Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

723. országos ülés 1901. június 25-én, kedden. gtjj határozat alapját képező indokolást pedig törvénybe ütközőnek tekinti. Nekünk, t. képviselőtársaim, (A szélső baloldal felé.) tiszta a mi helyzetünk, mert mi egyszerűen megtagadjuk a tétel beillesztését, tehát mi nem fogadjuk el az indokolást sem, a melynek alapján a beillesztés megtörténik, mert mi egyszerűen a közös institucziókra megszavazott összegeket, mint közöseket meg nem szavazzuk. Nekünk tehát nincs sem kötelezettségünk, sem okunk ezen reparáezió iránt módosítást előterjeszteni, a mi elvi álláspontunkat egyszerűen vicziálhatná. De rámutatunk arra, hogy a többségnek, a mely meg akarja szavazni és be akarja illeszteni ezt a tételt, kötelességében áll a tételnek ezen törvénytelen indokolását hatályon kivűl helyeznimégpedig ezen teremben. Mert t. képviselőház, ennek a reparácziójára a mi alkotmányunk szerint soha többé mód sehol sincs. Már most tessék a t. miniszterelnök úrnak választani a módok között, a mint ő azt helyesnek tartja, mert szavakkal egyszerűen nem lehet ilyen dolgot hatályon kivűl helyezni. Ha egyszer megtörtént az, hogy a közös pénzügyminiszter egy nyilván törvénybe ütköző hamisítást követ el, azt a magyar országgyűlésnek sem hallgatagon, sem nyíltan szankcziónálni nem lehet. És magunk részéről, legalább a magam részéről azt, hog}^ ezen tételt nem szavazom meg, külön azzal is indokolom, hogy az ily törvénytelenül van indokolva ós ily hamisítás foglaltatik benne. Azért a t. képviselőháznak és a kormánynak feladata, hogy ilyen esetre szóló preczedens szempontjából állapodjék meg az iránt, hogy a jövő szempontjából miként kezelik az ilyen kérdést, mert miránk nézve tiszta konklúzió, tudniillik, hogy nem fogadjuk el sem így, sem amúgy azt a tételt, hogy alkotmánysértést lehessen elkövetni a delegáczió útján, ós pedig a nélkül, hogy ahhoz a magyar parlament hozzászólhasson. Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani, a tételt pedig nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak mert a t. képviselő úr felszólít, felszólításának azonnal eleget téve tartozó kötelességem a felvetett kérdésre még egyszer nyilatkozni, a mely kérdést ón egyébiránt teljesen tisztázottnak tartok. Tisztázva van a kérdés azért, mert hogyan [áll a dolog? Felhozta egy képviselő úr, hogy a delegáczió elé terjesztett egy irományban két közjogi helytelen kifejezés foglaltatik. Én erre először elmulasztván felelni, második felszólalásomban azt mondtam, hogy igaza van; meg is magyaráztam, hogy honnan támadhat ós ki is jelentettem, hogy helytelen, nem védelmeztem, nem enyhítettem semmiféleképpen. Ebben mindenki egyetértett. Megvan téve tehát az, a mit a képviselő úr akart, hogy kritika tárgyává tétetvén és tétethetvén a törvény értelmében a képviselőház kebelében mindaz, a mi a delegáczióban történik, a képviselőház nem mellőzi hallgatással, hog3

T ha ott valami ilyen közjogi inkorrekt kifejezés használtatott. Ebből áll az egész kérdés. A mi pedig az ellenőrzés, kérdését illeti, a ki jó hallotta Szilágyi Dezső barátomat, gondolom nem kételkedhetik, hogy a mit ő erre nézve mondott, az helyesen és egészen korrektül van mondva. Mert ő azt mondotta, — és nem a mint a képviselő űr vélte érteni, — hogy elsősorban ott kell gyakorolni az ellenőrzést. Ez így is van, de ezzel nem volt mondva az, hogy ki van zárva, hogy itt beszéd tárgyává tétessék. Polónyi Géza: Hát határozat tárgyává ? Széll Kálmán miniszterelnök: Mindjárt megmagyarázom a t. képviselő úrnak. A képviselő úr azt mondja, hogy mi történik a magyar közjoggal, ha szóvá nem lehet tenni ilyen dolgokat és ilyen határozatok keletkeznek. Hát először is konstatálom, hogy szóvá lehet tenni, mert ime szóvá tettük, ós ón most már harmadszor szólok hozzá és a t. képviselő úr tetszését is szerencsés voltam megnyerni, előbbeni kijelentése szerint, hogy nyilatkozatom közjogilag korrekt, tehát unanimus ebben a kórdósben mindnyájunk nézete. De azt mondja a képviselő úr, hogyan lehet reparálni ezt a közjogi sérelmet. Először is azt jegyzem meg, hogy az ország egyik közjogi tétele sem sebezhető meg ilyenekkel, ha itt szóvá sem tétetnék is, csorbát nem szenvedhetne, mert közjogainknak és általában a közjognak elévülését nem ismerem el semmi tekintetben és erre semmiféle prekáló dolog hatással nem lehet. De ettől eltekintve, nem tétetett ez határozat tárgyává. A delegáczió határozataiban, a melyeket ő Felsége megerősít, a melyek azután közöltetnek az országgyűléssel, ez helyet nem foglal, ez nem a delegáczió jelentésében van, nem is előterjesztésben, hanem a közös pénzügyminiszternek egy jelentésében, annak indokolásában, a mely megszűnik, elenyészik, mihelyt a dolgok el vannak végezve ós be vannak fejezve és a delegáczió a maga határozatát meghozta, -A, melyben nem történik erre hivatkozás, nem történik erről említés, hanem egyszerűen megszavaztatik az összeg, a mely ezen indokolás alapján kói'etik és a határozat meghozatik tekintet nélkül az előterjesztésekre. (Úgy van!