Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-724
418 724. országos ülés 1901. június 20-än, szerdán. az állandó bizottság gyűjti össze az anyagot I és a zsűri Írásból ítél. Ez, nem mondom, hogy egy kihágása ügyben, a melyben mint látjuk, még a büntető parancs intézményét is megalkották, mint valami szellemes, a rendes eljárástól eltérő dolgot, meg nem állana helyét; hanem rendes instituczió körében, a hol egy mandátum elvesztéséről, a hol zsüriszerű titkos szavazásról van szó, a melyet indokolni nem tartoznak, ott az ilyeneknek beiktatása nem helyes. De van még egy kardinális dolog. Tudniillik sehol sincsen gondoskodva arról, mi történjók, hogyha alakilag valami hiba történik az eljárás során. Hiszen emberek vagyunk; lehet, hogy nem is akarnak ily Ítéletet hozni a tagok, lehet, hogy míg az ítélettel foglalkozik a bizottság, talán egyik tagját abban a pillanatban siílyos betegség éri ; lehet, hogy nem valamennyien ítéltek így, és nem úgy ítéltek, az elnök nem gyakorolta azt a jogát, a mely itt van körülírva. Mindezek folytán oly eljárást nem lehet megalkotni, a melyben egy indokolatlan Ítélet ellen ne lehessen felfolyamodni. A^agy az eljárás során tapasztalható hibákat a plónumhoz, ebben az esetben a, parlament plénumához vinni, hogy ez javítsa meg a dolgot. Erről gondoskodva nincsen; és hogy miért nincsen, ennek alapját és indokolását felfedezni nem tudom. Azt hiszem, hogy az országgyűlés befejezésének ezen izgalmas és talán válságos napjaiban igen helyesen számított a bizottság arra a nagy érdektelenségre, a melyet látunk, hogy majd ilyen javaslatot könnyen keresztül lehet csúsztatni. De hogy így megalkothassuk e javaslatot, hogy az eljárási bajok ellen ne lehessen jogorvoslatot igénybe venni, az képtelenség. Azt mondja a 41. §., hogy a ház elnöke bemutatja az ítéletet és e felett vitának és határozatnak helye nincs. Még két dologról akarok nyilatkozni. Erről azonban most bővebben nem kívánok beszélni; csak röviden jelzem, hogy itt a szavazatok egyszerű többsége dönt minden kérdésben. Vagyis ha a 12 közreműködő bizottsági tag közt öt ember — ez pedig tekintélyes szám, 12 közt öt — a jóhiszeműsógi kérdésben is korrekt embernek mondja ki az illetőt, de kettővel vannak többen, a kik azt mondják, hogy nem korrekt, ez az egyszerű többség minden kérdésben döntő. Engedelmet kérek, a zsűriszerű eljárásnak még a hol a legsúlyosabb bűnesetekről van is szó, egyes államokban csak egyhangú határozattal lehet kimondani a bűnösséget; a bűnvádi perrendtartás terén pedig két harmad többség kell; hol három bíró ítél, két bírónak kell a többséget megalkotni, ott is tehát a kétharmad többség kell. Itt pedig egyszerű többség van kimondva. Másrészt pedig, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) nem is felel meg a zsűri szellemének az egész. Mert hiszen, ha ilyen szorosan kodifikáltunk ós oly nagy súlyt fektettünk az anyagi törvény megalkotására, joggal hihettük, hogy nem zsűrivel fogunk szemben állani, hanem inkább egy választott bírósággal, a mely ítéleteit megindokolja, a mely bizonyos judikaturát teremt, a mely az anyagi törvény felhasználásával egy helyes irányt ós felfogást fog teremteni. Ez az egyik, a mit fel akartam hozni. A másik az, (Halljuk ! a szélső baloldalon.) hogy nem igen precziz a törvény az egyes előforduló esetek helyes és igazságos elbírásának dolgában. Erre nem terjeszkedem ki bővebben. Majd a részleteknél nyilatkozom, Nagy kérdésnek tartom azt, vájjon ez a javaslat, a mely egyik irányban ugyan összeférhetlensógi törvénynek az eljárása, másrészt inkább egy fegyelmi törvény, értem például a közbenjárási eseteket, a melyek a mint elkövettetnek mindjárt konzumáltatnak, úgy hogy aztán már további összeférhetlensóg nincs; mondom, nagy kérdésnek tartom, vájjon helyes-e az egyféle büntetés, a mandátum vesztés, a mint kontemplálva van. Bővebben nem nyilatkozom, csak aggályomat akartam kifejteni a javaslat általános szellemére és irányára nézve. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Fentartom magamnak, hogy a részleteknél bővebben szóljak hozzá ehhez a kérdéshez. Egyebekben a törvényjavaslatot — a mennyiben mégis a mostani állapotnak javítását czólozza ós igyekezik a parlament tagjaiból alakuló független testületet a bíráskodásba bevonni — általánosságban elfogadom. Lukáts Gyula jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz : T. ház! (Halljuk i Halljuk! a szélső baloldalon.) Engedelmüket kérem, hogy nem az előttünk fekvő tárgyhoz szólhassak, (Halljuk! Halljuk!) hanem ahhoz a tárgyhoz, a melyet Gajári Ödön t. képviselőtársam felhozott. Páder Rezső: Polemizálni lehet így is! Kossuth Ferencz: Nincs szándékomban polemizálni. Nem abból a szempontból szólalok fel, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam hozott fel, hogy ugyanis ellenzéki ember támadtatván meg ón mint ellenzéki ember hivatva vagyok nyilatkozni. Mert el nem ismerhetem azt a gyűjtő jelzőt, hogy »ellenzóki«, mint-