Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-711
82 711. országos ülés 1901. május 17-én, pénteken. ilyen mindennapi dolgok, és oda megyek az intézet fizető-asztalához és az intézet azt a dolgot elvégzi a nélkül, hogy tudna róla a kormány, a nélkül, hogy ebből csak a legkisebb viszony is támadna, vagy ha beváltok egy éheket, vagy egy postautalványt; ezt üzleti viszonynak a bíró józan észszel nem fogja mondani. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Hiszen ha odáig megy a képviselő úr, akkor azt is mondhatná, hogy a vasúti bérletjegy, a melylyel a képviselő úr utazik, vagy ha bérletet vesz az operában, ez is üzleti viszony! Hát ezeket a dolgokat, a forgalomnak ós érintkezésnek ezen apró-cseprő eseteit, hol intencziószerűség nincsen, nem lehet üzleti viszonynak, tekinteni. Mert a törvényben mindenütt ki van emelve az intenczió, az eltökélt szándék, az a momentum, hogy valaki üzleti öszszeköttetésbe akar lépni a kormánynyal. A törvény a függést, az előnyökben való részesedést zárja ki, és a hol ez a momentum <dő nem áll, semmiféle biró nem fog inkompatibilitást belemagyarázni. Azért még sem lehet mondani, hog}^ tegyünk más kifejezést és taksáljunk ; mert nem lehet más kifejezést tenni. Nincsen olyan kodifikátor a világon, a ki az üzleti viszonyt minden olyan vonatkozásban, melyet a törvény szigorúan tilt, ki tudna, meríteni. Mert ha kimerítené, épen olyan hibába esnék, a mit egy' másik dologra nézve a képviselő úr felhozott, hogy tudniillik túlságosan taksálna. A kontradikczió, melyet felhozott, nem bizonyít semmit. Mert mikor azt mondja a törvény, bog}' az nem üzleti viszony, mikor belép egy szövetkezetbe a kormány, a,z nem kontradikczióképen van mondva,, hanem arra az egy esetre van szorítva, hogy tudja mindenki. Lehetnek ilyforrna dolgok, a melyeket az élet felvet, a melyeket azonban a biró objektíve, okos és helyes magyarázattal el fog tüntetni. Hogy ha a képviselő úr fürdőbe megy és elmeg3 T az Eszkompt Bankba és ott a Safe depositba beteszi a kincseit, vagy beteszi a pénzügyminiszter ; ezt nem fogja üzleti viszonynak deklarálni. senkisem. Hát odáig ne tessék menni! (Zaj.) Elnöki Ne méltóztassék diskurálni t. képviselő urak! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Engem máskor, t. ház, nem zavar a konverzáczió, de ebben a perczben zavar. Rögtön le fogok ülni, akkor tessék a konverzáczió fonalát felvenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy beleeshetik ebbe az inkompatibilitásba akármily intézet felügyelője, vagy választmánya tagja, inkompatibilissé lesz a nélkül, hogy tudná, vagy sejtené. Gj'akorlati ember vagyok, két intézet ólén állottam közel húsz esztendeig, és mint a t. képviselő úr talán személyes tapasztalatból is tudja, nem szinekurát viseltem ott, hanem dolgoztam, úgyszólván megteremtettem azokat az intézeteket és én voltam vezetőjük. (Igaz! Úgy van!) Mondhatom., hogy nem voltam inkompatibilitásban, mert nem voltam függésben, nem forgott fenn szerződési viszony az állammal. De én, a ki a két intézetet vezettem, és a ki alatt állottak azok, a kik a napi dolgokat közvetlenül végezték, tudom, hogy ha a kormánynyal valami üzleti, viszonyt statuáló eset előfordul, ha csak nem olyan, a miről az elébb szólottam és a mely egyáltalán nem alkot üzleti viszonyt, mint például egy checrae beváltása, — én tudom, ós tudja az a, vezető igazgató, a vezető elnök, és tudja minden ember, — mert eZek a dolgok nem egy óráról a másikra, hanem hosszasan, ós mindenesetre a, figyelmet felébresztő idő alatt történnek, — hogy melyek a,zok az üzleti viszonyok, a melyeket a törvény, bár mily tágan magyarázzuk is. stabilizál, ós hogy az ily apró-cseprő dolgok ide nem tartoznak. (Helyeslés.) A t. képviselő úr aggályai az életben elfognak enyészni, a törvény mindent eltilt, a mi czóljával ellenkezik, minden előnyt, kedvezményt, mihelyt ez oly dolgot statuál, a mely függésbe hozza a képviselőt, s az aprócseprő dolgok nem tartoznak ezek közé. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Köszönettel fogadom a felvilágosítást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István: Néhány szóval óhajtom indokolni indítványomat, a mely egyenesen a t. miniszterelnök úr előadásához kapcsolódik. (Halljuk! Halljuk!) Igen helyesen jelezte a t. miniszterelnök úr azokat az okokat, a melyeknél fogva a 11. pontnál különbség tétetik mezőgazdasági ós iparvállalatok ós egyéb kereskedelmi társaságok között. Én tehát ugyanazon indokokat nem ismétlem, egyszerűen konstatálom azt, hogy a mint a 11. pontnál szükséges, a 9. pontnál is ugyanez a disztinkczió megteendő az egyéni czégekre vonatkozólag. Az egyéni czég is, a mennyiben kizárólag mezőgazdasági, vagy kizárólag ipari foglalkozással, tehát termeléssel foglalkozik, ugyanazon inkompatibilitási pozicziók alá esik, mint a részvénytársaságok, a melyeknek ügykörére ezek a diszpozicziók kiterjednek. Minden további indokolás nélkül tehát bátor vagyok következő raódosítványt elfogadásra ajánlani. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.)
