Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-724

724. országos ülés 1901. június 20-án, szerdán. 409 gyalázat, ez hazafiatlanság, szégyen! Mindent képesek megtenni, a magyarság érdeke ellen is, ha Róma parancsolja! (Élénk derültség a baloldalon. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön: T. képviselőház! Maga az eset politikai fontosságánál fogva nem is mondható jelentékenynek, és még ha sikerült volna is Ugron Gábornak czélja, és hogyha nem esett volna is abba a hibába, — a, mint ő nyilatkozata végén kijelenti, — (Halljuk! Halljuk!) hogy tudniillik az a hibája, hogy ez a dolog nem sikerült, még akkor sem birt volna politikai tekintetben, tudniillik a nagy politika tekintetéből, a monarchia külpolitikája szempontjából a legcsekélyebb befolyást sem elérni ebben az országban. Nem birna czélt érni sem egymillióval, sem azzal a bankkal, a mely tulajdonképen az ő nyilatkozata szerint arra lett volna szánva, hogy az illető pártnak állandó fejőstehene legyen, (Derültség jobbfelöl.) és a mely nagyon diszkreditálja a magyar embereknek a felfogását, a nagy érdekek őrizésére hivatott bankok kezelését illetőleg. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Szerencsére a monarchia külpolitikája, olyan szilárd elvekre van fektetve, olyan szilárd irányokban mozog, és annyira szent István hagyományainak a nyomdokán halad, hogy a közepeurópai konfigurácziók mai állása máskép, mint a hármas szövetség útján fenn nem tartható, hogy Magyarországon nincsen komoly politikus, a ki a hármas szövetség elleni ilyen vakmerő támadást a leghatározottabban el ne Ítélne ; (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) és nincs egyetlen számottevő tónj^ező sem. a ki ne lenne meggyőződve arról, hogy Ugron Gábor akcziója, még ha felültek volna is neki Magyarországon, a legcsekélyebb eredményre nem vezethetett volna. (Úgy vau! Úgy van! Elénk helyeslés jobbról.) De visszatérek, t. ház, tulajdonkópeni tárgyamra : az inkompatibilitási javaslatnak az eljárásra vonatkozó részére. (Halljuk! Halljuk!) Szeretném megkérdezni most, a mikor az az eset felmerült, azoktól, a kik tulajdonképeni szellemi intézői voltak az inkopatibilitási törvény mai formájában törtónt létrejöttének, hogy vájjon nincs-e igazam abban, hogy az életviszonyok oly sokfélék, hogy bármily nagy elme legyen valaki, nem képes az életviszonyokat átlátni úgy, hogy előre megkonstruálhatná a ház függetlenségének minden kritériumát, nincsen-e igazam akkor, és nem A-olt-e igazunk nekünk, a kik többen erről az oldalról azt mondottuk. . . . Polónyi.Géza: Hol? Gajári Ödön: ... itt a házban is és a szabadelvű párt értekezletén — azt mondotKÉPVH. NArLÓ. 1869—1901. XXXVI. KÖTET. tuk, hogy egyéníteni kell a ház függetlenségének a kérdését, nem kategóriákat kirekeszteni ebből a házból. Bíróság belátására és ítéletére bizni azt, hogy az inkompatibilitási ügyeket szabadon mérlegelje a 'képidselőkáz függetlensége és tisztessége szempontjából. (Nagy zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Sokkal tartalmasabb, sokkal többet átölelő volna egy rövid törvény szigorú intézkedésekkel és ezzel az eljárási szabályzattal, mint ez a. hosszú anyagi törvény sokféle drakonikus rendelkezéseivel, a melyekkel pedig ilyen eset, mint Ugron Gáboré, meg nem fogható az inkompatibílitás szempontjából. De én mégis elfogadom a határozati javaslatot, mert lígy vagyok meggyőződve, hogy a törvénynek a holt betűje az eljárásban elevenedik meg. Ugy a mint van akárhány törj vényünk a Corpus Jurisban, a melyet az élet ! kiküszöbölt, az eljárás lehetetlenné tett, a ! drakonikus rendelkezések helyét egy ily zsüri| szerű bíráskodásnál a gyakorlati élet pótolni | fogja azzal, hogy napirendre tér az olyan ! dolgok felett, a melyek egypár esztendő múlva | teljesen időszerűtlenekké és túlhaladottakká I válnak és tényleg az inkompatibilitási bizottí ság ezen eljárás szerint azokat az eseteket • fogja, kiküszöbölni a házból és azokat az eleI meket, a melyek ennek a háznak függetlensége, ennek a háznak tisztessége ellen vétkeznek. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Azt hittem, hogj^ azok után, a mik az általános vita keretében elmondattak, midőn a materiális törvény állott vita alatt, az eljárási kórdós tárgyalásánál csak kevés szavam lehet az ügyhöz. Most azonban látom az előttem szóló t. képviselőtársam felszólalásából, hogy gazdag matériáié kínálkozik a képviselő számára ezen törvényjavaslatnál a,z elmélkedésre. Én az összefórhetlensógi anyagi törvény tárgyalásánál kifejtettem azt az álláspontot, a mely az előttem szóló t. képviselőtársam elvi álláspontjával bizonyos határig megegyezik, tudniillik hogy a taxacziót én is elhibázott törvényalkotásnak tekintettem, és csodálatosan konstatálom, hogy akkor az általános vitánál én ezen felszólalásommal emlékezetem szerint egyedül maradtam. A t. képviselő úr ma reflexiókról és álláspontokról beszél a képviselőházban, a melyeket azonban legnagyobb sajnálatomra abszolúte nem ismerek, mert azt csak nem kívánhatja a képviselő úr, hogy a szabadelvű pártban elmondott, hézagosan vagy sehogysem közölt beszédek itt a képviselő52