Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

398 723. országos ülés 1901, .. június 25-én, kedden. Úgy van! jobbfelöl.) Ez egyszerűen a közös pénzügyminiszter előterjesztésének ténye, a melyben két helytelenség van, a mit helyte­lennek tart minden ember, azt magáévá nem tette senki, az nem korroboráltatott határo­zattal, nem korroboráltatott szentesítéssel, és így az országnak ezen joga semmi irányban érintve nincsen és azon általános ós unanimis nyilatkozat után, a melyek erre vonatkozólag itt történtek, a t. ház, gondolom, egészen nyugodtan áttérhet a napirendre. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. képviselőház! Szavaim félreértése miatt ós állításom értelmének meg­magyarázása végett szólalok fel. Polónyi Géza képviselő úr nem viseltetett azzal a köteles figyelemmel, a melylyel ón mindig viseltetem, ha valakit czáfolok, mert akkor nem állítom oda a saját fantazmagóriáimat, mint a másik állításait ós nem akarok azok diadalmas czá­folatával úgy tűnni fel. mintha mások téve­dését igazítottam volna helyre. Polónyi Géza: Nekem sem volt szán­dékom ! Szilágyi Dezső: Először is sohasem állí­tottam azt, hogy a magyar országgyűlésen szóba nem lehet hozni, ha valami hiba tör­tént a delegáczióban, vagy ha valamely inkor­rekt állítás foglaltatik a közös miniszterek előterjesztésében. Igenis szóba lehet hozni, de állítottam ós állítom azt, hogy a közös miniszterek működésének igazi ellenőrző fóruma maga a, delegáczió és ezt nem is lehet pótolni. Nem lehet pótolni azzal, hogy azt mondják, hogy a magyar miniszterek szuperrevíziót gya­koroljanak olyan előterjesztések felett, a me­lyeket szószerinti szerkezetökben velük nem is közölnek; nem lehet ohyan határozattal pótolni" ezt, hogy azt mondják, hogy a ma­gyar minisztereknek kötelességük meggyő­ződni minden előterjesztésről, azoknak szó­szerinti szerkezetéről, — mert arról van szó, — a melyet benyújt valamely közös miniszter. Ezzel nem pótolható, ezzel félre nem tolható, Marad tehát törvény és alkotmány szerint az igazi ellenőrzés gyakorlására a delegáczió ós pedig egyedül, mert csak az . . . Polónyi Géza: Akkor jól értettem! Szilágyi Dezső : Nem jól értette! Annyira nem jól értette, hogy elfelejti, hogy csak az az igazi ellenőrző fórum, a kit a felel ősségre ­vonás hatalma ós joga illet. A kit nem illet a felelősségre vonás joga és hatalma, az nem igazi ellenőrző, az nem teljes ellenőrzés. (Ál­talános helyeslés.) Már pedig alkotmányunk sze­rint — ennyit tudnia kéne Polónyi Géza kép­viselő úrnak — a delegacziókat illeti ez a jog és ez a hatalom. Másodszor nem állítottam azt és az is csak a képviselő úr képzelődósóben rejlik, hogy itt egy oly kifejezésről van szó, a mely a delegácziók határozatában fordul elő. Nem fordul elő, csak az előterjesztésben. Harmadszor az is a legsajátosabb állás­pontja a t. képviselő úrnak, hogy ha valamely határozatát a delegácziónak a király jóvá­hagyja, az által azon előterjesztéseknek és indokolásoknak szó szerinti szerkezeti hibái­val együtt szintén meg van erősítve. Hisz ez valóságos szönryűség volna, (Élénk helyeslés.) ha a jóváhagyásnak ez a hatálya is volna; hisz a jóváhagyás alá, méltóztatnak tudni, csak a határozatok szövege terjesztetik ós csak az az, a mire a királyi jóváhngyás ki­terjed. Ennélfogva hamis az a következtetés, hogy ha valamely tévedés talán szóbeli indo­lásba, mert abba is becsúszhatik, belekerült, az megerősítést nyer, ha az annak alapján létrejött határozat királyi jóváhagyást nyer. Ennyire nem szabad menni. Ez határozottan nemcsak alkotmányunk ellen, de azt hiszem, minden alkotmány tétele ellen van. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Negyedszer bátor vagyok azt is meg­jegyezni, hogy abból a magyar alkotmányra, hogy még nem tudták elfelejteni a közös minisztériumokban egészen a régi terminoló­giát, abból, ha kellő figyelemmel vagyunk, a magyar alkotmánynak csorbája abszolúte nem keletkezhetik. Ha tudniillik egyszer-másszor elnézi is az ellenőrző testület, és nem veszi észre, még akkor sem keletkezhetik, mert ha ehhez jogigények füzetnónek ós formáltatnának; ha nem volna ez csak egy kivételes valami, a mint előbb mondtam, akkor talán lehetne valami aggodalmat táplálni, de a mikor semmi­féle jogok nem fűződnek ehhez, és a mikor ez kivételesen és úgy fordul elő, hogy a kor­rektivum mindenütt, a hol erre alkalom van, megtörténik : akkor én arról a nagy veszély­ről abszolúte csak azon tévedés alapján bír­hatnék fogalommal, a melyet a t. képviselő úr elárult, a mely nemcsak abban állott, hogy a királyi szentesítés megerősíti az előterjesz­tésben — szóbeliben, vagy Írásbeliben, — fog­lalt hibákat, hanem még olyasmit is lehet­ségesnek lát, hogy a delegácziók előtt tett nyilatkozatok, vagy közös miniszteri előter­jesztések által a pragmatika szankezió érvénye, vagy a mi törvényünknek egyik vagy másik tótele felforgatható. Kérem, ekkora hatalmat, ekkora súlyt, ekkora közjogi horderőt a mi­niszteri nyilatkozatoknak írásban vagy szóval senkisem tulajdoníthat, és nagyon gyengén állana az az alkotmány, a melyet sokszor nem is a miniszternek, hanem egy fogalmazó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom