Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

396 723. országos ülés 1901 . június 25-éiu, kedden. melylyel lehetővé válik a magyar alkotmány­nak kiforgatása és meghamisítása. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Azért nem megyünk a delegáczióba! Polónyi Géza: T. képviselőház! De a magyar törvény nem mond le erről a jogáról. A magyar törvény a magyar képviselőt csak abban korlátozza, hogy a számszerűséget nem vitathatja. Abban a magyar törvény a magyar törvényhozást soha sem korlátozhatta, hogy ha például egy delegáczionális jelentésben vagy egy közös külügyminiszteri jelentésben ennél sokkal vastagabb alkotmányhamisítás vagy történeti tények meghamisítása foglaltatnék, ha például beleveszik egyszerűen, hogy az 1867: XH. törvényczik, vag}- a pragmatika szankczió hatályon kivűl helyeztetett, (Felki­áltások a szélső baloldalon: Azt nem akarják!) azt ugyan nem fogják beletenni, (Úgy van! Derült­ség a szélső baloldalon.) de vegyük, hogy bele­teszik azt, hogy az országgyűlésnek még a beillesztés tekintetében sincs joga, mert ezt már szivesebben megteszik, ezzel szemben nem tehetünk semmit. Most már, a miről én vitatkozom, az az, hogy nem fogadom el Szilágyi Dezső t. kép­viselőtársamnak azt az interpretáczióját, hogy ennek a fóruma csak a delegáczió. Mert en­gedjen meg nekem a t. képviselő úr, mi ma­rad ebből a dikczióból, a mit ma hallottunk? Megmarad egy emlék a magyarok számára, hogy Szilágyi Dezső védte szóval az ő alkot­mányát, de megmarad örök emlékűi ez az akta, a melyre nézve kimondta a magyar ország­gyűlés azt, hogy ez neki noli me tangere. Bocsánatot kérek, ez veszedelmesebb volna, mintha semmit sem csináltunk volna. Mert, t. képviselőház, a delegáczió mikóp változtassa meg ezt a gj^önyörűséges minisz­teri határozatot ma már, mikor elmúlt a ha­tásköre,* a mikor már a Felség szentesítette azt, a mikor a delegáczió ezen kérdés szem­pontjából már soha többet összehiva nem lesz, nem lehet összehiható, mert az új delegáczió újra lesz választva, az előtt a delegáczió előtt tehát többé ez a kérdés nem reperálható. Már most, t. képviselőház, az alternatíva előttem úgy áll, hogy vagy igaz és helyes közjogilag Szilágyi Dezső igen tisztelt kép­viselő úr álláspontja, hogy az országgyűlés­nek ehhez nincsen fóruma, nincsen illetékes­sége, . . . Szilágyi Dezső: Nem azt mondtam! Polónyi Géza: Hát úgy értettem. Szilágyi Dezső: De hiába értette úgy; meg kell érteni, a mit mond az ember nem kell a levegőbe beszólni! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, most első ízben esik meg velem, hogy Szilágyi De­zső szavát meg nem érteném. De, ha meg­történt velem, bocsánatot kérek; a t. képvi­selő úr többet tőlem nem várhat. Én azonban úgy értettem, hogy a t. képviselő űr azzal védte ezt, hogy azt mondta: igaz, itt hiba van, azonban az illetékességi kör kérdésében a delegáczió elé tartozik ennek a reperácziója, és a t. képviselő úr még védte is önmagát, azt mondván, hogy ő csak az albizottság azon részének volt tagja, a hol ez elő nem fordult. Ha rosszul értettem, akkor várom a repará­cziót. Mert ha úgy kell azt érteni, a mint én értem, hogy a magyar törvényhozásnak igenis joga van az ilyen dolgot reparálni, tekintet nélkül a delegáczió bármiféle határozatára, akkor kérdem, miért nem proponálják ezt az urak ? (Igaz ! ügy van ! a szélső baloldalon.) Miért nem tétetik a kormány elnök részéről propo­ziczió, hogy ez a nyilvánvaló sérelmes dolog ebből a jelentésből töröltessék ós azt a mar gyár országgyűlés tudomásul nem veszi. Mert igaz, t. képviselőház, hogy ez a jelentós nin­csen a magyar országgyűléshez, hanem a de­legáczióhoz intézve. De a t. miniszterelnök úr a törvényszabta kötelességének vélt ele­get tenni, a midőn a delegácziónak nemcsak határozatait, hanem aktáit is törvényhozási tárgyalás ezóljából, alkotmányos úton, köz­tünk szétosztatta. Ha ezek csak a hozzá nem nyúlhatás reményében kibocsátott becses ma­teriálék, akkor mi czélból osztják ki ezt kö­zöttünk ? Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondja senki! Tárgyaljuk, kritizáljuk, meg­mondtam tízszer! Polónyi Géza: Jó, hát ezt nem mondja senki, hanem a mit ón vitatok, t. képviselő­ház, az az, hogyha a delegáczió bármilyen tekintetből elnézett valamit, vagy a még rosz­szabb esetet veszem, hogyha a delegáczió szán­dékosan hozzájárult egy alkotmánysértéshez, vagy törvénybe ütköző bármely dolognak az elkövetéséhez, akár vétlen mulasztásból, akár szándékosan, a magyar országgyűlésnek igenis van joga, — mert a törvény ebben a mag3^ar országgyűlést nem korlátozza, — hogy a szám­szerűséget nem érintő ilj'en törvénytelenséget kitöröljön és az élők sorából kipusztítson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért, t. képviselőház, nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar országgyűlésnek joga ós kötelessége is gondoskodni arról, hogy a mikor a saját határozatát meghozza, vagyis, a mikor beil­leszti *azt, a mit a delegáczió jónak látott el­dönteni, ezen beillesztésnél legalább mondja meg azt, hogy a delegáczió által hozott ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom