Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901 legmagasabb bíróságnak ilyen politikai bírás­kodással való túlterheltetése azon bíróság tekin­télyének, munkaképességének, elfogulatlan­ságának és pártatlanságának rovására esnék. En tehát helyeslem azon eszmét, hogy egy zsűri és pedig parlamenti zsűri Ítéljen. Azon­ban ha ezt elismerem, akkor tisztelettel kér­ném, méltóztassék igazán oly bíróságot alkotni, a mely a zsűri szervezetének, rendszerének, jellemének, irányának és a zsűriről táplált min­den hagyományos, tudományos ós gyakorlati felfogásnak megfelel. De mi az, a mit itt be méltóztattak nyújtani ? Azt hiszem, hogy nagyon érdekünk­ben állana, hogy megóvjuk azt a régi fogal­mat és azt a régi mondást, hogy a magyar nemzet a jogászoknak nemzete. Azt hiszem, hogy nagyon érdekünkben állana, hogyha ezt a hírt csak részben is meg akarjuk óvni, hogy ezt a javaslatot olyan mélyen elrejtsük a tit­kos archívumok zugába, hogy ezt az ország­ban ne nagyon olvassák, de legkevésbbé vegyen a külföld erről tudomást. Mert ha volt valaha javaslat, mely egészében ós részletei­ben valami rendkívüli idétlen szörnyszülött, akkor ez a javaslat az, a mely itt a t. kép­viselőház asztalán fekszik. Már magában az, hogy csinál e javaslat egy, nem itélő bíró­ságot, hanem egy itélő bizottságot, a melyet igen helyesen nem is mer bíróság névvel ellátni; maga az, hogy hogyan alakítja, meg a bíróságot, hogyan bíráskodik ez a bizott­ság : élő szó után-e vagy akta után, továbbá, a jogorvoslati rendszert hogyan állapítja meg, hogy az nem biztosítja a teljes alakszerűsé­get : mindez a legnagyobb aggodalmat képes felkelteni. Hogy a részletekbe menjek, a zsűrinek az az alapja, hogy a társadalomnak bizoiryos köz­tudatát átvigye a jogszolgáltatásba. Ezzel függ össze az, hogy a szakbiróság mellé a laikus bíróság intézményét vették be, és ezzel függ össze az is, hogy bár a törvények alapján, de mégis a lelkiismeretnek ós a meggyőződésnek legtágabb keretében ítélhetnek az illetők, a nélkül, hogy ítéletüket indokolni tartoznának. Már most, hogy gondoskodik róla a társada­lom, hogy ez a köztudat megnyilatkozzék a bíráskodásnál? Nem tesz úgy, mint ez a ja­vaslat, hogy tudniillik az esküdteket kinevezi, hanem igenis belevonja az egész nagy társa­dalmat, ós habár ismeri a szelekczió intézmé­nyét, de ezt a szelekcziót az embereknek ezrei ós százezreiből összeállított törzskönyvből esz­közli, változatossággal az idők folyamán, több izben, ós megengedi, hogy az illető terhelt feletti ítéletben a nagy társadalom meggyőző­dése és annak lelkiismerete nyilatkozzék meg. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. . junhis 2fi-án, szerdán. 417 Mit látunk itt? Itt be akarják hozni a zsűri intézményét. Már most nem a parlament ítél az illető felett zsüriszerűen, hanem — az in­dokot nem tudjuk, hogy miért, az itt megvi­lágosítva nincsen — a képviselőháznak elnöke kinevez nyolczvan embert az ítélkezésre. Hogy miért nem az összes tagok közül sorsolnak ki, miért nem az összes tagoknak van megadva ez a joguk, miért történik, hogy itt egy külön augurok osztályát állítják fel a parlamentben, hogy itt az illető időszakban nyolczvan ember járjon-keljen büszkén ós délczegen, a ki bírás­kodik nem idegenek, de ugyanazon testület tagjai felett: mindez megokolva nincsen? Másrészt mit látunk? Hogy folyik a bí­ráskodás? Azt lehetne mondani, hogy ez utó­végre csak formai dolog. De az esküdtszéki eljárás megadja a bíróságnak azt a módot, hogy az a legteljesebben alkothassa, meg a meggyőződését az élő szónak ereje után, a közvetlen tapasztalatok alapján és úgy. a hogy közvetlen benyomásait megnyeri az ügyről. De ez a javaslat nem azt teszi. E bíráskodási mód valami egészen új. Azt hiszem, hogy erről példát nem igen fog venni semmiféle czivili­zált ország, vagy parlament. Mert mit mond? Ázt mondja: az itélőbizottság előtt bizonyíté­kok felvételének helye nincsen. Vagyis a tanú­kihallgatás, a bizonyítékok közvetlen megnyi­latkozása nem azok előtt történik, a kik ítél­nek, hanem történik az állandó bizottság előtt, mely csak előkészíti az ügyet. Azt lehetne mondani, hogy ez is helyes a maga nemében, hogy vegye fel először a.z ügyet az állandó bizottság, ha ugyan ez oly fórum volna, a mely nem tartozik az ügyet okvetetlen az itélőbi­zottság elé vinni, hanem előbb megnézi, hogy vájjon a vádnak van-e helye, vagy nincsen. De nem ilyen bizottságot alkot e javaslat, ha­nem felvéteti a vizsgálóbizottság által az ügyet és azt mondja: most pedig, esküdt urak, jöj­jetek össze, ti fogtok ítélni, de nem fogtok kihallgatni tanukat, nem fogtok bizonyítékokat felvenni a saját, szükségletetek szerint: ezt már teljesítette az állandó bizottság, nektek az a kötelességetek, hogy ítéljetek. Ez a má­sik nyilvánvaló helytelenség és képtelenség. Annak semmi nyoma nincs, nem is tudom, hogy miért szorítja meg a javaslat ennyire az itólőbizottságot, a mely rendkívüli nagy horderejű dolgok felett ítél. Hogy ma, a szó­beliség, a nyilvánosság világában miért szo­rítjuk arra e bizottságot, hogy Írásból ítéljen, erre sem a t. előadó úr, a ki most nem. is űl a helyén, sem a képviselőháznak egy tagja sem adott feleletet. Az egész dolog úgy látszik és úgy tűnik elő, mintha azt álmában fogal­mazta volna valaki. Azt mondja a javaslat: 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom