Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-723
723. országos ülés 1001. június 2ő-én, kedden. 389 test. Hanem ő azt az egész minisztérium ne- ! vében teszi, tehát a törvénynek így is elég van téve, mert a minisztérium nevében történt pénzügyminisztériumi előterjesztés a minisztérium előterjesztése. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi a másikat illeti, azt mondja a képviselő úr, a számszóknek kellett volna diffikultálnia a dolgot, mert ez már az 1898-iki zárszámadásba beletartozik. A számszéknek itt semmi diffikultálni valója nem A-olt. A magyar állami zárszámadások lezárattak 1898-ra,; ez pedig származik az 1898-iki közös zárszámadásból ; a közös zárszámadások egy évvel hátrább vannak, tehát az azokból származó tételek nem jöhetnek bele a már meglevő magyar zárszámadásokba, hanem póthitel alakjában szavaztatnak meg és külön fedezetet nyernek. De nem is lehet máskép, mert a delegáczió mindig később tárgyalja a valamely előző esztendőből származó zárszámadási túlkiadást; azzal már a magyarországi azon évi zárszámadást, a niely abban az évben letárgyaltatik, utolérni nem lehet. De utóvégre ez csak forma kérdése, mert egészen mindegy, melyik számadás keretében kell póthitel alakjában fedezni, akár az ideiben, akár a tavalyiban. Azt mondj t. képviselő úr, hogy e tények azt mutatják, hogy tarthatatlan állapotok vannak, milliók szavaztatnak meg és mi a magyar országgyűlésen minderről nem tudunk semmit. Bocsánatot kérek, ez nem tarthatatlan állapot, nem is mutat az semmiféle olyan dolgot, a milyet a t. képviselő úr iderajzolt, egyszerűen a törvény hajtatik végre. Ahhoz a képviselő úr hozzászólhat — ime szól is hozzá — helyes volt-e ez az elj él Fel S . annak indokait, motívumait megbirálhatja, csak azt nem teheti, hogy diffikultálja számszerűleg azt, a mit a delegáczió megszavazott; mert a törvény azt mondja, a mit már a delegácziók végérvényesen megállapítottak, az beillesztetik a költségvetésbe ós többé számszerűleg vitatás alá nem jöhet. A kritikára megvan a joga a magyar törvényhozásnak mindazzal szemben, a mi történik a magyar delegáczióban. Méltóztassék gyakorolni, gyakorolta is az ellen•zék, régebben is, másszor is, múltkor is, most is; méltóztassék gyakorolni. De azt nem tartom semmiféle borzasztó állapotnak, hanem egyszerűen törvényes állapotnak, hogy azt. a mit a delegácziók megállapítottak, azt, — mert az közös dolog és mert a másik delegáczióval együtt állapították meg ós ő Felsége szentesítette — a törvény értelmében és a törvény betűje szerint itt be kell illeszteni a magyar költségvetésbe, akár az egész költséget kell beilleszteni, mint évi kiadást, illetőleg az évi költségnek ránk eső részét, akár pedig pótI hitel alakjában külön, speczialis törvényben kell megszavaznunk. De a dolog közjogi értelme abban van, és az a közjogi felfogás helyes, a melyet a múltkor fejtettem ki, hogy épen abban van a magyar országgyűlésnek a nagy joga, hogy a költségeknek a törvénybe a magyar országgyűlés által való beillesztése nélkül, a magyar országgyűlés konkluzuma nélkül végrehajtani a határozatokat, az adót beszedni és fizetni nem szabad. CÜqy van! jobbfelöl.) Itt van szétválasztva a delegáczió és a magyar országgyűlés jogköre. A magyar országgyűlésnek adómegajánlási, adómegszavazási nagy, eminens, kardinális joga respektálva van a törvényben, mert a nélkül, hogy Magyarország hozzá ne járulna törvényben, a nélkül, hogy törvényt nem alkotnánk, nem szabad egy garast sem behajtani, nem szabad azon a czímen adót beszedni, végrehajtani ; nem szabad egyáltalán határozatot végrehajtani. De számszerű vita alá nem lehet venni a tételeket, még pedig azért nem, mert sohasem lenne vége a dolognak és mert nem lenne értelme annak, hog} r a közös ügyek közösen, a két delegáczió által állapíttatnak meg. Magyarországot ott képviseli a, magyar delegáczió, a mely ismétlem, a mint a múltkor mondtam — daczára annak, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy nincs igazam — nem olyan bizottság, mint más bizottsága az országgyűlésnek. Mert a míg más bizottság azért van kiküldve, hogy véleményt adjon, ez a bizottság azért van kiküldve, hogy •—• a törvénynek világos betűje szerint, a mely erről a 38. §-ban szól — ő Felsége többi országai irányában képviselje az országgyűlést, és ez végérvényesen határoz és utasításokat el nem fogad. Már most az én t. képviselőtársam hogyan állíthatja most is, hogy a delegáczió az országgyűléstől utasításokat fogadhat el, a mikor itt a törvényben világosan benn van, hogy nem fogadhat el? (Egy hang a szélső baloldalról: Nem mondta!) Mert a törvény mondja; a törvény ellen pedig megszűnik minden okoskodás. Itt nem arról van szó, hogy a miniszterelnöknek van-e igaza, itt nem arról van szó, jól van-e ez, vagy nincsen-e jól, hanem itt arról van szó, hogy mit mond a törvény, a törvény pedig ezt világosan mondja. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy az ország jogai konfiskáltatnak, például az elhelyezés kórdósében ; az elhelyezés kérdésében határoz a delegáczió és ott a hadügyminiszter egy pár embernek mutogat valamit, a többinek nem. Hát kérem, ez a dolog nem így van. A hadsereg elhelyezését a legfőbb hadúr
