Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

398 723. országos ülés 1901, .. június 25-én, kedden. Úgy van! jobbfelöl.) Ez egyszerűen a közös pénzügyminiszter előterjesztésének ténye, a melyben két helytelenség van, a mit helytelennek tart minden ember, azt magáévá nem tette senki, az nem korroboráltatott határozattal, nem korroboráltatott szentesítéssel, és így az országnak ezen joga semmi irányban érintve nincsen és azon általános ós unanimis nyilatkozat után, a melyek erre vonatkozólag itt történtek, a t. ház, gondolom, egészen nyugodtan áttérhet a napirendre. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. képviselőház! Szavaim félreértése miatt ós állításom értelmének megmagyarázása végett szólalok fel. Polónyi Géza képviselő úr nem viseltetett azzal a köteles figyelemmel, a melylyel ón mindig viseltetem, ha valakit czáfolok, mert akkor nem állítom oda a saját fantazmagóriáimat, mint a másik állításait ós nem akarok azok diadalmas czáfolatával úgy tűnni fel. mintha mások tévedését igazítottam volna helyre. Polónyi Géza: Nekem sem volt szándékom ! Szilágyi Dezső: Először is sohasem állítottam azt, hogy a magyar országgyűlésen szóba nem lehet hozni, ha valami hiba történt a delegáczióban, vagy ha valamely inkorrekt állítás foglaltatik a közös miniszterek előterjesztésében. Igenis szóba lehet hozni, de állítottam ós állítom azt, hogy a közös miniszterek működésének igazi ellenőrző fóruma maga a, delegáczió és ezt nem is lehet pótolni. Nem lehet pótolni azzal, hogy azt mondják, hogy a magyar miniszterek szuperrevíziót gyakoroljanak olyan előterjesztések felett, a melyeket szószerinti szerkezetökben velük nem is közölnek; nem lehet ohyan határozattal pótolni" ezt, hogy azt mondják, hogy a magyar minisztereknek kötelességük meggyőződni minden előterjesztésről, azoknak szószerinti szerkezetéről, — mert arról van szó, — a melyet benyújt valamely közös miniszter. Ezzel nem pótolható, ezzel félre nem tolható, Marad tehát törvény és alkotmány szerint az igazi ellenőrzés gyakorlására a delegáczió ós pedig egyedül, mert csak az . . . Polónyi Géza: Akkor jól értettem! Szilágyi Dezső : Nem jól értette! Annyira nem jól értette, hogy elfelejti, hogy csak az az igazi ellenőrző fórum, a kit a felel ősségre vonás hatalma ós joga illet. A kit nem illet a felelősségre vonás joga és hatalma, az nem igazi ellenőrző, az nem teljes ellenőrzés. (Általános helyeslés.) Már pedig alkotmányunk szerint — ennyit tudnia kéne Polónyi Géza képviselő úrnak — a delegacziókat illeti ez a jog és ez a hatalom. Másodszor nem állítottam azt és az is csak a képviselő úr képzelődósóben rejlik, hogy itt egy oly kifejezésről van szó, a mely a delegácziók határozatában fordul elő. Nem fordul elő, csak az előterjesztésben. Harmadszor az is a legsajátosabb álláspontja a t. képviselő úrnak, hogy ha valamely határozatát a delegácziónak a király jóváhagyja, az által azon előterjesztéseknek és indokolásoknak szó szerinti szerkezeti hibáival együtt szintén meg van erősítve. Hisz ez valóságos szönryűség volna, (Élénk helyeslés.) ha a jóváhagyásnak ez a hatálya is volna; hisz a jóváhagyás alá, méltóztatnak tudni, csak a határozatok szövege terjesztetik ós csak az az, a mire a királyi jóváhngyás kiterjed. Ennélfogva hamis az a következtetés, hogy ha valamely tévedés talán szóbeli indolásba, mert abba is becsúszhatik, belekerült, az megerősítést nyer, ha az annak alapján létrejött határozat királyi jóváhagyást nyer. Ennyire nem szabad menni. Ez határozottan nemcsak alkotmányunk ellen, de azt hiszem, minden alkotmány tétele ellen van. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Negyedszer bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy abból a magyar alkotmányra, hogy még nem tudták elfelejteni a közös minisztériumokban egészen a régi terminológiát, abból, ha kellő figyelemmel vagyunk, a magyar alkotmánynak csorbája abszolúte nem keletkezhetik. Ha tudniillik egyszer-másszor elnézi is az ellenőrző testület, és nem veszi észre, még akkor sem keletkezhetik, mert ha ehhez jogigények füzetnónek ós formáltatnának; ha nem volna ez csak egy kivételes valami, a mint előbb mondtam, akkor talán lehetne valami aggodalmat táplálni, de a mikor semmiféle jogok nem fűződnek ehhez, és a mikor ez kivételesen és úgy fordul elő, hogy a korrektivum mindenütt, a hol erre alkalom van, megtörténik : akkor én arról a nagy veszélyről abszolúte csak azon tévedés alapján bírhatnék fogalommal, a melyet a t. képviselő úr elárult, a mely nemcsak abban állott, hogy a királyi szentesítés megerősíti az előterjesztésben — szóbeliben, vagy Írásbeliben, — foglalt hibákat, hanem még olyasmit is lehetségesnek lát, hogy a delegácziók előtt tett nyilatkozatok, vagy közös miniszteri előterjesztések által a pragmatika szankezió érvénye, vagy a mi törvényünknek egyik vagy másik tótele felforgatható. Kérem, ekkora hatalmat, ekkora súlyt, ekkora közjogi horderőt a miniszteri nyilatkozatoknak írásban vagy szóval senkisem tulajdoníthat, és nagyon gyengén állana az az alkotmány, a melyet sokszor nem is a miniszternek, hanem egy fogalmazó-