Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-723

390 723. országos ülés 1901. június 2ő-én, kedden. a maga hadúri jogainál fogva intézi. A törvény maga is egészen világosan megmondja, hogy a szervezeti, vezérleti és vezényleti jog ő Felségét illeti. A delegáczióbaii a költségek kérdése •— mert költségbe kerül ez is — s ezek ellenőrzése kerül szóba, ós az elhelyezés mikéntje iránt a delegáczió kap tájékozást, felvilágosítást, a mennyit akar. Különben ezt a sematizmusok is tartalmazzák, mert azokban minden egyes csapatnak, minden egyes ezrednek, minden egyes zászlóaljnak az elhelyezése teljesen adva van. A bóke-ordre de bataille nem titok; csak a háború-ordre de bataille titok a dolog természete szerint minden hadseregnél, de a békeelhelyezés nem titok; csak a sematizmust kell megnézni, abban megvan. Már most nem is azt kérdik, hogy hol vannak az egyes csapatok, mert azt úgy is tudja mindenki, hanem azt, hogy mit akarnak még csinálni; azt is megmondják; és mert azt a dolgot átnézni, kombinálni kisbizottságilag alkalmatosabbnak látszik, egy ilyen kis-bizottságot szokott kiküldeni a delegáczió hadügyi albizottsága, a mely ezután referál a plenumnak. És mondhatom a képviselő úrnak, emlékszem rá, mikor én referens voltam, annyira per extenzum referáltam minden egyes zászlóalj elhelyezéséről, hogy a referádám alapján azután órák hosszat tartó vita támadt. Most már a dolgok rendes kerékvágásban vannak, most már nem beszélnek arról annyit, mert ismerik a dolgokat, de semmi felvilágosítást sem tagadnak meg a delegácziótól. Újból visszatér a képviselő úr arra a közjogi kérdésre, hogy nincs igazain nekem, a mikor azt mondottam, hogy a delegácziók nem tartoznak jelentést tenni; ezt mondja a t. képviselő úr. Hát bocsánatot kérek; én azt állítom, hogy nem tartoznak jelentést tenni, sőt nemcsak hogy állítom, de egyenesen azt mondom, hogy a jelentéstételt nem csak a praxis, hanem a törvény helyes felfogása is kizárja. (Mozgás és eUcnmondások a szélső baloldalon.) Mert ezek a delegácziók végérvényes határozattal vannak kiküldve, és azt mondja a törvény, hogy ezeket pedig ő Felsége tudtul adja a felelős minisztérium által. Tehát ha a törvény nem akarta volna kizárni, hogy a delegáczió maga tegyen jelentést, akkor nem mondta volna, hogy ő Felsége az, a ki a magyar minisztérium által az országgyűlést értesíti. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Midőn tehát a törvény megmondja, tudtul adja az értesítés módját, midőn tudjuk azt, hogy az a minisztérium által történik: akkor magától értetődik, hogy a jelentést ki van zárva. Mert kétféle jelentés csak nem jöhet ide: egyik a delegáczió részéről, a másik pedig a minisztérium részéről. Hiszen kérem, nagyobb jogkör ez ! Nagyon téved a . képviselő úr, a midőn ezt alárendeli az egyszerű jelentéstételnek; (Úgy van! jobbfelől.) ez fontosabb és formailag is szabatosabban ós proeminensebben előtérbe, állítja Magyarországnak közjogát és a magyar országgyűlésnek e részben fentartja jogait az által, hogy a törvény nem azt mondja, hog}^ ez a bizottság tesz jelentést, hanem hogy ő Felsége értesíti a magyar minisztériumot és a minisztérium ő Felsége nevében értesíti a magyar országgyűlést arról, hogy mit határoztak a delegácziók. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez csak formásabb, ünnepélyesebb és tökéletesebb módja annak, a mit a képviselő úr kivan. Ha a képviselő úr azt mondja, hogy nincs itt meg minden, pótoljuk valamivel: azért felelős a kormány. Szívesen megteszszük, bármit tetszik kérni a delegácziók irományainak rendes kiosztása mellett — mert kiosztatnak: kiosztatnak a költségvetések, ki osztatnak a, zárszámadások — s azt is szívesen, bármikor megteszszük, hogy az előterjesztések mellékleteit bővítjük, felvilágosításokat adunk, ez kötelességünk. Tehát nem lehet azt mondani, hogy tájékozva, nem vagymik. De fentartom igenis, hogy az az interpretáczió a helyes, a melyet én adtam a törvénynek, és nem az, a melyet a t. képviselő úr ad, hogy az országgyűlésnek a delegáczió jelentéssel nem tartozik, sőt nem is szabad jelentenie, hanem azt a jelentést megteszi a minisztérium. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) És hogy ez így van, — ós nem lehet az ellenkezőt állítani, csak olyan könnyedén oda vetni, hogy ezek micsoda tények, milyen tarthatatlan dolgok, — arra nézve, engedelmet kérek, felolvashatom magát a törvényczikket: az 1867 : XII. törvónyczikk 43. §-át. Hát hogy hogyan lehet akkor azután még azt mondani,' a mit a képviselő úr állít, hogy jelentést tartoznak a delegácziók adni, azt nem tudom. Azt mondja a törvény: »Kötelező erővel birnak, a mint megerősíttetnek ő Felsége által és fejedelmi jóváhagyás alá terjesztetnek a határozatok.« És így folytatja (olvassa): »Az ily fejedelmi jóváhagyással megerősített határozatokat azonban ő Felsége mindenik országgyűlésnek az illető külön felelős minisztérium által adatja tudtára és akkor hajtatnak végre« stb. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Hát a mikor a törvény ilyen világosan beszól és rendelkezik, és nem akadt még soha senki ezen országban, —• legalább eddig tudtommal nem. — a ki azt máskép interpretálta