Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-711

711. országos ülés 1901. május 17-éu, pénteken. 81 hogy »tartós, vagy állandó« : az csak nem definiczió ! Ebből nem következik, hogy az üzletnem milyen kategóriái értetnek alatta, csak az, hogy idő tekintetében milyen: tartós, vagy állandó-e. Már pedig azt a képviselő úr ép oly jól tudja, mint én, hogy egy nem tartós és nem állandó üzleti viszonynyal ép olyan függést lehet csinálni, mint egy tartós, vagy állandóval, sőt annál nagyobbat is. Én csinálhatok egy üzletet, a mely csak 24 óráig tart, és ez nagyobb függést támaszthat, mint egy 30 esztendős. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék azt mondani, hogy ez az 1875-iki törvény ellenére van, mert hogy kihagytuk a »tartós« és »állandó« fogalmakat, ez ennek a törvényjavaslatnak csak előnye. Előnye határozottan, mert egy kaput csuk be, egy jogosulatlan kaput, a melybe bementek azok, a kik azt mondták, hogy az ő üzletük nem tartós, nem állandó. Egy indeíiniált terminus technikust használt az 1875-iki törvény, mely még nagyobb bizonytalanságot idézett elő. Megengedem, hogy ez talán szigorú, de nincsen a törvény szelleme ellen. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy miért teszi a törvény, hogy először is kategorizál egyén és társulat között, másodszor kategorizál társulat és társulat között. Gondolom, jól fogtam fel. Polónyi Géza: Úgy van! Úgy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Az üzleti viszony ebben a törvényben részben definiálva van, részben nincsen definiálva abban az értelemben, hogy ott sincsen kimerítve talán az üzleti viszony fogalmának egész teljessége minden izében, de mégis meg van jelölve. Mert azt állítom, hogy az üzleti viszony minden egyes vonatkozásában, applikácziójában, a gazdasági élet kaieidoszkopszerűleg változó viszonyainak minden forgalmára nézve, nincsen ember, a ki azokat definiálhatná; ez lehetetlen. Azokat majd az élet fogja definiálni. Az egyesre itt taxatíve meg van mondva, hogy miféle üzlete inkompatibilis : szállító, vállalkozó, bizományos^ közvetítő, bérlő, bérbe vevő, et sic porro. És ez nagyon helyes. Tehát a mi ezen túl van, az nem üzleti viszony, (Ellentmondások balfelöl.) ha csak nem stabilizál, egy olyan természetszerű függési viszonyt támaszt, nexust kormány és nem kormány között, melyet ezen fogalmak teljessége szerint mégis üzleti viszonynak kell tekinteni. Hogy miért applikáltatott ez a társulatokra? Egyszerűen azért, mert a részvénytársaság és a közkereseti társaság — ós most általában beszélek, eltekintve attól, hogy pénzintézet-e, nem pénzintézet-e, ipari, vagy KÉFVH. NAFIÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. kereskedelmi-e, — már a maga természeténél fogva sokkal több olyan nexusba jöhet a kormán ynyal, mint a mi az egyesre nézve az 5. §. 1—6. pontjaiban fixirozottan meg van állapítva. Én mint egyes, alig köthetek másfajta üzleteket, mint a milyen itt meg van mondva. De ha én kereskedőczég vagyok, vagy közkereseti társaság, akár pénzintézeti, akár ipari, akár kereskedelmi: üzleti körömnél fogva több üzleti viszony fejlődhetik köztem és a kormány között, mint a mennyi itt taxatíve fel van sorolva. Ezt mondom arra vonatkozólag, hogy külön vannak felsorolva az egyének, és külön a társulatok. A mi a társulat és társulat közötti különbséget illeti, ne mondja a képviselő úr, hogy ennek az éle a kereskedelem ellen van intézve. A törvény azt mondja, hogy az ipari társulatok ós mezőgazdasági társulatok, de különösen az ipari társulatok inkompatibilitása az egytől ötig való pontra szoríttatott, és helyesen, azért, mert ezen társulatoknak természete, rendeltetése, feladata, üzletében való foglalkozása eminenter ós par exszellánsz ezekre szorítkozik; a mi azontúl van, az már oly csekély köre lehet az érintkezésnek a kormánynyal, hogy ezt a törvén}- negligálja. A többi társaságoknál, főleg a kereskedelmieknél, nemcsak szállítás, bizomány, közvetítés, hanem igen sok más fajtája az üzletnek fordulhat elő, melyet a törvény nem akar megjelölni. Már most azt mondja a képviselő úr, hogy itt van azután a baj. Én, gondolom, logicze összeszedem annak a savát, a mit a t. képviselő úr mondott. Polónyi Géza: Csak a lényegét nem látja ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen a lényegéről beszélek épen, csakhogy a sallangokat hagyom el. Azt mondja a képviselő úr, hogy épen abban van a baj, hogy a többi üzletek, melyek itt nincsenek definiálva a közkereseti társaságokra nézve, konfúziót csinálnak. Valaki tudva, nemtudva belejöhet az inkompatibilitásba a nélkül, hogy í sejtelme volna róla. És mesél a képviselő úr eseteket, hogyan jöhet egy budapesti intézet inkompatibilitásba, ha valami kolozsvári nexusa folytán itt valamit eszkomptál. Ezeket a per mops, par ricochet előállítható üzleti viszonyokat, azokat az apró-cseprő, mindennapi dolgokat az élet klarifikálni fogja. Ha például a zsebemben van tíz kupon ós azt én beváltom egy banknál, semmiféle biró nem fogja üzleti viszonynak tekinteni, ha különben nincs viszony az illető és a kormány között. Ha én nekem van például egy czukorváltóm, vagy dohán}'váltóm esedékes,, vagy mit én tudom.