Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-724
410 7 ^á. országos ülés 1901. június 26-án, szerdán. házban emlékezés tárgyát képezhessék. (Úgy van! Úgy van! abal- és a szélső baloldalon.) Ha tehát a t. képviselő úrnak a materiális törvény rendelkezéseivel szemben (Zaj. Halljuk! Halljuk'. Elnök csenget-) a taxaczió ellen kifogásai voltak, úgy azt hiszem, hogy azokat nem itt, hanem a materiális törvény tárgyalásánál kellett volna elmondania, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) mert ma ez az elvi vita, legalább szerény nézetem szerint, teljesen elkésett. (Úgy van! balfelöl.) Ma egy eljárási törvény, illetőleg házszabályi intézkedés fekszik előttünk, a mely természetszerűleg alkalmazkodik és illeszkedik azon materiális törvényhez, a mely annak fundamentumát képezi. Ma. t. ház, vitatkozni a taxaczió és a taxaczió elmaradásának kérdése felett, azt hiszem, teljesen idejét múlta. De, t. ház, miután már felvetődött a,z a taxaczió kérdése, a t. képviselő úr jogászikig nem vonja le helyesen a konzequencziát. Én a magam részéről fel sem szólalnék, (Halljuk! Halljuk!) ha nem volna kötelességem az ezen javaslatban tervezett ítélő bizottság konstrukcziója és szervezése ellen általánosságban is állást foglalni. Kijelentettem, t. ház, már az általános vita alkalmával, hogy én ezt a kérdést tartom a kardinális kérdésnek az egész összeférhetlensógi kérdés komplexumába,n, mert akár van taxaczió, akár nincs taxaczó, azon fordul meg a kérdés, milyen bíróság kezében van az ítélkezés, (ügy van! a szélső baloldalon.) különösen az érdekösszeférhetlenség kérdésében. S már most, t. ház, hogy akadjon valaki, mint a t. előttem szólott képviselő úr, a ki azt mondja: Én ellene vagyok a taxacziónak, de elfogadom ós pláne szerencsés vívmánynak tartom az eljárásban ezt az ítélő bíróságot és szerencsés vívmánynak tartom, hogy ez indokolni az ítéletét nem tartozik: ez, engedjen meg nekem a t. képviselő úr. jogászi oontradictio in adjecto, mert ennek az ítélkező bíróságnak adott az a prémium, hogy nem tartozik indokolni az ő ítéletét, taxaczió mellett azt eredményezi^ hogy minden ülésszakban más lehetvén a zsűriszerű ítélő bizottság, a taxaczió daczára egy és ugyanazen pont tekintetében homlokegyenest ellenkező Ítéletek keletkeznek, ós miután az indokolás nem szükséges, sőt ki van zárva, az élet bölcsei sohasem lesznek tájékozva az iránt, hogy tulaj dónképen miért értették ezt a törvényszakaszt ebben az esetben így, a másik esetben pedig más módon. Szóval, t. ház, a taxaczió maga kizárja azt, hogy az indokolás elmaradjon. Ez magában véve jogászilag helytelen dolog, ós arra vezet, hogy fog keletkezni egy valóságos helyes uzus helyett egy ab uzus, a melyen senki a világon eligazodni nem bir. Már most, t. ház, én a magam részéről csak röviden jelentem ki újból is, hogy én, miután kardinális pontnak azt tekintem, hogy az összefórhetlenségi kórdós milyen bíróság által kezeltetik, teljesen igazoltnak, verifikáltnak látom azt az álláspontomat, a mely ezen bíróság kezében ezt az ügyet még szerencsétlenebbül látja megoldottnak, mint a, milyen volt az eddigi eljárás, s azért az ón konkluzusom egyenesen és világosan az, hogy itt az eljárási szabátyt ós ezen bíróság okából a> materiális szabályt is nem fogadtam el és nem fogadom, el. Mit jelent ez a lűróság, a mely itt be van állítva és micsoda sajátságos torzszülötte a magyar társadalom aberrácziójának ez a bizottság, a mely itt zsűriszerű formában van beállítva? Mi ez, zsűri, bíróság, vagy bizottság? Ez a mixtum kompozitum, mety a világ semmiféle törvényhozásában eddig példakép előttünk nem állt. Ez egy bizottság, a mely az elnök által kinevezett 80 tagból áll, mert 60-ről 80-ra liczitálták a bizottsági tag urak számát, egy 80 kinevezett képviselőből álló bíróság, a mely tisztán ós kizárólag az elnök kezében van. Jelent-e ez mást, — minden tiszteletem mellett, melyet szívesen előlegezek minden leendő képviselőházi elnöknek, — mint annak a lehetőségót, hogy lesz képviselőházi elnök, vagy lehet, a ki ezen hatalmával oly mórtékben él vissza, hogy teljesen ós kizárólag a pártbiróság instituczióját hozza be? Azaz elnök nincsen korlátozva abban, hogy ő kit válaszszon, kit nevezzen ki, tehát választhat magának 80 embert egyes pártból, vagy pártokból, olyanokból, a kik neki teljesen megbízhatók, hogy az ő ízlése szerint fogják kezelni azt az összeférhetlensógi törvényt. De ha, már 80 tagra felemelték ezt az elnökileg kinevezendő zsűrit, micsoda akadálya volt annak, miután ezen 80 tagból úgyis sorsolás útján itól a 12, ha már 80-ra szállították le a képviselőknek számát, a kiknek a bizalmat előlegezik, hogy az elnök megbízik bennük, míg ellenben a többi proskribálva van, hogy ők az összeférhetlensógi kérdések bírálatára nem qualifikáltak, — nem veszik észre, t. képviselőház, hogy ezen 80 tagra, hezitált szám egy stigma, egy bélyeg a képviselőház többi tagjaival szemben, ós ha már 80 van, hol van ennek a, matematikai aránynak valami politikai, jogi, vagy társadalmi indoka? Miért nem lehetséges akkor már legalább odáig elmenni, hogy tessék hát az egész képviselőház jelenlévő tagjaiból 12-őt kisorsolni, a kik azon napon ítélkeznek? Ebben legalább megvan a pártatlanságnak az a formája, hogy: sors bona, nihil aliud dönt a felett, hogy ki bíráskodik
