Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-724
408 '^' országos ülés 1901. junins 26-án, szerdán. ha az összeférhetlenségi bíróság azon anyagi institucziók alapján jár el, a melyeket a ház bölcsesége elfogadott, és ha tiltólag nem volna szabad neki kimondani más összeférhetlensóget, mint a mit a törvény konstruált, akkor egy esetben, a mely most eléggé nagy port vert fel, ha az összeférhetlenség például Ugron Gábor ellen kijelentetnék azért, mert nem követte el azt a hibát, hogy sikertelenül kérte az egy millió forintot, hanem megkapta volna ezt az egy millió forintot... Molnár Jenő: Nem kérte! Hogy kérte volna! (Élénk derültség és mozgás jobb felől. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön: Én nagyon sajnálom, hogy Ugron Gábor képviselő úr nincs jelen. Tegnap jelentkeztem már szólásra, és megnyugvással vettem, mikor a mai napra maradt az én felszólalásom, remélvén, hogy mára megérkezik, és hogy ezzel az ügygyei szemtől-szembe néz. Mert hiszen azt csak nem remélhette, hogy ez az ügy azzal a nyilatkozattal, azzal a hírlapi közlemóirynyel, a melyet ő közzétett, végleg el van intézve. Ez az ügy oly fontos ügye a magyar közéletnek, főleg az aktuális kérdések szempontjából, (Helyeslés jobb felől.) főleg az inkompatibilitási kérdések szempontjából, ennek a javaslatnak és a már elfogadott, majdan szentesítendő javaslat értékének megbecsülése szempontjából, hogy lehetetlennek tartottam, hog} T ezt valaki itt e házban szóba ne hozza. Mert hiszen — hogy visszatérjek tárgyamhoz, a melytől t. képviselőtársamnak a közbeszólása elterelt, — ha az összeférhetlenségi bíróság csak akkor mondhatná ki az inkompatibilitást, hogyha fenforognak azok a momentumok, a melyekre az anyagi törvény diszpozicziói reámutatnak, akkor Ugron Gábort nem lehetne összeférhetlennek kimondani, mert ő a kormánytól függésbe nem jön az által, hogy Delcassó úr adja az egymilliót; (Derültség a jobboldalon.) s ilyenekre a törvény egyáltalában semmiféle intézkedést nem tartalmaz. Molnár Jenő: Hát a régi pártkassza honnan került? (Derültség a szélső baloldalon.) Ausztriából? (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Az honnan volt? Erről tessék beszélni! Mert ez nincsen, az bizonyos; de hogy az volt, az bizonyos. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljak!) Erről tessék diskurálni. Örley Kálmán: Nem jött külföldről semmiesetre se! (Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön: A t. képviselő úr a mai napon hiába igyekszik engem tárgyamtól eltéríteni . . . Molnár Jenő : A világért sem, sőt szeretem, legalább nyilatkozhatik Ugron Gábor! Gajári Ödön: . . . még izgatni sem lesz képes, főleg az ilyen közbekiáltások által nem fog izgatni Ugron Gábor személye ellen, mert Ugron Gábor személye iránt oly mély fájdalommal és igazán őszinte részvéttel taglalom ezt a kérdést, a melylyel minden ember tartozik, a ki bizonyos dolgokat restelve bár, de > előhozni kénytelen. (Halljuk! Halljuk!) Ebben az esetben nem csupán egyszerű inkompatibilitás esete forog fenn, mert ha valaki valamely anyagi intézménytől, mondjuk gyáraktól, vagy valamely pénzintézetektől, a melyek bizonyos függési viszonyt hoznak létre a kormány és az illető között, anya,gi támogatást fogad el, ez is egy függési viszony, konczedálom, és ez is kiküszöbölendő azon 'elvből kifolyólag, a melyet a t. ház többségének bölcsesége elfogadott. De mi ez a függés ahhoz képest, hogyha valaki idegen hatalomtól, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Egy hang balról: Úgy van!) az ország legitim többségének ellenére, az ország szerintem vitális érdekeinek ellenére fogad el pénzt és anyagi támogatást, vagy kér pénzt és anyagi támogatást, (Helyeslés a jobboldalon.) mert az egyre megy, és itt a között különbség nincsen, hogy megjött-e az a pénz, vagy nem. A punctum saliense a dolognak az, hogy a pénz kéretett, még pedig oly czélra, a melyre külföldről támogatást elfogadni . . . Lévay Lajos: Hazaárulás! Gajári Ödön: Én nem dobálózom ezekkel a kifejezésekkel. Ezekkel valamikor, nem is olyan nagyon régen, — mert hiszen ón már akkor képviselő voltam, — maga Ugron Gábor dobálózott, a mikor egy sokkal jelentéktelenebb levél miatt egy képviselőtársát, Dobránszkyt, a muszka zsoldosság hirébe kevert, és a közéletből kiüldözött. (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) Ma is emlékszem azokra a szamelyekkel Ugron Gábor akkor, nem úgy mint én, hanem teljes kíméletlenséggel, a hazaárulási vádnak egész hevével Ítélte el és üldözte ki azt a férfiút a magyar közéletből. És vájjon különbség van-e az orosz szövetség között, a melyet Dobránszky valamikor meg sem kísérlett akkor, ós különbség van-e ma, mikor annak a létrehozására egy pártvezér pénzért, anyagi támogatásért vállalkozott volna? Nagyon sajnálom, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez a dolog egy olyan tehetségnek, mint a milyennek Ugron Gábort ismerem, politikai útjába végzetszerüleg belekerült. (Mozgéi, a baloldalon.) Olay Lajos: Ugy-e, a néppártnak nem tetszik, mert az ő klerikáris érdekükben folyt az alku? (Derültség bal felől. Az elnök csenget.) Ez
