Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-711

88 711. országos ülés 1901. május 17-én, pénteken. lalatoknak tekinthetők-e vagy sem? Én a t. háznak figyelmét csak arra a körülményre kívánom felhívni, hogy bárki olvassa végig a nomenklatúráját azoknak az iparágaknak, melyek az 1. §-ban fel vannak sorolva, látni fogja, hogy tulajdonképen ez az iparnak majdnem összes ágazatát kimeríti, és hogy köztük számos olyan iparág van, mely az állammal semmi érdekkapcsolatban nincsen; míg azon kedvezmények, a melyek a törvényjavaslatban elősoroltatnak olyan természetűek, hogy azok, ha már egyszer megakadtak, további alkalmazásuk terén favorizálásra, vagy hátrányban részesítésre alkalmat nem igen szolgáltatnak. Nem látom tehát fenforogni a függési viszonynak oly mértékét, mely indokolttá tehetné azt, hogy az ipari vállalatok túlnyomó nagy többsége kizárassék a képviselőházból, akár van szállítói viszonyban az állammal, akár nincsen.)<Ennek folytán bátor vagyok javaslatba hozni, hogy ezen szakasznak harmadik bekezdése után a következő kiegészítés vétessék fel: »Az 1899 : XLIX. törvényczikkben megállapított kedvezmények igénybevétele állami segélyezésnek nem tekintik, de az egyszer megállapított kedvezmény a vállalat előnyére többé nem módosítható.* Ez tehát a favorizálásnak a módját kizárná. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Két módosítvány adatott be, az egyik Scitovszky János képviselő úr részéről, a másik gróf Tisza István t. képviselő úr részéről. A mi az elsőt illeti, a törvényjavaslatnak az a czólja, hogy a szövetkezetnek a fejlődését akár az iparosok, akár valamely más osztály körében szerveztetnek azok, akár ipart, akár mezőgazdaságot folytainak, a maga részéről támogassa azáltal, hogy ha azon iparszövetkezeteknek, létesülésére szükséges különös segély, és azt a kormány megadja, az a. segély, ne tekintessék szubvenczionak. Természetesen ezt fixirozni kell bizonyos összegben, mert nem lehet a törvényhozás feladata, hogy itt túlnagy segélyezések, — bár szövetkezeti czélokra adatnak — ne tekinttessenek, üzleti viszonynak. Itt azonban csak a kis szövetkezetekről van szó, a melyeknek hivatása a kisemberek sorsán és helyzetén javítani és szépíteni, A törvényjavaslat 6000 koronát állapított meg. Nekem nincsen kifogásom az ellen, hogy ez 10.000 koronára emeltessék, mert végtére ez mégsem oly nagy összeg; ele 10.000 koronán felül semmi esetre se méltóztassék menni, mert akkor nem volna elérve a törvénynek a ezélja. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a másik módosítást illeti, a törvény ad bizonyos iparoknak akkor, mikor azok alapíttatnak kedvezményeket. Azok a kedvezmények a miket a törvény ad, tulajdonkópen nem nevezhetők segélyeknek; ámde a törvényben van egy bizonyos sorozata a kedvezményeknek, a kedvezmény mértékére nézve például az adómentesség stb. bizonyos latitüdöt engednek ós a melyek nem megadandók, hanem megadhatók ós így itt kétségtelenül a segélyezésnek momentuma bele játszhatik a kérdésbe. En, ámbár ennek tudatával birok, mégis, mert szivemen hordom Magyarország iparának ügyét és kívánom, hogy az iparfejlesztésnek minden eszköze a leghatályosabban ós a legkiterjettebb módon alkalmaztassók, az iparfejlesztés nagy fontosságánál fogva, magam részéről ezt a módosítást elfogadom. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Természetesen csak azzal, a mi benne van, hogy az alapításkor megadott kedvezményi} nem szabad többé megváltoztatni, mert ez a garanczia arra nézve, hogy függési viszony ne jöjjön létre. (Helyeslés a jobb és baloldalon. Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Magam részéről gróf Tisza István módosítványának lényegével egyetértek, kifogást ellene nemcsak nem teszek, de magam részéről meg is szavazom. A Scitovszky János t. képviselőtársam által benyújtott módosításra, nézve van egy kis megjegyzésem. Ha az a szövetkezet, t. képviselőház, a mely 10.000 korona állami hozzájárulást kap, azon kivűl évenként 10.000 korona, segélyt kap, kivétetik, akkor ezzel a szöveggel Magyarország összes szövetkezetei ki vannak véve, mert ennél magasabb hozzájárulás, iletőleg segélyezés alig remélhető szövetkezetnél. Nincs kifogásom az ellen, ha megszavazni méltóztatnak, egyszerűen abból az okból és azon az alapon, met mindnyájan ismerjük a szövetkezeteknek ez idő szerint •— ezt a szót aláhúzom — teljesen hasznos működésót és azt a gyümölcsöző, eredményes munkálkodását a melyet mindnyájunk szívből istápolunk. De, t. képviselőház, ne méltóztassék elfeledkezni azokról a kifogásokról, a melyeket annak idején, a mikor a szövetkezetekről szóló törvényt tárgyaltuk, ezen padokról felhoztunk, és a melyek a kormánytól való nagy függési viszon3'át ezen szövetkezeteknek bebizonyították. Jövendőre mi lesz ezeknek a szövetkezeteknek a sorsa, ós különösen nem fognak-e ezek a szövetkezetek, mint hatalmas szervezett kortestestületek felhasználtatni a kor-