Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

412 72 *- országos ülés 1901. van, hogy a t. bizottság, — a melynek munkálatainak egyéb részeiben a valóban jó szándékot és nemes törekvést fedeztem fel arra, hogy javítsák a helyzetet, — ezen sza­kasz tárgyalásánál, nem tudom, vájjon csak­ugyan megokolt elvi álláspontból-e, vagy vé­letlenből, a bíróságra vonatkozó érdekeltségi kérdés kodifikálásánál tisztán arra szorítkozik, hogy azzal a képviselővel szemben ne legyen érdekeltségi viszony, a ki felett bíráskodni vannak hivatva. Azt gondolom, hogy az ily összeférhetleriségi bejelentésnél nemcsak a kép­viselő, mint mondjuk, a panaszlott fél jön tekintetbe, hanem a bejelentő, a másik fél is. Mert hiszen szankcziója is van a bejelen­tővel szemben, bizonyos birság, s a többi tekin­tetében, nem is szólva az erkölcsi szankczió­ról, mely esetleg hamis váddal szemben a bejelentőt éri, vagy érheti. Hát a bejelentővel rokon, vagy nem tu­dom, ol}-an viszonyban álló tagja a háznak, a ki a 8. §. kategóriája alá esik, az lehet biró? Mert ha igen, akkor ennek indokolását, ennek alapját akartam volna tudni, de nem találtam meg. Nekem tehát röviden az az észrevételem, hogy az a nemes törekvés talán mégis kiterjeszthető volna odáig, hogy a bírás­kodásból kizárassanak azok is, a kik a be­jelentővel állnak különösen a 8. §. a) pont­jában jelzett érdekeltségi összeköttetésben. (Helyeslés balfelöl.) Én azt gondolom, hogy ez­zel jóindulatúlag mondok valamit, a mire leg­alább megnyugtatást várok, mert nem tudok rá elfogadható indokot, hogy a bejelentő mel­lett érdekelt biró mórt foglalhasson helyet a bíróságban. Abban a hitben, hogy ezt a részletes tárgyalás során sikerülni fog helyes fogalmazás alapján megoldani, nem immorá­lok tovább a kérdésnél. §JDe rá kell térnem a Gajári Ödön t. kép­viselő urnak mai beszédében felhozott és Ugron Gábor személyével kapcsolatban érin­tett kérdésre is. Azt hiszem, hogy a t. kép­viselőház és a t. képviselő úr is előre tisztá­ban vannak azzal, hogy Ugron Gábor sze­mélyének a védelme engem sem nem kötelez, sem nem illet. Nem is akarok ebben a szín­ben tetszelegni magamnak, hanem ón, mint a képviselőház ellenzékének régi tagja, a ki átéltem azokat a tradicziókat, hogyha bár­mikor az ellenzéki oldalon ülő képviselők kö­zül bárkit jogtalanul, vagy méltatlanul meg­támadtak, az ellenzéknek mindig szolidáris kötelezettsége volt ott szót emelni, a hol a határokon valaki túlment, ezen okból köte­lezettnek érzem magamat arra, hogy a t. képviselő úr által előadottakra némi tekin­tetben reflektáljak. Minden félreértést a magam . jnnins 2<i án, szerdán. részéről ki akarok zárni. Én a dolog meritu­mába nem bocsátkozom, és különösen ki aka­rom zárni azt a feltevést, mintha én a Del­cassénál való eljárás részleteit, vagy bármi tekintetben helyeselni akarnám Ugron Gábor képviselőtársamnak azt az eljárást, melyet a nyilatkozatokból ismerünk. De miként áll ez a kórdós ón előttem Gajári Ödön igen tisz­telt képviselőtársammal szemben? Először is én azt hiszem, hogyha Ugron Gábor képviselőtársam értesítve lett volna arról, hogy ez a dolog itt szóba hozatik, azt hiszem, kötelessége lett volna megjelenni. Egyébként ő a védelmét elvégzi majd maga; a mi azonban a kópviseléházra ós a politikai kérdésre tartozik, az a következő : Én nagyon jó néven veszem a hazafiság min­den felbuzdulását a képviselőházban; de hát mondja meg nekem a t. képviselőtársam, mi különbség van Ugron Gábornak ezen állító­lagos akcziója közt és a báró Bánffy Dezső által gyűjtött pénzeken eszközölt választások közt? Én felhoztam az általános vitánál, hogy vegyük fel az inkompatibilitás esetei közé azt a súlyos esetet, hogy ne lehessen képviselő ki a kormány pénzén, vagy a kormány által bármi közvetett módon jutta­tott pénzen választatja még magát. Ezt ón felvetettem, de a t. képviselő úr akkor nem támogatott ezen álláspontomban. Méltóztatik arra is emlékezni, hogy mi ebben a képviselő­házban hónapokon keresztül a legélesebb viták közben kerestük a forrásait annak a pénznek, a mely a Bánffy választási kasszájába folyt be, és a, mely többé nem efemer és ideális, platonikus jelentőségű volt. hanem a melynek a gyakorlati életben való érvényesülése egy választás folyamán teljesen kiderült, ós a melyre vonatkozólag itt a képviselőháznak termében maga a volt miniszterelnök azt a konfessziót tette, hogy igenis, a közeledő kiegyezésre való tekintetből ós annak biztosítása szempontjá­ból volt szükség. Visontai Soma: Hazafiak adták ! Azt mondta! Molnár Jenő: Hát ez nincs az ország érdeke ellen? Polónyi fréza: Én a magam részéről csak azt szeretném, ha az ilyen kérdésekben egyforma mértékkel mérnénk. Semmi különb­séget nem látok a kettő között, illetve, ha látok különbséget, a báró Bánffy Dezső által gyűjtött pénzek tekintetében súlyosító különb­séget látok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És az a képviselőház, ós az a többség, a mely a pártkasszának a háta mögött jött be man­dátumával, ezen kérdés tekintetében óvakod­jék másra súl}~os ítéletet mondani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom