Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-710

710, országos ülés 1901. május 15-én, szerdán. 61 az ellenkezőjét, hogy az nem inkompatibilis azért, inert ezt nem tartom vállalkozásnak. Tessék elolvasni a szakaszt, nem nekem adni ezt a tanácsot, mert én nemcsak elolvasom, hanem fel is olvasom. A b) pont így szól: (olvassa): »A ki a kormány részére szállít, ha a szállítás csak egy évre köttetett, ós az összes, a kormánynyal szemben vállalt szállítás, vagy szállítások ára 10.000 koronát meg nem halad. c) pont a vállalkozóra, a kinek szerződése egy évnél hosszabb időre nem szól és az összes vállalkozásaiért járó egész fizetés a 10.000 koronát meg nem haladja.« Mondja meg nekem t. képviselőtársam, mit fizet azért a honvódlóórt az a vállalkozó? Nem fizet semmit. Sem 10.000 koronát, sem kevesebbet. Én csak azért hoztam ezt elő, mert a t. képviselő úr az árkérdéssel kapcsolatban ezt a honvódló kérdést is felvetette, de mindjárt felszólalásom elején megmondottam, hogy ez nem illik-ide semmi képen, mert sem nem vállalkozó, sem nem történik érte semmi néven nevezendő fizetés, sem ö nem kap, sem ő nem fizet. A mi pedig a másik dolgot illeti, abban igaza, van a t. képviselő úrnak, hogy visszaélés történhetik. Ha visszaélés történik, és a 100.000 koronás dolgot 10.000-re limitálják le, hogy elérjék ezt az árt, akkor igaz, a törvény kijátszatott. De ez valóságos bűncselekmény, egy visszaélés, úgj a kormány, mint a képviselő részéről, ez olyan graváló kriminalitás, hogy azt mégsem lehet feltenni, és ebből a szemjDontból ezt a 10.000 koronát bírálat tárgyává tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk, t. ház ' Lukáts Gyula jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. képviselőház' Az 5. §. az a kritikus szakasz, a melyről azt mondották, azt hirdettek a politikai jósok, hogy nagy harczokat fog felidézni a házban. Kellemes meglepetésemre azt látom, hogy ezek a harczok nem itt e házban, hanem a Lloyd-ópület barátságos termeiben folynak le. Gr. Apponyi Albert: Legyen szerencsénk! (Derültség.) Rakovszky István: Ez ellen nekem csak az a kifogásom van, hogy a levegő nem oly jó, mint itt, különben a legkisebb kifogásom sem volna ellene, bár elismerem, hogy közjogi szempontból ez egy kicsit emlékeztet az ex-lex idejére, noha közjogi következéseiben ez az eljárás nem visz oly messzire, mint amaz. ' Felhozattak itt az ellenzék részéről oly érvelések, a melyeknek egyik részében osztozom, tudniillik azokban, a melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam felhozott; a másik részét, a melyet dusth Gyula t. képviselőtársamtól hallottunk, magamévá nem tehetem, bár elismerem, hogy őt a legjobb intenczió A-ezette abban, egy intenczió, a mely engem is vezérelt: hogy ezt a, törvényt lehető legszigorúbban alkossuk meg. Hogy vannak e törvénynek hiányai, az kétségtelen; de ón ezen hibákat megbocsáthatóknak tartom, inert azon helyzet, a melyben a kormány van, igen élénken emlékeztet engem egy hasonló helyzetre, a melyben eg_y nagy miniszter volt 200 év előtt. A legnagyobb inkompatibilitások még nagyobbak, mint itt mutatkoztak Francziaországban Fouquet pénzügyminisztersége alatt, a mikor Fouquet Colbertet követte, a legelső dolga volt purifikálni és Colbertnek hivatott életrajzírója következőleg jellemzi ezt a kort (olvassa) : »Mindenekelőtt meg kellett tisztítani az új épület terrénumát. A kibontakozásnak nem kisebb akadályai az emberek, mint a dolgok. Azok ép olyan romlottak, mint az intézmények. Colbertnek tehát nemcsak új csapáson, de új emberekkel is kellett megindulnia,, tabula rasa-t kellett csinálnia minden tekintetben. Megtisztítani a közigazgatást tisztátalan elemeitől, kiverni annak kebeléből egy csomó kalmárt és megrettenteni a többit, ez a kiindulási pont«. Körülbelül ugyanazon helyzetben volnánk mi is itt. Egy ríj kiindulási pontot kell keresni ós ón ezt az új kiindulási pontot a jelen törvényjavaslatban látom lefektetve. Ezen 5. §-t azonban így nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert egyrészt túlenyhe, másrészt épen az az előnye hiányzik, a melyet az ón t. barátom Justh Gyula is említett, hogy nem mér egyenlő mértékkel. Az 5. §. altban a nagy hibában leledzik, hogy a mezőgazdaságot és az ipart ugyanegy megítélésben akarja részesíteni és szem elől téveszti azt, hogy egészen mások az alapfeltételei a mezőgazdasági üzemnek, s egészen mások az alapfeltótelei az ipari üzemnek. Míg az ipar, ha a nyers anyagoknak töméntelen sokaságát, nagy mennyiségét tekintem, majdnem határ nélkül tud produkálni addig, a míg zakatol a gép, s nincs feltételezve sem időjárástól, sem egyéb mellékkörülményektől, addig a mezőgazda oda van kötve földjéhez, s földjén a legintenzívebb gazdálkodás mellett sem tud egy bizonyos quantumon felül többet produkálni. Ezen quantumnak produkálása az ' időjárás által befolyasoltatik; ezen quantumot