, hogy tehette. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam, hogy teheti! Azt mondtam, lehetnek visszaélések, de a törvény szerint az ilyesmi nem lehetséges. (Úgy van! jobb felöl.) Ez pedig megáll, ha három fórum lesz is! Tehát nem áll meg a képviselő úr példája! Szalay Károly: Megáll az, t. miniszterelnök úr! De ne méltóztassék se békétlenkedni, se rossz néven venni, ha én most mégjobban erősítem és azt mondom, hogy ezt a harmadfokú határozási jogot meg kell tartani, akkor ez annyit jelent, hogy a t. miniszterelnök úr eljárásában jobban bízom, mint a saját magam által választott, és ma már meglehetősen korrumpált közigazgatási közegekben. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalán.) Hát van még ebben a javaslatban egy olyan itézkedés, a melyet legalább ón részemről lehetetlennek tartok: mert az vagy felesleges, vagy, ha nem tartatik feleslegesnek, akkor azt a czólt, a melynek szolgálnia kellene, soha el nem éri. Ez az intézkedés, a mely furcsaságában mindenesetre unikum, az, hogy az ellen a büntetőparancs ellen, ha én magamat az elsőfokú hatóságnál nem védelmezhettem, az esetre, ha bűnösnek tartom magamat, a büntetés mérvére nézve felfolyamodással, tehát jogorvoslattal élhetek. Tessék nekem megmondani, hogy mi ez? Van-e ennek értelme? Hiszen a büntetés kimérése az enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelésétől függ.^(Úgy van! a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Ez a beszámítás kérdése! Szalay Károly: Igenis, ez a beszámítás kérdése. Már .most minek alapján fogja az a felsőbb hatóság mórlegelni azt, vájjon helyes-e, vagy nem az a büntetés, a melyet reám kikiszabtak? Ennek a beadványnak az alapján, a mit ón beadtam? Mi alapja lesz annak? Egyszerű állítás. Tehát szemben a hatósági határozattal, helyt fog adni az ón egyszerű állításomnak? Ez képtelen álláspont. Itt az I önkónykedésnek, a.kedvezósnek, vagy ellen--