Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-724
416 72é. országos ülés 1901. június 2tt-án, szerdán. »Én, t. ház, a mint mondtam, a választások* — ezt a miniszterelnök mondta, szószerint idézem — »a választók befolyásoltatnak állítólag nagy mértékben pénzzel is, vagy azt hozzák fel, hogy befolyásoltatnak. Beismerem, bizonyos mértékben ez igaz. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Szógyen! Gyalázat!) De ezt felette nagyítani méltóztatnak.« Később azt ismerte be a miniszterelnök (olvassa): »Igenis nem vonom kétségbe« — ismét szószerint idézem báró Bánffy Dezsőt — »hogy a szabadelvű párt, annak érdekei ós sikerei iránt érdeklődő t. hazafiak részéről (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) támogatásban nem részesült volna, de mindig vesztegettek pénzzel.* Ezzel szemben, t. képviselőház, azt fejtettem ki, pedig ugyanazon pártnak voltam tagja, mint ma (olvassa) : »Mert mit jelent az, hogy pénzt adtak? Ki adta a pénzt ? Vannak köztük állami jószágok bérlői? -Regálé bérlők? Bankárok ós olyanok, a kik esetleges jövendőbeli konverzióban részt vesznek? Meggondolta-e, hogy mily vonatkozással van a mostani helyzet, nemcsak az általános közgazdasági helyzetre. hanem egyes osztrák iparosok érdekeire?* stb. Később (olvassa) : »És ne legyen olyan nagyra a miniszter úr győzelmével, a melyről maga is azt mondta, hogy titkos pénzek segítségével vívta ki. Ha bármely ország ellenzéke ily proveniencziájú pénzzel akarná a választásokat vezetni, méltóztassék elhinni, hogy ha az ellenzék hazafias érzületéhez hozzá férne, a mint nem fér, hogy ilyen titkos proveniencziájú pénzzel akarná vezetni a választásokat: anixyi milliókat az ellenzék is szerezhetett volna, ilyen nagy többséget az ellenzék is létesíthetett volna. Én hivatkozom a t. ház azon tagjaira, a kikkel nem régen egy nagy tömör pártot képeztünk együtt, méltóztassék csak visszaemlékezni stb.« És itt azután hivatkozom arra, hogy azt beszélték, hogy idegen ós pedig franczia pénzzel akarták az ellenzéket segíteni, ez azonban tiltakozott ós — ezt mondom 1896. deczember 18-iki beszédemben (olvassa): »Ha csak abba beleegyezik, hogy e czélból egy lap szerkesztessék: akkor nekünk is milliók állanak rendelkezésünkre választási czélokra, a melyről szintén elmondhattuk volna, hogy hazafiak adták ; de a mi hazafias érzületünk tiltakozott az ellen, hogy pénzzel ós különösen olyan pénzzel csináljuk a választásokat, a mely a mi nézeteinkkel semmi esetre össze nem egyeztethető érdekeket kivan szolgálni.* Tehát ebben a tekintetben azt hiszem, nincsen nézeteltérés ebben a házban, hogy hazafias érzülettel, a nemzet jól felfogott érdekével az, hogy bármely párt idegen állam pénzével szerveztessék, fentartassók, istápoltassék, nem fér össze. (Úgy van! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy e felett itt vitatkozni nem is kell. És \igy tudom, hogy Ugron Gábor is nyilatkozatában ezen vád ellen tiltakozik, ezen vád ellen foglal leginkább állást, ő is igen helyesen fogta fel a dolgot, ós tudja, hogy ez az, a mivel szemben az ő nyilatkozatára szükség volt, és a mint tudom, nyilatkozott is, s a mint tudom, azon vádakat nyilatkozatával meg is erőtlenítette. (Mozgás a szélsőbalon.) A mi már most a napirenden levő javaslatot illeti, én is szükségét érzem annak, hogy bizonyos irányban aggályaimat kifejezzem. (Mozgás és zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Tudom ugyan, t. ház, hogy egy közszükségletet teljesítünk, és a közigónyeknek felelünk meg, hogyha ebben az irányban szabályozzuk az összefórhetlenségi eljárást, de kétségtelen, hogy ezen javaslatnak rendelkezései azon elveknek, a melyeket a t. ház ebben a kérdésben maga elé tűzött, nem felelnek meg. Minthogy különben is csak nagyon határozott pontokra kívánom összefoglalni beszédemet, igen kérem a t. házat, (Halljuk! Halljuk 1 .) hogy az ügy fontosságára való tekintettel méltóztatnának legalább némileg engem ezen kérdésben szíves figyelmükkel megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is kijelentem, hogy ón a magam részéről igenis a parlamenti zsűrinek vagyok hive; felfogásom ebben a kérdésben az, hogy az ilyen, inkább magasabb testületi fegyelmi kérdést képező ügyet a ház maga kezéből nem adhatja ki. Annyira nem ronthatja el, t. ház, a parlament a saját tekintélyét, hogy beismerje azt, hogy a míg a czivilizált világban minden autonóm testület maga bíráskodik fegyelmi ügyei felett, ós bir annyi erkölcsi ós tisztessógi belátással, hogy azokat ő maga. bírálja el: addig a j)arlament nem bir annyi súlylyal és tekintélylyel ós annyi erkölcsi érzülettel, hogy ő maga egy diszcziplináris magasabb bíróságot tagjai felett ne állíthasson fel. E tekintetben tehát Polónyi Géza t. képviselőtársammal teljesen egyetértek, hogy tudniillik helytelen lett volna, ha az összeíérhetlenségi eljárás a kúriához utaltatott volna. Helytelen lett volna ezen szempontokból, de azon szempontoknál fogva is, a melyek azt állítják szemünk elé, hogy ezen
