Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901. június 2(>-áii, szerdán. 413 Molnár Jenő: Ne beszéljen, hallgasson! Polónyi Géza : Sokszor foglalkozom ezzel a kérdéssel ós szomorúan látom, hogy az ilyesminek, mint a mit most láttunk, — nevezzük azt aberrácziónak — a magyar történelemben nagyon sok szomorú lapja van. Akárhány nagy akczióját láttam e nemzetnek, a pártatlan történelemnek itélő szavaévtizedek, évszázadok múlva mindig kideríti róluk, hogy ezek a nagy akcziók Magyarországon mindig vagy franczia pénzen, vagy más pénzen lettek szervezve, csak tessék a Rákóczy-korszakra gondolni. (Mozgás jobb felől.) Vészi József: Rákóczy, az más volt! Olay Lajos: Sajnos, mások is alkudtak Rimlerrel ! Nagyon gyanús a dolog! (Zaj. Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: A t. képviselő úr megnyugtatására kijelentem, hogy én sohasem beszéltem vele ilyen dologban! Olay Lajos: Örülök rajta, ha nem beszólt, de én úgy hallottam, hogy ínég a levéltára is ott volt. Polónyi Géza: Nekem, t. képviselőtársam ? Olay Lajos: Nem ! A Binder levéltára ! Buzáth Ferencz: Neki szabad mindenkit gyanúsítani. (Hosszantartó zaj.) Polónyi Géza: Nekem az egész dologról csak sejtelmem se volt! Olay Lajos: Nem most volt, régebbi időben, Károlyi Gábor idejében! (Zaj.) Polónyi Géza: Akkor sem; nekem tudomásom sem, sejtelmem sem volt a dologról! Vészi József: Helyes, de Rákóczyt se bántsuk! Polónyi Géza: Nagyon sokszor volt Magyarországon Róma pénze, vagy franczia pénz, vagy osztrák pénz. Nem akarom stigmatizálni az egyes korszakokat, csak azt akarom vele mondani, hogy azt. ha azután valaki akad, a ki ilyen területen aberrál, valami csodálatraméltó dolognak nem tartom. Nem helyeslem, ha ilyen intézkedés történik és annál inkább fájlalom azután azt, ha valakire a magyar képviselőházban olyan is állíttatik, a mi talán az eddig nyilvánosságra jutott tényekből meg nem állapítható. Arra nézve, hogy Ugron Gábor valami orosz szövetség kérdésében lépéseket tett volna, vagy Oroszországgal konspiráczióba akart volna valami iránvban bocsátkozni, nemcsak adat nem fekszik előttünk, hanem — a mint én olvastam ezeket a dolgokat, mert nem érintkeztem senkivel — ez a leghatározottabban meg van czáfolva. Megengedi nekem a t. ház talán, hogy nem szükséges súlyosítani valakinek a helyzetét akkor, mikor itt a védelmet elő sem terjesztheti. Azért én igenis örömmel konkludálok a t. képviselő úrral abban, hogy ez az eset is mutatja, hogy jobb lett volna nem taxaczióval dolgozni, de ez az eset és a Bánffy fóle preczedens mutatja azt is. hogy oda kellett volna ennek a t. képviselőháznak terelni minden ilyen kérdést; hiszen b. Bánffy Dezső világosan állott azon vád alatt, hogy osztrák pénzen csináltatta meg a választásokat. .Erre nézve kellett volna az inkompatibilitási materiális törvénybe felvenni egy intézkedést, ha már taxáczió volt, különösen pedig fel kellett volna venni azt, hogy a ki a kormány pénzén választatik meg, annak tessék mandátumát letenni, ha ez rábizonyíttatik. Azonban ezen kérdések tekintetében a t. képviselőház többsége érzéketlen, vagy nagyon is érzékeny volt. Magam részéről, t. ház, azon meggyőződósben, hogy ezen házszabálymódosítás az ő ilyen természetű bíráskodásával nemcsak megelégedést szülni nem fog, de hogy a visszavonásnak újabb magvát hintjük el, ezt nem tartom szerencsésnek és nem is járulok hozzá. Egyik függeléke lesz ez — emlékezzünk vissza rá — a választási eljárás körül megalkotott fuvardíj-kérdésnek (Úgy van! balfelöl.) a melynek súlyos konzequencziáit már most is érzi minden képviselő, a ki választás előtt áll. De ha már erről beszélek, miután gyakorlati a kérdés, és nem hiszem, hogy még egyszer kinálkozzók alkalom, felvetem a miniszterelnök úr előtt ós a t. ház előtt azt a kórdóst, hogy ezen fuvarbérek kérdésében hozattak statútumok, a melyek megállapítják azt, hogy a választókerületekben lévő községekből a központba mi a fuvarbór, de már azt, hogy a választókerületben levő községeken kívül lakó választóknak mi a fuvarbérük, senki a világon megmondani nem tudja, pedig sűrűn adja elő magát az eset. Ha a,z Alföld városában valaki több községben is választó és nem lakik abban a községben, a hol a. választókerület központja van, például nem a közjaontban lakik, hanem egy másik választókerületnek községében, annak már ad libitum szabad a fuvarbéróvel csinálnunk, a mit akarunk, annak, a kit Bécsből, vagy Lembergből kell a választásra elhoznunk, annak szabad a fuvarbór ad libitum. Ezeket a kérdéseket jól lesz megfontolás tárgyává tenni, mielőtt a választásokhoz nyúlunk. Még talán nem késő, hogy ezen eljárási kórdósben foglaljon el a képviselőház egy álláspontot, a mely legalább a képviselőháznakpártatlanságát van hivatva megvédelmezni ós ne tegyük lehetővé azt, hogy a mindenkori pártbiróság saját kénye és kedve szerint helyettesített elnök útján azt nevezhesse ki összeférhetlenségi bírónak, a ki neki tetszik. A míg ez az intézkedés fennáll, a míg ennek lehető-