Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-725
456 725. országos ülés 1901. június 28-án, pénteken. nem egyebütt is folyton éber figyelemmel kisérem az uzsora-ügyek állását, azokat nyilvántartom és szükséges utasításokkal ellátom a közvádló hatóságokat, hogy ott, a hol valóban uzsora vétség forog fenn, a bűnösök ellen az eljárás megindíttassék ós azok büntetésüket elvegyék. Bizonyos, hogy a bíróságok nem minden gabonaelővételt tartanak uzsora vétségnek, nem látják mindegyikben az uzsora vétség tényálladékát. De ez nem a bíróságok, vagy talán a kúria egyes tanácsai különböző felfogásának a következménye, hanem következménye az esetek különbözőségének, melynél fogva azok a törvény rendelkezése szerint nem állapítják meg mindig az uzsoravétsóg tényálladékát, mert a míg egy részről kétségtelen az, hogy a törvény szerint nem minden gabonaelővétel állapítja meg az uzsoravétség tényálladékát, másrészről az is bizonyos, hogy gabonaelő vétel alakjában is el lehet követni az uzsoravétseget. Ez a kúria álláspontja is. Még a képviselő úr interpellácziója. előtt, mert tudomásomra jutott, hogy némely vádlottak félmentettek, mások elítéltettek, a jogegység érdekében a kúria elnökéhez átiratot intéztem, a melyre ő válaszában a kúria álláspontját akként vázolta, hogy a kúrián a,z soha vita tárgyát nem képezte, hogy a gabonaelővásárlási ügyletek törvényesen köthetők uzsoravótsége nélkül is, de az sincs kizárva, hogy gabonaelővásá,r]á,s útján is elkövethető az uzsoravétsége. Midőn a kúria némely esetben fölmentő, más esetben marasztaló határozatot hozott, indokait nem elvont elvekből, hanem a konkrét eset körülményeiből merítette, mérlegelésével a bizonyítékoknak, és szem előtt tartásával különösen az 1883 : XXV. törvényczikk rendelkezéseinek. Már e törvény 1. §-a oda utalta a kúriát, hogy behatóan vizsgálva a személyi, vagyoni és a létezett árviszonyokat, állapítsa meg azt. vájjon az uzsora vétségével vádolt gabonavásárló nem használta-e fel vétkesen az eladó szorultságát, könnyelműségét, vagy tapasztalatlanságát és pénzét nem adta-e oly kikötések mellett, melyek a neki engedett túlságos vagyoni előnyük által az eladónak anyagi romlását előidézni vagy fokozni voltak alkalmasak, vagy nem voltak-e oly mérvűek, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozott. Egy további kérdés a törvény értelmében, hogy a gabonaelővásárlási ügylet nem köttetett-e csupán az uzsora elpalástolása végett. A mi a gabona uzsora tárgyában teendő törvényhozási intézkedéseket illeti, ón a kormány érdekelti tagjaival egyetértően már régebben foglalkozom egy törvény előkészítésével. Nemcsak tanulmányztattam a kórdóst, nemcsak tájékoztató adatokat gyűjtöttem a gabonauzsora és az uzsorának egyéb nemeire nézve is, melyek az ország különböző vidékein divatoznak, hanem több tervezet is készült, mely a kérdést különböző módon igyekszik megoldani. Ezek tartalmának ismertetésétől szabadjon ezúttal tartózkodnom; nem találnám csélszerűnek, hogy teljesen el nem készült tervezetet nyilvánosságra hozzak. Általában annyit mondhatok, hogy úgy nekem, mint a kormánynak általában szándóka ezen kérdést oly megoldást felé vezetni, hogy egyrészről minden tisztességtelen üzletnek alaposan és gyökeresen eleje vétessék, másrészt a forgalomnak az a szabadsága, a mely nemcsak a vevőknek, hanem az eladóknak is érdekében áll, megóvassék. Épen az a körülmény, hogy több oldalú jogos igéiryek elégítendők ki, teszi a kórdós megalkotását nehézzé. Végűi szabadjon még azt is megjegyeznem, hogy a kormány tudja azt is, hogy az uzsora ellen szocziális és közgazdasági eszközökkel is lehet küzdeni, és kötelességének ismeri, hogy ezeket a kínálkozó eszközöket a lehetőség határai közt igénybe vegye. Kérem ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Major Ferencz: T. ház! Interpelláczióm azt czélozta, hogy a gabona-uzsorára a kormáiryzat figyelmét felhívjam. Minthogy a t. miniszter úr előadásából azt látom, hogy ő ezt az ügyet komolyan tanulmány tárgyává tette ős a lehetőségig intézkedni akar. sőt a törvényjavaslat már kodifikáczió alatt is áll, én a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úr válaszát: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Következik az igazságügyminiszter válasza Szalay Károly képviselő úr interpelláeziévjára. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Szalay Károly képviselő úr a következő interpellácziót intézte hozzám : »Szándékozik-e a miniszter intézkedni, hogy a szolgálati pragmatikát tárgyazó anynyiszor sürgetett törvényjavaslat legalább a jövő országgjmlés első ülészakában benjuijtassék ?« Szabadjon az első kérdésre megjegyeznem azt, hogy a szolgálati pragmatika benyújtása általában nem hozzám tartozik. A mint azonban az interpelláló képviselő úrnak az interpelácziót kisérő beszédéből kivettem, ő a bíróságokra nézve kívánja a szolgálati pragma-