Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
Í23. országos ülés Í901. június 25-én, kedden. 899 nak téves felfogása ós téves igyekezete veszélyeztet. (Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Gyenge!) Ebből nem az következik, uraim, hogy ebben szigort nem kell kifejteni; nem is állítottam, hogy nem kell kifejteni ; nem is állítottam azt, hogy minden alkalmat nem kell megragadni arra, hogy az ilyen tévedések kiirtassanak és hogy elkerültessék az, hogy ezek megszokottá váljanak, (Mozgás a szélső hátoldalon) mert ón, mondom, t. képviselő úr, (Halljuk! Halljuk!) abba a tévedésbe aztán nem esketem bele, hogy én túlozzam, túlságosan nagyobb erővel ruházzam fel az ilyen tévedéseket, mint a minővel azok bírnak, és ne tekintsem egyébnek, ha világos különben, mint egy régi, még ki nem halt terminológia utólagos elszórt jelenségének. (Helyeslés a jobboldalon.) És kérem, még azt az egyet is bátor vagyok ehhez hozzáfüggeszteni, hogy méltóztatott czélozni arra, hogy hát a plénumban miért nem vigyáztunk, — különösen én. Polónyi Géza: Nem mondtam, hogy különösen, csak általában! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső : Nohát méltóztatott olyan nyájas czélzással lenni, hogy ha ő ezt nem mondta is el, és ha nem is értette így, de mindenki így érthette, ez a baj. (Élénk derültség.) Hát, kérem, először is a szomszédságában ülőknek, a kik ő vele egy párton vannak, vagy egy 7 párton voltak, vagy egy párton lesznek, én kérem nem tudom biztosan, (Nagy derültség.) azokhoz méltóztassék elsősorban intézni ezt a figvelmeztetést erre vonatkozölag, de ez nem mond semmit. (Mozy᧠a szélső baloldalon ) Hát igen, hiba volt, hogy észre nem vettük és mindenesetre, ha figyelmemet felkeltette volna, biztosítok róla mindenkit, hogy túlzás nélkül meg lett volna a kellő rektifikáczió. Különben azt az egyet meg kell jegyeznem, t. ház, hogy én azt tapasztaltam, hogy nemcsak a nyilvános tárgyalásokon, de az albizottság! tárgyalásokon is a közös miniszter urak igyekeznek a magyar közjognak megfelelő terminológiát alkalmazni, ós a kik a hadügyi albizottság tagjai voltak, azok meg fogják erősíteni azt, a mit mondok, hogy ilyes kifejezést a hadügyminisztertől nem hallottunk, hanem, hogy ott mindenütt a monarchia két államáról beszélt, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) ós mindenütt meg volt különböztetve, hogy mi a magyar törvény, mi pedig Ausztriában tartatik törvénynek. (Elénk helyeslés jobb felől. Mozgás és elenmonáás a szélső baloldalon.) Ez az, a mit felvilágosításul elmondani szükségesnek tartottam. (Élénk helyeslés, tetszés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a szélsőbalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Régen nem részesültem ebben a kiváló szerencsében, (Derültség.) hogy szemetes kérdés czímén kell Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak válaszolnom. Valóban nagy örömemre szolgált hallani, hogy a t. képviselő úr valóságos kéjelgóssel szántott végig a hátamon. Szilágyi Dezső: Dehogy ! Polónyi Géza: És örvendek rajta, hogy legalább ezen a területen, ezen szenvedélyének kielégítésére alkalmat adhat jam. Szilágyi Dezső: Nincs örömem benne! (Derültség.) Polónyi Géza: A második pedig az, hogy a t. képviselő úr nem vette észre, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. (Derültség.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy mondjam meg szomszédaimnak, volt jelenlegi és leendő párthiveimnek, nem is tudja már hogy kinek. Hát, t. képviselőtársam, bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. (Derültség.) Én ünnepélyesen kijelentettem már, hogy nagyon tartózkodom attól, hogy csekélységem tudatában ekviparálni igyekezzem magamat akár a múltban, akár a. jelenben nagy férfiunkhoz, Szilágyi Dezsőhöz, de ezen a területen egy vor-t mégis engedjen meg nekem a t. képviselő úr, mert én még eddig más párthoz, mint a függetlenségi és 48-as párthoz nem tartoztam ; hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam elmondhatja-e ezt magáról, hogy különös testvéri szeretettel ragaszkodik-e volt, mostani és leendő párthíveihez, ezt nem akarom bővebben illusztrálni. Utóvégre is teljesen egyéni dolga valakinek, hogy mikor érezte magát legjobban, akkor-e, mikor a nemzeti pártban volt . . . Szilágyi Dezső: Abban sohasem voltam, mért nem volt nemzeti párt! Polónyi Géza: Hát az egyesült ellenzékben ! Igen, azonnal megszűnt egyesűit lenni, mihelyt a képviselő úr kilépett belőle! (Derültség.) A mint kilépett belőle, rögtön nemzeti párt lett! Azután a t. képviselő úr hosszú ideig szinezerizált magában, nem lelvén honját a hazában, mert nem volt olyan párt, a melyben a képviselő úr akkor szerető hívekre talált volna. Később, mikor a miniszteri szék megoldotta ezen kérdést, természetesen igen könnyű lett a választás. Én ezzel csak azt akartam mondani, hogy, ha valakinek van joga szemreháiwást tenni ilyen területen, vagy czólzásokat tenni, a kójelgésnek bármely stádiumában, a t. képviselő xír ezt csakugyan nem teheti jogosan. A mi végűi a dolog lényegét illeti, valóban sajnáltam volna, ha okot szolgáltattam volna félreértésre ilyen komoly kérdésben. De
